Tizenhárom-tizennégy éves lehettem, amikor az első farmernadrágom megvettük. A mindenhonnan áradó kultusz miatt nagyon vágytam már rá, de nem lett belőle szerelem. Keménynek éreztem, formálhatatlannak és nőietlennek. Visszatértem hát a saját terveim alapján a helyi férfiszabóval, Patyi bácsival közösen alkotott, tökéletes és változatos szabású nadrágjaimhoz, amikért a gimiben még csúfoltak, az egyetemen viszont már ámultak a kortársaim.
Az erős marketing és a közvetlen környezetem hatására azért időnként előjön a farmer iránti igény, de ilyenkor már csak turkálok, akkor is az extrém, azaz nyers, vagy különleges, bőszárú fazonok után kutatva.
Legutóbbi szerzeményeimet kétéves, nem-vásárlós időszakom alatt turkáltam ki újra, otthon. Egy eredeti, Magyarországon gyártott Lee Coopert a nyolcvanas évekből, és egy Levi’s dzsekit, ami még egyetemista koromból maradt vissza, már akkor is turkált, foltozott kincsként.
Így amikor pár hete felhívtak a Petőfi TV-től, hogy az
“Én vagyok itt” című műsorban a farmerről beszéljek, e két darabot vettem elő. A Lee Cooper nadrág legalább négy számmal nagyobb, apukám munkásruhás szekrényéből halásztam elő; egy piros övvel és hozzáillő magassarkúval stylingolva varázsoltam nőies darabot belőle. Mindezt egy nagy kendőből aznap kitalált és biztosítőtűvel összerakott toppal fejeltem meg.
A két eredeti, régi darabra kicsit azért büszke vagyok, mert a farmer történetének ikonikus márkáit tudhatom magaménak, és bár mindkettő több mint húszéves, legalább húsz évig még szolgálni fognak engem, de lehet még az unokáimat is.
A ma farmernadrág néven ismert ruhadarabot eredeti formájában egy favágó megrendelésére
Jacob W. Davis szabómester készítette 1870-ben, aki az ehhez szükséges erős pamutszövetet Levi Strauss San Franciscó-i méteráru-kereskedőtől vásárolta meg. Annak érdekében, hogy a rávarrott zsebek minél erősebben tartsanak, Davis a sarkaikat szegecsekkel erősítette meg. A nadrágnak a munkások körében olyan nagy sikere volt, hogy egyre több megrendelést kapott rá. Davis hamarosan San Franciscóba költözött, társult Strauss-szal és 1873-ban szabadalmaztatták a nadrág kialakítását, különös tekintettel a zsebek szegecses megerősítésére. A kereslet főleg a kék nadrágok iránt mutatkozott, így ez terjedt el „Levi’s” néven.
A Levi Strauss & Co. legfőbb versenytársa a H. D. Lee cég volt, amelyet Paul David Lee alapított 1889-ben.
Magyarországon 1978-tól indult be a gyártás, akkor még „Trapper” néven.
1981-ben a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára kooperációs szerződést kötött a Lee Cooper céggel, megvásárolta annak gyártási licencét és annak alapján folytatta a gyártást Lee Cooper néven. Itt készítették az én nadrágomat is.
A Május 1 Ruhagyár 1977-ben a Levi Strauss céggel kötött kooperációs szerződést eredeti farmernadrágok gyártására. A gyártás a vállalat Marcaliban létesített gyárában folyt.
Érdekesség
Amíg a farmernadrágokat nem kezdték el a gyártási folyamatba beépítve mosni, azok kemények, merevek voltak. Állítólag ezen a fiatal vásárlók úgy segítettek, hogy az új nadrágban beleültek egy kád vízbe, majd onnan kiszállva hagyták magukon megszáradni a nadrágot, amely a vizes áztatástól megpuhult és egyúttal felvette viselőjének formáját, így vált kényelmesebbé a viselése.
Az utóbbi évtizedekben elterjedt trendek szerint mostanra sajnos az lett a menő, ha egy farmer már újként is olyan, mintha ezer éve viselnék: koptatott, szaggatott, néha még lyukas is.
A farmerek mesterséges öregítését ún. kőmosással, lézerrel, kemikáliákkal vagy homokfúvással érik el. Ez utóbbi különösen veszélyes, mert a levegőben szálló homokszemcsék belélegzése súlyos tüdőkárosodáshoz és ún. szilikózishoz vezet.
Ráadásul az egészségügyi problémák megelőzéséhez komoly védőfelszerelésre lenne szükség, de az esetek többségében nemhogy ezt, de még a minimális óvintézkedéseket sem biztosítják a munkások számára.
Vegyszerek
A farmereket előállításuk során – a gyapot termesztésétől kezdve a festésen át a koptatásig – számtalan kemikáliával kezelik. Ezek között vannak nehézfémek, peszticidek, oldószerek, de pl. formaldehid is.
Környezeti ártalmak
A kemikáliák alkalmazásán kívül számos olyan része van az előállítási folyamatnak, amely káros a környezetünkre. Már a farmerhez szükséges gyapot termesztéséhez is óriási mennyiségű vizet használnak fel. Ezt követően pedig az előállítási folyamat az, ami nagyon sok energiát igényel, különös tekintettel arra, hogy a termelés egyes fázisai mind más és más helyszíneken folynak. A fonás, szövés, festés és varrás különböző gyárakban, sokszor más-más országban folyik, így óriási mennyiségű félkész terméket kell szállítani folyamatosan nagy távolságokra.
Mennyiség
Véleményem szerint a legnagyobb probléma mindezekhez a mennyiséggel van. Napjainkban a világon évente mintegy két és fél milliárd méter farmeranyagot dolgoznak fel, melyből sok száz millió farmer kerül a piacra. Gondoljatok bele, mekkora mennyiség lehet mind a mai napig világban!
Pedig ez, a kemény munkára kifejlesztett ruhadarab megfelelően kezelve évtizedekig hű társunk lehet.
Hogy mit tehetünk mi, vásárlók?
1. Ne vásároljunk koptatott farmert!
2. Vegyünk olyat, ami OEKO-TEX® minősítéssel rendelkezik!
3. Olyan fazont válasszunk, amit jó eséllyel hosszú évekig szeretünk és viselünk majd!
4. Ha már úgy érezzük, hogy nagyon unjuk, akkor pedig ajándékozzuk tovább, vagy cseréljük el!
5. Új vásárlása helyett keressünk használt farmert családi szekrényekben, rokonoknál, turkálókban!
_________
Források:
