Bezárás

Keresés

Bezárás

A Ferenc körútról Hollywoodba – Interjú Tisza Viktóriával, aki couture ruháit a jövőnek hozza

Vanyovszki Mária

New York Fashion Week, San Francisco divathét, London Fashion Week, hogy csak az utóbbi két hónap sikereit és nagyobb bemutatkozásait említsem. Tisza Viktória Splash néven debütált legutóbbi kollekciója olyan szenzáció, melynek jelentőségét felfogni sokaknak még idő kell.

Viktória hat évvel ezelőtt indította itthon márkáját, már akkor kitűnt egyedi fürdőruháival és bodyjaival. Öt évvel ezelőtt a Ferenc körúti showroomjában beszélgettünk utoljára.

Péntek este telefonon értem el New Yorkban, hogy az általa kikísérletezett technológiáról és az elmúlt öt évről faggassam.

Szinte semmit nem kommunikáltál itthon az utóbbi öt évben.
Nem tartom annyira fontosnak a közösségi média oldalakon való jelenlétet. Az ember a küzdelmeit általában nem is rakja ki, csak a sikereit, az meg sok félreértést, irigységet generál. Annak meg nem éreztem igényét, hogy napi szinten tartalmat gyártsak a semmiről. Ezek a felületek egyre inkább arról szólnak, azért próbálnak tartalmat generálni, hogy legyen mit posztolni. Miközben ennek fordítva kellene lennie: az ember a valóságban működik és néha tudósít kiemelt, érdekes témákról. Az utóbbi években még weboldalam sem volt, mégis folyamatosan megtaláltak a lehetőségek, mint a Vancouver Fashion Week meghívás, a New York Fashion Week, vagy Beyoncé. Erre elég volt jelen lennem a Not Just a Label oldalán.

Mesélj a Beyonce-ról!
Három évvel ezelőtt Beyoncé stylistja keresett meg, hogy tervezzek nekik ruhákat, ill. az egyik kollekciómat szerették volna a táncosoknak. Nagyon intenzív kommunikáció volt, chaten, emailben, szinte napi rendszerességgel. Irreális határidőt szabtak, éjjel-nappal dolgoztam, nem aludtam sokat ebben az időszakban és utána a tengerentúlra utaztam. Nagy élmény volt, én adtam Beyonce-ra a ruhát személyesen, de sajnos végül a megjelenésekbe nem került be.

Tudod, hogy miért?
Ezt pontosan nem lehet tudni. A divatvilágban nagyon sok ilyen van, hiszen a híres emberek bármelyik tervezőtől ingyen kapnak ruhát, és sorban állnak a márkák, hogy az övét vegyék föl. Nekem kamaszkoromtól nagy szerelmem volt Beyonce, így mindentől függetlenül ez egy nagy élmény és nagy elismerés, hogy találkozol valakivel, akiért rajongsz, és bizonyos szinten ő is rajong a te munkádért.

Tanultál belőle?
Mindenképpen. Főleg azt, hogy az ember sokkal jobban értékelje a munkáját, az energiáját és az egészségét. Mert akkoriban nagyon túlhajtottam magam. Megnyitottam a showroomot, megcsináltam két kollekciót, divatbemutatóim voltak, külföldre járkáltam design vásárokra. Folyamatosan jöttek az emberek, mindenkivel beszéltem, megrendelésekre dolgoztam. Nehéz ezt jól menedzselni, hogy mire mondasz igent és mire nem. Nagyon sokszor történt, hogy a napjaim azzal mentek el, hogy vevők, stylistok, meg fotósok járkáltak a showroomba, miközben szerettem volna alkotni, elmélyülni is... Nagyon sok volt. Akkor annyira kiégtem fizikailag, hogy vissza is vonultam kicsit az ún. rivaldafényből.
 
