Bezárás

Keresés

Bezárás

« Vissza

Nő feketében - Múltidéző outfit anyag

Vanyovszki Mária

 
 
 
Négy-öt hónapja járhattam már Emőkéhez. A gyászban nagy tapasztalatot szerzett szakember valószínűleg már a megjelenésemből mindig pontosan tudta, hogy annak a kibírhatatlan, lelki hullámvasútnak, amibe egy szeretett személy hirtelen elvesztése után kerül az ember, éppen mennyire lehetek a mélypontján. 

A fekete viselete ebben az időszakban nekem valós menedéket jelentett. Nemcsak a fájdalom kifejezése és a rejtőzés eszköze volt, de leegyszerűsítette az álmatlan éjszakák utáni reggeli készülődést is. 

Emőke mondta egyik találkozásunk alkalmával:
 „Tudja, Mária, nem véletlen az, hogy a gyász színe egy nem szín, azaz a fekete, vagy bizonyos korokban és kultúrkörökben a fehér, mert a szenvedő lélek ezzel is rejtőzik a külvilág elől. Egy szín - egy sárga, de főleg egy piros - viseléséhez olyan belső erő is kell, ami ilyenkor az embernek aligha van.”

A fenti szövegrészeket a Képmás magazin novemberi számában megjelent írásomból emeltem ki, melyben a saját személyes tapasztalataim mellett a gyászviselet történeti érdekességeiről is írok. Már kapható az újságosoknál!
 
A képek 2016. júliusában készültek a Ludwig Múzeum 
Peter Farago & Ingela Klemetz Farago: Nők Chanelben 
képeit bemutató időszakos kiállításán.
Az öltözékem véletlenül pontosan ugyanaz, mint amit férjem temetésén viseltem két évvel korábban.
A fotókat egy sajtófotós készítette a tudtom nélkül, de később eljutatta részemre.
 
_______
Fotók: Molnár Ádám
A zárókép egy telefonnal készített selfie Andreea Diaconu, román modell fotója előtt.



Hasonló bejegyzések