Bezárás

Keresés

Bezárás

Eufória bomba az élmény-workshopok hazai úttörőjétől – Mittersisters interjú

Vanyovszki Mária

Úgy mentünk a Mittersisters otthonába, mintha egy Oscar díjas színésznő legújabb filmjének premierjére készültünk volna. Ha nem is film, de egy olyan új kiegészítő debütálásának lehettünk elsőkként szemtanúi, ami a maga csoda-megjelenésével meg tudja változtatni a világot, pontosabban azt, ahogy a világot szemléljük.

Mitter Anna Róza a márka egyik tulajdonosa és kreatív vezetője több mint 3 évvel ezelőtt indította el azt a fajta bőrműves élmény-workshop projektet, mely mára sokakat inspirált hasonló tevékenységekre. A Mittersisters úttörő mivolta azonban nem merült ki a projekt elindításával, Rozi folyton új dizájnokat kreál. Jelenleg hétféle táskát lehet náluk készíteni, de a Design Hétre már tervezi az újabb modellt, illetve Kozma ösztöndíjasként egy fenntartható táskakollekción is dolgozik. Kreativitását talán csak a saját munkabírása múlja felül.

Hány workshop van most nálatok?
Rengeteg workshop van, minden nap akár kétszer is érkeznek a csoportok, majd aztán hétvégente van a fő workshop. Hétköznap egyszerűbb tárgyakat, kártyatartókat, meg laptop-tartókat készítünk, és ezek angol nyelven mennek, mivel itt a csoport külföldiekből áll. Hétközben ugye a magyar emberek dolgoznak, így mindig hétvégére időzítjük a márka fő profilját jelentő táskakészítő workshopokat.
 
 
Mennyi idő alatt készül el egy-egy ilyen tárgy?
A kártyatartó workshop két és fél órás, a laptop-tartó négy órás foglalkozás. Tulajdonképpen az alapokat itt is ugyanúgy meg kell tanítanunk, kezdve a biztonsági tájékoztatóval, hogy az emberek ne vágják el az ujjukat, folytatva az olyan lényeges információkkal, hogy melyik szerszámot hogyan kell megfogni, melyik bőrt mivel lehet párosítani, milyen anyagokkal dolgozunk stb. Ez rengeteg időt elvesz a workshop hosszától függetlenül. A kistárgyas foglalkozás így elsősorban a kézzel készítés élményét adja. 

A hétvégi, táska-workshop az, ahol a résztvevők jobban elmélyülnek az alkotás élményében, ahol mindenki elengedheti a fantáziáját, és tényleg megéli azt, hogy milyen tervezőnek lenni.

 


Milyen táskákat lehet most készíteni?
Hátizsákot, válltáskát, ezek másfél napos programok, ezen túl shoppert, fesztiváltáskát, purse táskát, clutchot, borítéktáskát, valamint zsáktáskát; ezek egy napos, 8-10 órás foglalkozások.

Hogyan jött mindehhez a Mini ötlete?
Alapvetően a Mini termékfejlesztése nem egy ilyen tudatos döntés volt, hogy akkor nekiülök, és tervezek valamit, amivel majd jó sok pénzt lehet keresni, és innentől elkezdünk bolti szinten táskákat árulni. Teljesen spontán alakult. A ház gondnokának készítettünk egy a kilencvenes évekre jellemző, övre szerelhető telefontokot, ami amúgy rettenetesen viccesen nézett ki, rengeteget nevettünk közben. Majd elkezdtünk gondolkodni, hogy milyen is lenne ezt ilyen kreatív színekben megcsinálni, és akkor született meg az első.
 
 
Hazavittem és megmutattam a barátomnak, hogy mennyire béna és mégis milyen vicces az, ahogy egy ilyen kis tok táskaként kezd el viselkedni. Konkrétan vonultam, majd eljátszottam vele, hogy taxit fogok, átvariáltam kéziből öv-, majd hátitáskává. Elképzeltem, hogyan fognék össze kettőt, hogy az egyikben van a telefon, a másikban meg a rúzs. Dőltünk a nevetéstől és közben kezdtük megérezni, mennyire zseniálisan működik.
 

 
Akkor egy poénból született az egész?
Tulajdonképpen igen, semmilyen üzleti terv nem volt mögötte, sőt fel is vetődött, hogy hogyan egyeztethető az össze a workshoppal, ha lesznek készen vásárolható Mini táskáink. A márka üzenetünket nem szeretnénk ezzel megváltoztatni, mert nekünk továbbra is az a fontos, a Mittersistersnek az a nagy húzóereje, hogy az emberek idejöhetnek, elengedhetik magukat és kreatívak lehetnek. Viszont sokan, akik átélik azt, hogy mennyi energia ezeknek a tárgyaknak az elkészítése, jelezték már, hogy szívesen vásárolnának is valamit, amit még magukkal tudnak vinni, amivel még egy kicsit meg lehet hosszabbítani ezt a workshop örömöt, vagy akár megajándékozni vele valakit. Ennek az igénynek és kérésnek a kielégítésére már kezdtünk gondolkodni azon, hogy milyen kisebb tárgyat lehetne emlék jelleggel elvinni. Erre eléggé jó válasz lett a Mini. A workshopon résztvevők számára van egy nagyon komoly kedvezményünk is.
 
 
Viszont saját Minit is tervezhetek, erre is van workshop, ugye?
A Mini workshopban is működik, igen; az egyik törzsvendégünk éppen itt volt, amikor megszületett az első és ő mondta, hogy most azonnal szeretne egyet, és már válogatta is hozzá a színeket.
 
 
Ami nagyon érdekes ezen a kis táskán: a kombinálhatóság. Azért van rajta hátul ennyi patent is, hogy tudd övtáskaként, kézitáskaként és hátitáskaként variálni, ill. szabályozza azt is, hogy mennyire látható, mekkora a karika. Vagy ha ezt szépen alul patentolom be, ezen átdugom a másik középső részét, akkor egy karikára két minit helyezek. Így áll össze egy dupla táskává.
 

 
Arra is jó, hogy megduplázzuk az örömöt.
Az még az érdekes, hogy ez a táska ugyan nagyon pici, de nagyon komolyan veszi magát. Rengeteg merevítés van benne, és mint látod, mindent nagyon vissza kell hajtani. 
 
 
Szóval annyira sokat kell rajta dolgozni, annyira pontos kivitelezést igényel az egész, hogy gyakorlatilag az összeállítása megfelel egy nagyon komoly, visszahajtott, precízen összevarrt, eldolgozott táskáéval. Ez is egy ilyen kedves tényező, hogy nagyon mini, nagyon vicces, közben meg nagyon komolyan meg van csinálva. Hétórás kategóriájú táska, nem hétórás kategóriájú áron. 
 
 
Mikor kezdted el? Mikor volt ez a vicceskedés?
Olyan három hete.
 

Mindezt három hét alatt raktad össze?
Igen! Ez a lendület mindig is megvolt bennem, mert ha valamit a fejembe veszek, akkor azt megcsináljuk. Én sokkal jobban tudok így, blokkokban dolgozni, hogy éjjel nappal, hétfőtől vasárnapig, amíg minden kész nincs. Utána egy pár napra átzuhanok egy hedonista életmódra, hogy aztán újabb lendülettel vágjunk a következő projektbe.

Nem bírok a Minivel betelni. Olyan mint egy ékszer.
 

Igen, valószínűleg ez a legkisebb táska a világon. A bőrök mellett lehet variálni azt is, hogy ezüst vagy arany karika van hozzá, vagy hogy a karabinereknek milyen a színe. Feldob bármilyen szettet. Bevállalós, de ezt így tudni is kell viselni. 

Fogom lecsapom a karikát és vonulok. Mert ha ez nálam van, akkor vonulok!

Ha csak lemegyek enni egy menüt, az emberek is néznek, ámulnak és nem értik, mi történik. Nagyon vicces érzés.
 
 
Télen is, ha elmész majd valahova, a nagy táskát a kabáttal ott hagyod a ruhatárban, és ebben viszed azt a minimumot, ami kell. Vagy az étteremben, ahogy leteszed az asztalra…
  
 
Olyan ez, mint a Woody Allen bankrablós filmjében a sütibolt. A végén ezzel robbantasz bankot!
 
 
Van benne valami! Akkora ováció kíséri ezt cukiságot, hogy erősen gondolkodom azon, hogyan lehetne a gyártását megoldani, hogy akár előrendeléssel, szín választással, de több készülhessen. Mivel nincsenek kész termékeink, a gyárral úgy vagyunk kapcsolatban, hogy amikor valaki egy egyhetes workshopot végez el nálunk, és például saját márkát szeretne indítani, összekötjük a gyárral, akik aztán tudnak dolgozni a szabásmintáim, ill. a mintadarab után.
 
Másoknak is modellezel?
A modellezés is a része, de a Mittersistersnek a legmagasabb szintű, prémium szolgáltatása az, amikor valakivel egy hétig ilyen egy per egyes workshopon a nulláról felépítünk egy táskát. Lehet ő egy teljesen laikus egy olyan táska elképzeléssel, amiről egész életében álmodott. Hétfő reggel leülünk, lerajzoljuk, kitaláljuk mindegy egyes részét. Utána elmegyünk a különböző bőrboltokba, megkeressük az egyéb szükséges alapanyagokat, bőr kellékeket, mindent, ami kell hozzá. Bevásárolunk, és utána kezdjük a szabásminta szerkesztés alapjaitól minden egyes részletét a folyamatnak, hogy aztán gyakorlatilag a résztvevő maga készítse el a szabásmintát is, úgy hogy én figyelem minden egyes mozdulatát, majd pedig magát a táskát is, amit egykor megálmodott. 
 
 
A hét végére így van egy szabásmintája, amit elfogad a gyár, és egy prototípusa, ami alapján látja a gyár, hogy milyen minőségben és pontosan hogyan kell kinéznie annak a tárgynak. Ez egy szuper intenzív tanfolyam.
 
 
Egy hét alatt természetesen nem tudok mindent megtanítani, amit 14 év alatt összeszedtem, viszont mindent átveszünk és megtanulunk, amilyen technika, megoldás, részlet feljön az ő táskájának elkészítésével kapcsolatosan.
 
 
Nemrég jött a hír, hogy az első tanítványom megnyerte Los Angelesben az IDA Design Awards ezüst díját. Parádi-Varga Anita (Pavaa) nálam kezdte el a táska tervezést gyakorlatilag a nulláról. Viszont nagyon pontosan tudta, hogy mit szeretne. Különleges, ékekkel formált táskáin sokat dolgoztunk, de megérte.
 
Közben céges kitelepülést is vállaltok.
Igen, ennek az a lényege, hogy még nagyobb réteg számára is elérhetővé tesszük az alkotást. Nagyon menő cégekkel dolgoztunk már együtt, ami nagy öröm. Sokszor volt olyan, hogy autóknak a népszerűsítésére vagy ilyen próbanapokra hívtak minket, és elsöprő, iszonyat ováció fogadott mindig. Nagyon vicces történeteink vannak, amikor gyakorlatilag nem engedtek elmenni az emberek, hogy konkrétan ki kellett húznunk alóluk a vágólapot, és még így is jöttek utánunk az autóhoz, hogy egy karikát még kérhetek, mert még maradt nálam egy kis bőr. Gyakran van az is, hogy a férfiak a távolban állnak, majd a végén ők azok, akik félrelökik a nőket és a gyerekeket, hogy ide azt a kalapácsot, hadd csináljak még valamit én is.
 
 

Nagyon nagy élmény ez az embereknek; kiszakadni, lelassulni, alkotni. Főleg, akik be vannak szorulva a számítógépek mögé, adatokkal dolgoznak, emaileket írnak, és a nap végén, amikor felállnak, nincs egy ilyen kézzelfogható produktum, hogy akkor mit is csináltunk ma.