Beszéljünk a kollekcióidról. Szilikonból öntöd a ruháidat. Miért, hogyan választottad ezt az anyagot?
A kezdetektől minden szezonban valami mást akartam; újabb, egyre izgalmasabb anyagokat kerestem. Otthon elég korlátozottak voltak a lehetőségek a beszerzés területén, mert nagyon kevesen foglalkoznak fürdőruha anyagokkal. Ha nagyon eredetit akarsz, ahhoz hatalmas mennyiséget kell rendelned, mert csak több száz métert festenek meg ipari szinten. Nem ipari szinten pedig ezeket az anyagokat olyan jó minőségben nem lehet. Nekem viszont soha nem volt célom, hogy nagy mennyiségben gyártsak dolgokat, kifejezetten limitált szériában gondolkoztam. Így olyan anyagot kerestem, amit teljes mértékben magam tudok alakítani, színezni, én rakom bele a mintákat, dombornyomásokat, 3D formákat. Fontos volt az is, hogy rugalmas legyen, amiből jól formázhatóak az ilyen body-szerű öltözékek, és a bőr is el tudja fogadni. Így jutottam el a szilikonig, ami úgy tűnt, megfelel ennek a sok követelménynek.

Mennyi volt a kísérletezés?
Nagyon sok. Élelmiszer-ipari szilikonnal kezdtem, mert az abszolút biztonságra törekedve úgy gondoltam, amit megeszünk, azt a bőr is el fogja fogadni. Amit most használok, még jobb. Sokkal specifikusabb, kifejezetten bőrre szokták rakni már megkötés előtt is. Filmekben maszkok készítésére használják, komplexebb sminkeket, egész arcot, sebet tudnak belőle imitálni.

Akkor ez teljesen biztonságos?
Teljesen! A szilikont ugye használják orvosi célokra, nemcsak a bőrön, de a testen belül is. 
 
Mi a technológia, hogyan dolgozod fel?
Kísérletezések sora volt az is, hogy egyre kifinomultabb legyen a technológia. A látszat ellenére ezek az öltözékek nem ipari gépekkel készülnek, mert úgy akartam kidolgozni, hogy akárhol kapok egy egyedi megrendelést, akkor azt meg tudjam csinálni, anélkül hogy az öntvénynek elkészítése több száz ezer forintba vagy akár milliókba kerülne. Ez azóta is egy állandó kísérletezési és fejlődési folyamat, hogy minél költséghatékonyabban tudjam megoldani a teljesen egyedi darabok készítését.

Hulladékot mennyire termelsz ilyenkor?
A kísérletezéskor még elég sok van, de amint az öntvény elkészül, a nulla felé közelít. Ez is lényeges szempontja lehet annak, hogy miért egy jövőbe mutató dolog ez.
Annak idején már a varrásnál is zavart, hogy akármennyire próbálod tökéletesen elhelyezni a szabásmintákat, mindig lesz leeső hulladék. Nagyon drága anyagokkal dolgoztam és nem volt szívem eldobni a legkisebb cafatokat sem. Az öntésnek viszont az a lényege, hogy amikor már a technológia tökéletes, annyit öntesz, amennyire szükség van.
 
Fotó: Dobrin Marchev 
A színezést is te csinálod?
Van egy alapszíntár, de minden darabot egyedileg én festek meg, igen. Többféle keménységű szilikont használok. Ami az alap, az egy ilyen fehéres, átlátszó felület, és ezeket minden egyes darabnál megszínezem. Van a másik, egy keményebb, ami teljesen átlátszó, azt szándékosan úgy hagyom.

A formázását hogy készíted? Lemintázod textíliából?
Igen, az nekem fontos a méretezés miatt, meg hogy pontosan olyan darab készüljön, amit szeretnék.
Azért ez egy elég hosszú és komplex folyamat. Ezért is couture.
Amennyire lehet, sikerült leegyszerűsíteni, hogy ne kerüljön nagyon sokba, de drága anyagról és egy több lépcsős folyamatról lévén szó így is többszöröse, mint egy textil ruhának az elkészítése. Többek között ezért sem lehet hétköznapi célokra használni. Egyelőre. Persze nem kizárt, hogy lehet egy idézőjeles, tömegtermelési vonzata a későbbiekben, de engem egyelőre nem foglalkoztat, hogy méretsorokat gyártsak üzletekbe.
 
 

Gyönyörűen követi a test vonalát. Könnyen tudsz méretezni?
Ugyanúgy méretezem, mint egy normál fürdőruhát, de jobb a tartása, vastagabb, nem is gyűrődik úgy. Rugalmas akár a textil, de még látványosabban követi a test vonalát. Erre picit most rá is játszottam: a magas derekú nadrágon kiáll két centire az anyag, ami egy normál textilnél a varrat lenne. Itt nincs varrás, az egybe öntött gumi ugyanakkor egyenesen végigköveti a csípő vonalát, és ezzel még látványosabb, hogy mennyire a testhez igazodik.
 
 

Elképesztő! Nem láttam senkinél hasonló alkalmazását a szilikonnak. Te tudsz ilyenről?
Kiegészítőkhöz szokták használni, illetve kész lapokat lehet vásárolni, amit már látványosan össze lehet illeszteni. Lady Gagán láttam egy ilyet valamikor két évvel azután, hogy én elkezdtem ezzel foglalkozni. De azért az más, nem olyan rugalmas, mint amivel én dolgozom. Látványra a latex valamilyen szinten hasonló, bár azzal soha nem dolgoztam, véleményem szerint sokkal jobb tartása van a szilikonnak.
 
 

Azt gondolom, hogy ezek nem véletlenek, hogy az embernek jön egy ilyen ötlete.

Nem is kerestem tovább, amikor ezt megtaláltam, valahogy éreztem, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom.

 
 
Nap mint nap tapasztalom, hogy végtelen a lehetőség, hogy hova lehet ezt még fejleszteni. Legutóbb például több réteg szilikon közé vizet öntöttem. Ha láttad a New York Fashion Week felvételeit, amikor mentek a modellek a kifutón, a víz hullámzott a ruhában.
 
Mik a visszajelzések?
Intenzív két hónap van mögöttem. Bemutattam Vancouverben, San Franciscoban, Londonban a Bureau Seutail Showroomban állíthattam ki a divathéten, és persze a New York Fashion Week. Ők már meghívtak a következő szezonra, amit részben szponzorálnak is, ill. volt több sajtómegjelenés.

A Fashion week után volt már olyan megkeresés, ami konkrétabb?
Két showroomból is megkerestek. Az egyik itt van New Yorkban, a másik Los Angelesben, Hollywoodban. A New York-iban már voltam többször. Ez egy olyan hely, ahova hírességek stylistjai járnak be folyamatosan és videoklipekbe és vörös szőnyeges eseményekre viszik a ruhákat. Mivel még csak két hónapja vagyok itt, én ezekkel nagyon elégedett vagyok. Úgy érzem, van eredménye annak, hogy itt maradtam.
 
 

Saját magad finanszírozod és egyedül csinálsz szinte mindent. Befektetőben, vagy menedzserben nem gondolkodtál?
Voltak ilyen megkeresések, de egy befektetőnek vagy partnernek az elsődleges célja a minél gyorsabb profittermelés, és nem feltétlenül érdekli az én alkotói koncepcióm. Miközben úgy általában a művészet – még akkor is ha ez egy funkcionális művészet – nem feltétlenül a racionalitáson alapszik.
Amit csinálok, ráadásul egy nagyon új technológia és az mindig extra rizikó. Ez is eladható, csak más a célközönség és teljesen más a folyamat, mint egy átlagosabb divatipari terméknél. Nagyon sok a kísérletezés tele hibalehetőségekkel, ami költséges és időigényes. Mindemellett el is kell fogadtatni az emberekkel. Majd amikor űrhajókon élünk, akkor lehet, hogy a szilikon ruha alapvető lesz, de addigra már én is nagyon idős leszek.
Most a célpiac az az utópia, amit filmekben, ill. színpadon lehet látni, de nekem ez most elég.
 
 Fotó: Charles Hundley
Hol látod magad két év múlva?
A célom az, hogy legyenek színpadi és filmes megrendeléseim, ill. közben fenntartsam a Fashion week-es vonalat évi két kollekcióval. Ez ugyanis külön inspiráló, hogy bemutathatom a legújabb kísérleteimet, ill. kiváló platform arra is, hogy a legújabb fejlesztéseimet látva érkezzenek a megrendelések. Amikor most a következő szezonra meghívtak, kiemelték, hogy látják, az haute couture-ben mozgok. Ez nagy öröm és elismerés, hogy miközben a nagyon klasszikus alkotásokat szokták így nevezni, ők már értik és látják, hogy haute couture az is, amit én csinálok.
_____
Fotók Viktóriáról: Dobrin Marchev
 
Videó a bemutatóról:
 
 
A New York Fashion Week bemutató képei:
 



Hírlevél feliratkozás
A hírlevélküldéssel kapcsolatos adatkezelési tájékoztatót elolvastam és tudomásul veszem

Hasonló hírek