A TildArt tervezője, Jánosi Matilda 2012 januárjában egy 28 órás buszút után, kvázi nulla angol tudással és mindössze tíz angol királyi fonttal a zsebében érkezett meg Londonba. Riksásként kezdte, hogy aztán alig pár évvel később már a Vancouver Eco Fashion Week-en mutassa be márkája környezettudatos kollekcióját. (Akkor készített interjúnk elérhető itt.)
Az általa kreált “Eco Luxury” fogalma jól lefedi azt a törekvését, ahogyan az enyészetre ítélt anyagokat nem egyszerűen újrahasznosítja, hanem luxusanyagokkal ötvözi, ezzel egy egészen új vásárlói kört is megszólítva.
Emlékszem, már két éve is azt mondtad, hogy téged maga az anyag inspirál. A mottód is az, hogy "I love when fabric has a history!" Hogyan bővült az utóbbi két évben a paletta az anyagválasztásaidat illetően?
Már a kezdetektől szinte bármiben láttam fantáziát kezdve a filmszalaggal, a bakelit lemezekkel, majd aztán folytattam a bicikligumival, amit sok kísérletezés után egy egészen új szintre emeltem: luxusruházatot és kiegészítőket alkottam belőle. Azóta is az anyag inspirál, igen. Szeretem a régi, használt matériákat új életre kelteni. A palettám legutóbb régi függönyökkel bővítettem, amit aztán kémiai színezéktől mentes, organikus, növényi alapú textíliákkal, pl. pamuttal, bambusz selyemmel, ananász bőrrel (“Pinatex”) és parafából készült anyagokkal kombináltam.
Az elmúlt években szerencsére egyre több új, növényi alapú anyag jelenik meg a divatpiacon, és ma már sokan írnak arról is, mennyire károsak a bőrünkre és a környezetünkre a kémiailag színezettek. Számomra evidens, hogy csak növényi színezékkel dolgozom, hiszen minden megtalálható a természetben. Ezen külön is munkálkodom egy ideje Erdélyben, a szüleim farmján.
Legutóbbi kollekciód az Eco Luxurios Fashion Pieces with a touch of British History egy újabb érdekes, történelmi anyaghoz nyúl. Mesélnél erről, kérlek? Egyáltalán hogy került ez a lehetőség a látókörödbe?
Igen, kidobásra ítélt, sötétítő függönyök újrahasznosításából és 100%-ban organikus anyagok kombinációjából készült az új kollekcióm. A régi függönyök a Spencer House-ból származnak, ahol Diana Hercegnő és Churchill is élt, ill. 1756 óta más ismert, angol arisztokrata családok és személyek is megfordultak. Az ingatlan a londoni St. James’s parkban található, a Buckingham Palotától tíz perc sétára.
Van olyan, hogy nem te találod az anyagot, hanem az anyag talál meg téged? Úgy értem, hogy ismerve a márkád öko-tudatosságát, megkeresnek és felajánlanak kidobásra szánt matériákat?
Igen, és ez az eset pontosan ilyen, hogy az anyag talált rám! Igaz, először történt ez meg velem. Egy londoni hulladékkezelő cég keresett meg, hogy hátha újra tudnám hasznosítani ezeket a függönyöket. Leírhatatlan boldogság fogott el, hogy pont rám találtak és engem bíztak meg ezzel a feladattal.
Mekkora a kapacitásod a régi, használt anyagok befogadására?
Nincsen túl nagy tárolóhelyem és nem is akarok felhalmozni túl nagy mennyiségű régi anyagot, mivel London központjában lakom egy pici, viktoriánus lakásban és a stúdióm is egy olyan megosztott hely, ahol többen dolgozunk egy műhelyben, így a készletekre külön raktárhelyiséget bérelek. Régen pedig nagy anyag “gyűjtögető” voltam, de London megtanított arra, hogy a sok cucc nagyon sokba kerül, akár tárolásról, akár szállításról beszélünk. Ezért nagy mennyiségű árukészletet sem halmozok fel, jelenleg minden darab megrendelésre készül (MTO - Make to Order).
Hogyan alakult a vásárlói köröd az utóbbi két évben? Érezhető változás, hogy nőtt az emberek érzékenysége a tudatosság irányába?