Ezeken a workshopokon az embereknek egy olyan belső igényét lehet kielégíteni, ami mindenkiben ott van. Legutóbb egy hetvenéves, olasz bácsi ugrált itt két lábon, mert ez a kártyatartó volt az első, amit életében a kezével készített.
 
 

Rengeteg emberrel találkozol. Ki a segítséged mindebben?
Az úgy van, hogy nagyon sok mindent én magam csinálok. Az elmúlt három évben voltak variációk a munkamegosztásra, de most a fotók készítése, az adminisztráció és a marketing is nálam van. Viszont egyre többet bírok. Két hete kilenc táskát varrtam meg egyedül, a nap végére remegett kezem-lábam, de sikerült. Utána azt éreztem, hogy bármire képes vagyok. Állandó segítőm amúgy Dénes Petra, akit a középiskolából és az egyetemről ismerek, ill. időnként vannak gyakornokok is.

Hogyan töltődsz fel?
Ezeken a workshopokon mindenki átalakul, megnyílnak, és egy olyan flow élményt élnek meg, ami néha le is sokkolja őket. A nap végén nem tudják, hogy jobbra vagy balra. Konkrétan galoppozva mennek ki, már ha kimennek, mert nagyon sokan csak így ücsörögnek egyfajta extázisban, kezükben a táskával.

Na de hogy töltődsz fel utána?
Pont ezzel. Hogy így hazamegyek, leülök és érzem, hogy annyira jó dolog történt velem, ami maga feltölt. Pedig reggelente még így, 3 év után is minden egyes workshop előtt úgy izgulok, mint először. Pedig azt gondolnám, hogy egy idő után egyszerűbb lesz ezt kezelni, de egyáltalán nem, hisz minden alkalommal új emberekkel teljesen új dolgokat csinálunk. Vannak olyan kombinációk, amiket én pl. soha nem raknék össze, de hagyjuk hogy az emberekből kijöjjön, amit szeretnének, és mindig működik. A másik pedig az üzenet, amivel kimennek.
 

Megváltoztatjuk a teljes szemléletmódjukat.

A divat mai működése fenntarthatatlan. Persze nem lehet elkerülni a fast fashiont, mert olcsó, de egyszerűen nem találják az emberek mértéket, hogy hol kell megállni. Egy olyan körforgásban vagyunk benne, hogy mindig vegyél új dolgokat, a régit dobd ki, vagy ha fenntarthatónak akarsz tűnni, add tovább. De ezek a dolgok nem úgy vannak megcsinálva, hogy továbbadható, hogy sokáig tartós legyen. Ezért kell mindent lassítani, megmutatva az embereknek, hogy az irdatlan mennyiség vásárlása helyett kevesebb, de jobb minőségű dolgot válasszanak.


Nagyon fontos a workshopjainkon az, hogy aki idejön, soha többé nem fog úgy nézni egy táskára, mint előtte.

 
Mert amikor megfogod ezt a 20 négyzet-centiméternyi csodát, már tudod, mennyi minden van mögötte. Pedig aki idejön, nem kell magának megcsinálnia az összes kartonmerevítést, de maga választja ki a bőrt, kivágja, összepárosítja, bebéleli, patentozza, lyukasztgatja. Ha meglátsz 3000 Ft-ért egy táskát a boltban, ezután már elgondolkozol, ki készítette, mennyi pénzért dolgozott, milyen alapanyagból, honnan származik, hogy én ennyi pénzért meg tudom venni, miközben a termék körbeutazta a fél világot. Nálunk megtanulják értékelni az apró dolgokat is, ill. nagyon sok hulladékot is felhasználunk.
 

 
Hány embernek változtattad meg már így a gondolkodását?
Azt tudom, hogy kb. 300 boldog táskatulajdonos ment már innen ki.

Na de kis tárgyak, kártyatartó és egyéb?
Fogalmam sincs, de hát több ezer. Nagyon sok! Nagyon sok!  
_________
A hangulatot tökéletesen megidéző képekért extra köszönet Nerpel Nikolettának, aki elképesztő profizmussal és természetességgel örökítette meg a beszélgetés minden mozzanatát.
 
 
 
Összes fotó: 
 



Hasonló hírek