Bezárás

Keresés

Bezárás

« Vissza

Új stílus vagy örök forma - A visszatérő New Look

Vanyovszki Mária

„Lányaim, ne legyetek merevek, mutassátok ki az élet örömét, amit egy Dior ruha viselése kelt egy nőben!” - Állítólag ezekkel a mondatokkal biztatta modelljeit Christian Dior a divatház 1947-es bemutatója előtt, amikor legendásan forradalmi kollekciójával debütált.

Két évvel a második világháború után járunk; a felszabadulás utáni Párizsban a szenet még jegyre adták. Február 12-én, délelőtt 10.30-kor a termekben kifejezetten hideg volt. Amikor viszont kitárultak a magas ajtószárnyak, és pompás ruháikban belibegtek a hölgyek, a nézők szívét melegség öntötte el.

A jelenlévők alig hittek a szemüknek: a háborús évek egyenes vonalú, praktikus, férfias munkákhoz szabott, katonás öltözékei után egyik pillanatról a másikra visszakapták a nőiességet. A tömegben mindenki levegő után kapkodott, a szakértő díszvendégek hangosan lelkesedtek. A show végén, ekkor kiáltotta azt Carmel Snow, az amerikai Harper's Bazaar főszerkesztője, hogy
„It’s quite a revolution, dear Christian. Your dresses have such a new look!" 


Az ikonikussá vált mondat az "új megjelenésről" a divat történetének egyik legizgalmasabb félreértése.

A régi korszakokból inspirálódott vonalvezetésen mégis rajta maradt az önkéntelenül adott név. A Dior által előtérbe helyezett sziluettnek az 1930-as évek végén is volt előzménye. A háború alatt azonban ez teljesen leállt, amíg 1944-ben újra fel nem tűntek a couture szabászok. Miközben más tervezők is dolgoztak hasonló szoknyafazonokon, Diornál teljesedett ki annyira, hogy a tervező első kollekciója lett a minta, ami valóban divatforradalmat indított el.
 
Dior Collection 1947

Miért is volt annyira forradalmi?

A divat soha nem egy elszigetelt jelenség, hanem reflektálás és válasz a kor egyéb történéseire, a társadalmi változásokra, a gazdaságra, a politikára.

A háború félelmetes volt, és a nők a ruházatukkal is reagáltak erre: válltöméssel hangsúlyozták a vállakat, férfias, egyenes vonalakkal erősítették a sziluettet, amik egyszerre adtak szimbolikus és valós tartást az elviselhetetlenhez. Az öltözékek azért is váltak praktikusabbá, hogy a nők a távolban harcoló férfiak szerepeiben helyt tudjanak állni a gyárakban, a mezőgazdaságban, sőt, néha a hadrendben is. A szegénység és egyéb nehézségek másik következménye, hogy kevés anyagból, sőt, használt férfiruhákból, elhunyt családtagok darabjainak újraszabásával is készítettek maguknak öltözékeket.


1947-ben, két évvel a háború után Dior ösztönösen ráérzett a nőknek arra a vágyára és igényére, hogy a háborús évek merev, férfias, kemény vonalai után lágyságot, íveket és eleganciát szeretnének.


A tervező a kollekciót eredetileg „La Ligne Corolle“-nak nevezte, amivel egy fordított virágkehelyre utalt, gyönyörű szimbólumaként a nőiességnek. Inspirációért a 18. és 19. század nőalakjaihoz fordult, azokhoz az időkhöz, amikor a szűkített derék, a hangsúlyozott kebel és a szélesített csípő határozta meg a hölgyek öltözékét. A New Look nagyon is old look volt tehát, hiszen régi vonalvezetéseket hozott vissza.

Bár akadtak ellenzők, akik hiányolták a háborús időszak praktikus vonalait és szidták Diort, hogy visszakényszeríti a nőket a fűzőkbe, a New Look megállíthatatlanul haladt előre, elképesztő gazdasági, kulturális és társadalmi jelentőséget vonva maga után.

A takarékos idők után kifejezetten pazarlóak voltak az „új stílus” gazdag ruhakölteményei. Így előbb nem is a hazai, hanem az amerikai piac kapta fel. Ezzel viszont Párizs a megszállás alatti válságos idők után újra visszahelyezte magát a divatvilág couture központjába. A kor ismert nőalakjai, Grace Kelly, Margit hercegnő, Eva Peron, a Hitchcock flmek és egyéb hollywoodi alkotások karakterei révén nagyon gyorsan terjedt a népszerűsége.

A New Look formai igényeihez alakformálók, alsószoknyák és bőséges mennyiségű anyag kellett. A stílus terjedése olyan lendületet adott a divatiparnak, az anyaggyártásnak, a szabászatnak, ami nemcsak a couture-re, hanem a piac minden szegmensére nagy hatást gyakorolt.

Az új sziluett a felső tízezertől hamar eljutott a mindennapok öltözködési kultúrájába és begyűrűzött minden nemzethez. Az 1950-es évek nappali ingblúzruhája ugyanezzel a fazonnal az amerikai háziasszonyok kedvenc és tipikus viseletévé vált.

A fazon továbbélt a koktélruhákban, és a rockabilly kultúra is felkapta, melynek révén a zenei stílussal együtt minden évtizedben azóta is újabb és újabb lendületet kap.

Külön történeti érdekesség, hogy a divatnak a fogalmát és jelentőségét is egy teljesen új szintre emelte. Annyira sokan és sokat beszéltek róla, hogy azok is foglalkozni kezdtek a témával, akik addig azt sem tudatosították, hogy a társadalomnak az öltözködési kultúra, illetve maga a divatipar létező tényezője.


A divat kilépett hétköznapokba.

A fűzők helyét átvették az alakformáló fehérneműk és az övek. A divattörténeti könyvek úgy jegyzik, hogy a New Look az elkövetkező tizenöt évre megváltoztatta a nők öltözködését. Véleményem szerint sokkal többre. A régi korokból inspirálódott vonalvezetés olyan örök forma, amire újra meg újra visszavágyunk. A drámai hatást mind a mai napig ezzel a sziluettel érjük el. Gondoljunk akár a szalagavató báli, akár a menyasszonyi ruhákra, melyek választásánál sokak számára élvez előnyt a királynői homokóra forma. Ez egyszerre szimbolikus kifejezés és valós vágy női létünk és a női szerepek megélésére.

Nem mellesleg ez az egyetlen szabásvonal, amelyik minden testalkaton csodásan mutat a hétköznapokban is. Nagymamáink, édesanyáink szekrényében jó eséllyel találhatunk New Look formát idéző ingblúz-, vagy kartonruhát, amit ajánlok bátran viselni napjainkban is akár magassarkúval, akár edzőcipővel. 
 
__________
Ez az írásom a Képmás magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
 
A nyitókép Robert Capa felvétele: Modell a Dior 1948-as kollekciójában, a Szajna Partján
 



Hasonló bejegyzések