Az utóbbi évek tapasztalatai alapján ki tudom jelenteni, hogy egyre több vásárlót foglalkoztat az, hogy milyenek a választott termék származási és gyártási körülményei. Ez érvényes nemcsak az élelmiszerre, hanem a divatcikkekre is. Hála az égnek, oda fejlődtünk, hogy Londonban már abszolút ciki műanyagszatyorral végigmenni az utcán, vagy egyszeri műanyag evőeszközöket, poharat stb. használni. Azt is tapasztalom, hogy sorra zárnak be nagy szupermarketek és helyettük kis üzletek nyílnak: hentes-, zöldség-, sajt- és kenyérboltok. Visszatér a “milk man”, aki vidékről hozza a friss tejet, újabban egy elektromos kis járgánnyal, és otthagyja az ajtód előtt kora reggel. Fél éve váltottunk át megújuló energiára is, ami sokkal olcsóbb és egyre jobban elterjedt Angliában. Egyre nagyobb az öko-tudatosság világszerte, én nagyon pozitív vagyok ezzel kapcsolatban.
Üzletben is értékesítesz? Vagy főleg webshopban? Hogyan alakul a vevők aránya? Főleg britek, vagy külföldiek?
Az elmúlt években pop-up üzletekben és online áruházakban teszteltem a vevőkörömet. Régen főleg amerikaiak és kanadaiak vásárolták a bicikligumis darabjaimat, de az új kollekcióm már Európában is nagy érdeklődést keltett. Pár darab éppen a most zajló stockholmi divathéten van kiállítva. Szeptemberben megy néhány darab a londoni divathétre és októberben postázom az ausztráliai divathétre. Nagyot változott a divatipar az utóbbi években: az üzletek sorra zárnak be világszerte, és felcseréli őket az online áruházak világa. Londonban a legújabb őrület a kettő kombinációja. Az üzletben kis árukészletet tartanak fenn, inkább csak mintadarabokat, viszont ha a vevő belép, pontos útbaigazítást kap személyi stylistoktól, hogy milyen ruha lenne a legmegfelelőbb számára. Ezzel rengeteg időt és pénzt spórolnak a vásárlók is és a divatcégek is. Az emberek sokszor félnek a változásoktól, pedig a változás nem mindig jelent rosszat. És ez a jövő nekem tetszik!
Hogyan tudod finanszírozni a márkád? Van befektetőd? Vagy mára már eltartja magát?
Nekem volt befektetőm, amikor elkezdtem a londoni vállalkozásom. Úgy gondolom, hogy minden márka elindulásához kell anyagi segítség. Ha üzletről van szó, akkor nem elég, ha az embernek tehetsége van, kell hozzá befektető, sőt akár egy gazdasági, üzleti mentor is. Mostanra nekünk - hála az égnek - egymás után jönnek a megrendelések, alig győzzük legyártani. Mivel világszerte kérnek üzletekbe, kiállítótermekbe újabb készleteket, pár hete tárgyalok is egy londoni varrodával, akik tudnak majd segíteni a gyártásban. Októberben meglátogatok Indiában pár organikus manufaktúrát, akik banán- és bambuszrostból készítenek anyagokat.
Úgy érzem, hogy nagyon izgalmas időszak következik a TildArt életében.
Az öko-divatiparban egyébként azt tapasztalom, hogy a márkák nem versenytársakként tekintenek a másikra, hanem segítik egymást, és ezáltal egyre több kollaboráció alakul ki. Én például tagja lettem a Magyarországi Nemzeti Divat Liga Egyesületnek és a “Fashion Revolution Hungary” kampányait is segítem. Mindkettő megalapítója Dr. Walek Gabriella, aki nagy szenvedéllyel és erőbefektetéssel dolgozik az ökodivat hazai fejlődésén. Egy izlandi ökodivat márka, a “DIMMBLA” tulajdonosával is nemrég kezdtünk el együttműködni, ami a TildArt számára új ajtókat nyitott meg.
Vancouverben jártál azóta? Vagy egyéb bemutatókon vettél részt?
Vancouverben utoljára 2016-ban voltam bemutatni. Azóta viszont kiállítottam New Yorkban, Los Angelesben, Ausztralia Perth nevű városában és a Stockholmi Divathéten.
Azt vettem észre, hogy nagyon sok márka a direkt eladásra koncentrál ahelyett, hogy bemutatókat szervezne, mivel (sajnos) a bemutatók óriási kiadással járnak, és nagyon sok kis divatmárkát megölnek.
Változik a divatvilág évről évre, és ezt pozitívan kell felfognunk!
______
Az Eco Luxurios Fashion Pieces with a touch of British History kollekció képei:
