Bezárás

Keresés

Bezárás

Az énekes, az újságíró és a tervező esete "Mária kötényével"

Vanyovszki Mária

Dokumentarista beszámolónkban esettanulmány jelleggel vázoljuk fel egy „last minute” stylist munka kihívásait.

Lisszabon, 2017. november 2. - csütörtök
D.-nek három hét múlva koncertje lesz Budapesten. Kétezer ember előtt, a Kongresszusi Központban fog énekelni. Átírták a műsort, új dalt kapott, amit 5 nap alatt kell megtanulnia és összepróbálnia a nagy zenekarral.
 

És még fellépő ruhája sincs.


Ráír egy régi barát, M.
Megbeszélik, hogy a koncerten újra találkoznak. Apropó, M. segíthetne neki ruhát találni, ha már magyar divattervezőkkel foglakozik.
 
M. nem túl lelkes, épp utazik Milanóba, elfoglalt nagyon.

Milano, 2017. november 13. - hétfő
Tíz nap múlva koncert. Megígérte, hogy talál ruhát, de érdemben még nem tudott foglalkozni a feladattal. Végigjárja Milano luxus boltjait, hogy legalább valami inspirációhoz jusson.

Budapest, 2017. november 18. - szombat
Öt nap múlva koncert. Minden napja sűrűn be van táblázva, és ruhát még mindig nem talált.
A Várkert Bazárban, a Marie Claire Fashion Days őrült tömegében a fotós tribünről próbálja követni a magyar tervezők legújabb kollekcióinak bemutatóit, amikor
 

kijön a Tamara Tóth záró look-ja.

 
 
Nyolc kamera mögött kapkodva halássza elő a mobilját, és zoomol át az állvány erdőn, hogy valami használható képet lőjön róla. Mert abban a pillanatban, ahogy a modell kilépett a kifutóra, tudja, felismeri, hogy ez "a ruha". 
 
És amikor a modell megfordul, a ruha uszály részére hímzett szövegtől szinte elalél:
 

„We all bleed the same colour.”

 
EZ AZ!
 
 
Éjjel fél 2, mire átküldi D.-nek a túlzoomolt, homályos videót, amin épp annyi átjön a ruhából, hogy D. is rábólint. Közben megtalálja a tervezőtől kapott sajtóanyagot a kollekció inspirációs hátteréről, és ha nem feküdne már ágyban, hanyatt esne!
 

A 2018-as tavaszi kollekcióhoz az alapötletet az ír cigányság, az ún. Travelling Community öltözködéskultúrája és társadalmi helyzete adta. A márkára kevésbé jellemző túldíszített, nagy volumenű, látványos alkalmi ruha a nomád közösség ünnepi eseményeit idézi.

 
Mert hogy D. is egy ilyen nomád lélek. Állandó keresésben van. Többször bejárta Európát. A csütörtöki koncert után hosszútávra Lisszabonba költözik. Kiemelkedő szocializációs képessége és csodálatos hangja is determinálja, hogy a benne lévő kincseket minél több emberrel megossza. M. szokta is neki szülőfaluja régi mondását idézni:
 

„Bárhogy alakul is, te mindig Mária kötényébe esel.”


Azzal a lendülettel rá is ír a tervezőre.

Budapest, másnap reggel
A tervező, Tamara válasza, hogy szívesen adja a ruhát, de felhívja a figyelmet, (mivel a dzseki takarásában talán a bemutatón nem volt látható), hogy a ruha csípőjén van egy

gyöngyözött Szűz Mária hímzés,

mellette egy „Jeez!” felirattal. Nehogy ez zavarja az előadás komolyságát.
 
 

Ekkor M.-nek eszébe jut „Mária köténye” és visszaír, hogy a ruha tökéletes.

Viszont Tamara aznap délután utazik is vissza Írországba. A ruhát megpróbálja még eljuttatni a Klauzál téri design üzletbe, és akkor hétfőn oda lehet menni próbálni. Órák múlva kiderül, hogy a ruhát oda nem sikerül eljuttatni, helyette a Nyugatiba. Hamar kiderül, hogy ez a megoldás sem működik, viszont neki meg már indulnia kellene a reptérre, így a ruhát most át kellene venni.

M. már munkában.
D. autópályán Pécs felé.
Minden mozgósítható családtag vagy barát városon kívül van.

A csillagok állása azonban minden látszat ellenére akarja ezt a ruhát, mert D.-t felhívja egy régi barát, aki szeretne vele találkozni, mielőtt elutazik, és ez a barát vállalja, hogy elmegy a ruháért.

Pécsről hazafelé D. még aznap este találkozik vele.

Így jut el kevesebb mint 24 óra alatt a Tamara Tóth ruha a kifutóról az előadóra.

 
 
 
 
 
 
 

 



Hasonló hírek