A Föld napja alkalmából új sorozatot indítunk outfit rovatunkon belül. Elfeledett, régi magyar divatfotókat fogunk rendszeresen válogatni és itt, az oldalon közzétenni.
Ezzel nemcsak az akkori modellek és fotósok, ill. az egész analóg technika előtt tisztelgünk, de a környezettudatosság jegyében egyúttal szeretnénk felhívni a figyelmet a régi ruhákban rejlő lehetőségekre is.
Kicsi gyerekkoromtól erős öltözködési igényem lévén én az akkori szűkös kínálat miatt folyton a szüleim szekrényét bújtam, és elég gyakran viseltem is az így talált, tíz-, húsz- vagy akár harmincéves darabokat. Így amikor most, két és fél évvel ezelőtt hoztam a döntést, hogy nem fogok vásárolni, a ruhaélményt ezzel az otthon turkálós módszerrel tudtam pótolni: anyám, apám, nagymamám, nagynénik, szomszédok kidobásra ítélt dolgaiból csemegéztem magam számára.
Nemrég egy szenvedélyes ruhagyűjtővel is beszélgettem, aki horrorba illő storykat mesélt olyan hagyatékokról, amikor kincseket érő öltözékeket dobnak ki örökösök a kukákba.
Figyeljetek oda a környezetetekben élő nénikre, bácsikra, beszélgessetek velük. Érdeklődjetek a ruháik iránt is. Fedezzétek fel köztük a kincseket. Ha nem tudtok vele mit kezdeni, ne hagyjátok kidobni, írjatok az
info@asalon.hu címre. Mi megtaláljuk a ruhák számára a megfelelő helyet egy új viselőnél, ill. gyűjtőknél, múzeumokban és egyéb méltó helyeken.
Modellek: Zám Edit és Csató Mari
Év: 1973
Helyszín: Kuvait
