A divathét első show-in frissen végzett, mesterszakos divattervezők mutathatták be kollekcióikat. A Young Talents néven futó programblokk a divathét újítása, korábban erre nem volt példa. Nagyon jó lehetőségnek tartom, hogy a kivételes diplomamunkákat szélesebb közönség is megismerje, csak az a kár, hogy a programnak ilyen korai óráiban még kevés a látogató. Bízom viszont benne, hogy a jövőben ez a rész is kinövi magát, nagyobb népszerűséget kap, és többen lesznek jelen nemcsak a közönség soraiban, de a bemutató fiatalok között is.
A most bemutatkozók ugyanis a
METU és a
MOME hallgatói közül kerültek ki. Hiányolom a
Mod'Art-ot, illetve nem kaptunk információt a kiválasztás menetéről és szempontjairól. Ez persze semmit nem vesz el a bemutatott kollekciók értékéből; egészen különböző, mély mondanivalókat hordozó, értékes munkákat láthatott a közönség.
1. Fábics Karolina (
MOME) mestermunkája egy alternatív formaruha kollekció: vörösréz bevonatos öltözékek az elektroszmog ellen. A tervező a dolgozatában a vörösréz mint fém alapanyag eredetét, jellegzetes tulajdonságait, szimbolikáját és sokoldalú felhasználását kutatta, kiemelve ezen alapanyag alkalmazását a design és a divat területén. Az előkészítő kutatás során az elektromos szmog jelenségét, környezeti hatásait, illetve a védekezési lehetőségeit feltárva jutott el a speciális, elektromos árnyékolásra alkalmas vörösréz bevonattal galvanizált textíliákig, melyeket a divattervező mestermunka részét képező öltözékek megalkotásánál alkalmazott. A formai kialakításhoz különböző formaruhák alap sziluettjeit gyűjtötte össze, míg alapvető inspirációja maga a fémes csillogású textília volt. Olyan darabok jöttek így létre, melyekben a funkció és a forma, valamint az alapanyag és a divattrend komplexen van jelen.
2. Hatházi Lili (
METU) diplomamunkája inspirációjául a második világháborús, amerikai gyalogos katonai uniformist választotta, mivel korábban már gyakran foglalkozott egyenruhákkal. Az így megfigyelt egyedi jellegzetességek, szabásvonalak ismerete mellett a saját kapszulakollekció megtervezésénél kortárs tervezők military ihletésű munkáit is tanulmányozta. Az általa tervezett ruhadarabokat mindennapi viseletre szánja, amit jól mutat a lezser szabásvonal és a sportos anyagok használata.
3. Horváth Renáta (
METU) AquaMode kötött kollekciója a flexibilis kelme formai játéka, darabjai a sík-mozgás-test-tér folyamatával helyeződnek síkból térbe. A tervező a munka folyamata közben úgy avatkozik bele a kötés szerkezetébe, hogy az a gépről lejőve, majd a testre felvéve alakuljon valamilyen formává. Erre a hatásra külső merevítéssel és a kötött anyag flexibilitásával játszott rá, hogy még látványosabb legyen az eredmény. Inspirációja Bohus Zoltán üvegszobrász munkássága, amely geometrikus formákkal és optikai csalódásokkal teszi varázslatossá a szobrokat. Renáta az optikai csalódást a fonalak színátmenetesre festésével érte el.
4. Kocsis Emese (
METU) diplomamunkája a társadalomkritika és a divat összekapcsolódásáról szól, ami szerinte - bár nemzetközi szinten kifejezetten erős -, itthon kevésbé jellemző a tdivatervezőkre. Kollekciója hátterében egy lokális aktuálpolitikai téma áll, egyfajta abszurd vállalás, ami a ’2020: Gyulaháza Odyssey’ címet kapta, és egy 2020-ban Gyulaházán átadásra kerülő űrközpontra, annak valós fejlesztési terveire reflektál. A két különböző világ - egy kétezer fős falu és a végtelen űr - összekapcsolódása maga egy abszurdum. Ruháiban ezt a futurisztikusan abszurd világot eleveníti meg, ahol a kritika, a humor és a tervezői reflexió hangsúlyosan megjelenve formálja a világlátást.
5. Virág Anita (
METU) alapdiplomáját a Pozsonyi Tudományegyetem Tájépítészet karán szerezte. Munkáinak azóta is folymatos ihletője az építészet, illetve a tájépítészet. A diplomakollekció a Požoň nevet kapta, ezzel is utalva az inspirációs háttérre, Pozsony városára, annak sokszínűségére, a nemzeti hovatartozásokból eredő megosztottságokra, a városkép textilben való megjelenési módozataira. Az elsősorban fekete-fehérben készült darabokat részletgazdag, kézi megmunkálás jellemzi: hímzés, subázás, kötés, printek és rátétek. Miközben megjeleníti a város történelmi korszakait, ill. az azokhoz köthető épületek sziluettjeit, egy a mai modern ruhatárba jól illeszthető, kényelmes viseletet nyújtó öltözéksort alkot.
A divattervezés az öltöztetés funkcióján túlmutató alkalmazott művészeti ág, a vizuális művészetek mindennapjainkat elárasztó, egyedi, látványos formája. A ruha, cipő, kiegészítő, ill. az ezekről készülő képek nem mutatják be a ruházat lényegét, csak sejtetik, hogy az milyen lehetőségeket rejt. Bízom benne, hogy a kollekció látványa a szöveges leírásokkal kiegészülve megkapja azt a többlettartalmat, ami segít meghatározni a képen látható divatot, segíti az olvasót/nézőt, hogy kontextusba helyezze, megértse és értékelje a csupán egy pillanat felszínét ábrázoló képet.
Fotók:
Holecz Endre – BCEFW
Összes kép a bemutatóról:
