Amikor Ildikó átküldte, milyen ruhákat szeretne a fotókon felvonultatni, először azt gondoltam, némi stylinggal belenyúlok majd az öltözetek összeállításába, hogy a fashion-ös hatást fokozzuk. Ahogy haladt előre az üzenetváltás, rájöttem, ehhez a kerek egészhez nem szeretnék hozzátenni, mert csak elvennék belőle.

Üzenetei során körvonalazódó érzéseimet a fotók és kérdéseimre adott válaszai tökéletesen tükrözik. 

AZ ANTROPOLÓGUS ÉS A DIVAT

Az olvasható rólad, hogy antropológusként „a számi jojkák interdiszciplináris vizsgálatával” is foglalkozol. Kérlek, mondd el, mit takar ez; miért tartottad ezt fontosnak kutatásaid során?
A pályámat finnugor nyelvészként kezdtem, ezen belül is a számik (lappok) nyelvének és kultúrájának a vizsgálatával. Korábban viszont zenei pályára készültem, zongoristaként, így gyorsan beszippantott a számik izgalmas énekes hagyománya, ami számomra akkor semmihez sem volt hasonlítható. Elhatároztam, hogy a szövegvizsgálatok mellett a zenei jellemzőket is alaposabban feltárom, mint ahogy a szakirodalom alapján az megismerhető volt. Azonban hamar rájöttem, hogy az a zenei kultúra csak tágabb társadalmi és kulturális kontextusban írható le kellő alapossággal, ehhez pedig a kulturális antropológia adott megfelelő tudományos keretet. Így az olasz, finnugor és tanárszak, illetve a doktori képzés után következhetett is a néprajz – kulturális antropológia képzés. A számikkal, kultúrájukkal és az őslakos aktivizmussal azóta is folyamatosan foglalkozom kutatóként, a legtöbb publikációm ezekben a témákban született.

Milyen nyelveken beszélsz?
Olasz, finn, számi (lapp), angol és orosz. Persze a nyelvi kompetenciám különböző a felsorolt nyelveket illetően. Arra viszont büszke vagyok, hogy szépirodalmat fordítok időnként közvetlenül számiról magyarra, számos vers, novella, illetve egy dráma fordításom is megjelent már.

Kizártnak tartom, hogy a norvég-lapp melléknevek morfológiai és szintaktikai viselkedésének kutatásakor leltél közelségre a divat világához. Viszont ha nem így, hogyan? 
Én nagyon tudtam lelkesedni a nyelvi jelenségekért is, ami – a kérdésedben említett, az olvasók számára nehezebben érthető tartalomra reflektálva – három különböző magánhangzó-harmónia típus felfedezéséhez is vezetett a számi nyelvben. A ruhák és kiegészítők, illetve ezek harmonikus összehangolása már gyermekkoromban kedvenc elfoglaltságom volt. Nagymamám és anyukám is mindig odafigyeltek a részletekre, és ezt a miliőt, amiben mindig jelen volt az esztétikum és elegancia, ösztönösen magamba szívtam. Anyukám és nagymamám is tudott varrni, és játékból én is készítettem ruhákat a babáimnak, vagy éppen az öcsém playmobil katonáinak szabtam ki egy-egy köpenyt.

Mit jelent számodra a divat világa magánemberként és antropológusként?
A kettőt talán nem is lehet teljesen elválasztani. Ezzel arra utalok, hogy egyik következik a másikból. Azért láthattam meg kutatási témaként a divatot, mert az ehhez kapcsolódó kérdések mindig is foglalkoztattak, ugyanakkor antropológusi státuszban természetesen diszciplináris keretekhez igazodva vizsgálom a kapcsolódó jelenségeket. 

 

Nos, magánemberként számomra a divat egyrészt az emlékeimből is táplálkozó komfort és otthonosság. Olyan szilárd alap a gyerekkoromból, ami állandóságot jelent, ezáltal biztonságot is ad.

A zene és a képzőművészet is jelen van a családomban, így a vizualitás számomra mindig kitüntetett szereppel bírt és bír. A színekben és formákban megbújó lehetőségeket a lakás berendezésében és festményeimen is próbáltam kreatívan, alkotóként is megélni. Mára, idő hiányában ennek a művészi alkotó szenvedélyemnek leginkább a ruhákon keresztül tudok napi szinten adózni, ilyenkor a divat fókuszában én állok.

 

Kutatóként, természetesen egyrészt a szakirodalomra, saját kutatási adatokra, megfigyelésekre, interjúkra támaszkodva társadalmi és kulturális összefüggéseiben, meglehetősen széles spektrumban vizsgálom a divathoz kapcsolódó kortárs jelenségeket, amelyek a magyar tervezők tevékenységétől a vásárlói magatartáson át a klímaválságig és emberi jogi kérdésekig terjednek. 

A DIVAT KOMMUNIKÁCIÓJA

Megjelennek a nyelvi divatok megnyilvánulásaidban? 
Igen, bár a nyelvi divatot sokféleképpen lehet érteni, azt hiszem, szinte mindegyik esetben igennel válaszolhatok. Nyelvészként is foglalkoztatnak a réteg- és csoportnyelvek, de ami most a témánk szempontjából releváns, az a divattal kapcsolatos nyelvhasználat. A kérdésben szereplő nyelvi divatot én így a divat nyelveként interpretálom. Persze itt rögtön gondolni kell a vizuális nyelvi formákra is, de ha csak azt nézzük, hogy az egy-egy tervező körül kialakuló közösségek nyelvi szubkultúraként is működnek, akkor maradunk a verbális keretezésen belül. Érdekes megfigyelni, hogyan alakulnak ki „bennfentes” nyelvhasználati módok, amelyek az online udvariassági formuláktól, (ahogyan a tagok megdicsérik pl. egymás szettjeit), a tervezői darabok fantázianevének ismeretéig, (ami akár 100 tétel körüli speciális szín- és fazonnevet is magában foglalhat) sokfélék lehetnek.

Megfigyelhető nálad ez a tendencia az aktuális divattal kapcsolatban is?
Az aktuális divat, amennyiben úgy értjük, veszek-e, hordok-e az éppen aktuális kollekciókból darabokat, akkor igen, de nem mindenáron. Elsősorban az fontos számomra, hogy egy adott ruha tükrözze az egyéniségemet, komfortosan érezzem magam benne. Nyáron például sok éve bokáig érő bő ruhákat és nadrágokat szeretek hordani, mert kényelmesek és védenek a naptól is. És ezek sosem mennek ki a divatból (szerintem).

A megjelenés és az azon való gondolkodás mennyire szerves része a mindennapjaidnak?
Jaj, hát nagyon is jellemző nálam a tervezés, legyen szó utazásról, eseményről, vagy akár csak a holnapi napról, szinte mindig előre átgondolom, mi lesz rajtam. Előfordul, hogy előre fel is próbálom.

Ha úgy tudok elindulni otthonról, hogy a külsőm miatt nyugodt vagyok, komfortosan és kényelmesen érzem magam, és az alkalomhoz illő a megjelenésem, akkor tudok igazán jól koncentrálni az adott feladatra. Egy kényelmetlen vagy előnytelen ruha nagyon korlátozó és frusztráló tud lenni, visszahat a hangulatra, befolyásolja az emberek reakcióit és a teljesítményünket is.

Mik a kedvenc öltözéket meghatározó darabjaid?
Szeretem az egyszerű, letisztult vonalakat és a teltebb, de nem harsány színeket. Szeretek különleges, egyedi kiegészítőket használni, ezek szerintem nagyon fontosak az összkép szempontjából. Az aránylag egyszerűbb fazonú ruhákat néha kifejezetten extravagáns kiegészítőkkel együtt használom, ezáltal az utóbbi kicsit „megszelídül”, az előbbi izgalmasabb lesz.

 

Mitől érzed önazonosnak a megjelenésedet? 
Leginkább attól, ha az emberektől olyan visszajelzéseket kapok, amik összhangban vannak azzal, amit magamról gondolok. Ha nem így történik, valamit elrontottam, nem sikerült tükrözni azt, ami én vagyok. A nőies és elegáns, időnként kicsit bohém részleteket tartalmazó szetteket szeretem. Tudós vagyok, kicsit művész is, aki szereti a ruhákat és a kiegészítőket… ezeket általában igyekszem tükrözni a megjelenésemmel is.

TUDATOSSÁG ÉS FENNTARTHATÓSÁG

Mik az előzményei annak, ha elmész vásárolni? Mennyire választasz tudatosan színek, formák és szükségesség terén?
Általában figyelemmel kísérem a kedvenc magyar tervezőim munkáját, így előfordul, hogy beleszeretek egy éppen elkészült darabba. Ezek általában személyes találkozások vagy események (pl. divatbemutatók) is egyben. Alapvetően nem szoktam csak azért elindulni, hogy ruhát vegyek. Ha ilyen történik, akkor talán a meglévő dolgaimhoz keresek valami hiányzó, passzoló kiegészítést, vagy egy utazás előtt olyasmit, amire biztosan szükségem lesz, és hiányzik a gardróbomból. Színekben tudatos vagyok, fazonban is tudom, mi az ami előnytelen, és az legyen bármilyen trendi, biztosan elengedem.

Véleményed szerint van-e ellentmondás a „fenntartható divat” kifejezésben?
Igen, abszolút. A divat belső dinamikája, hogy mindig változzon, mindig újdonságot termeljen (akkor, is, ha ebben sok a ciklikusság) és vásárlásra ösztönözzön. Ugyanakkor mindezt lehet úgy csinálni, hogy a fenntarthatóság és újrahasznosítás komoly szerepet kapjon benne. Az alapanyagtól a tervezésen át a forgalmazásig vannak lehetőségek, amik csökkentik az ökológiai lábnyomot.

Milyen életciklusa van a gardróbodban a ruháknak hozzávetőlegesen?
Azt gondolom, nagyon sok éven át hordom, szeretem és jól kihasználom a ruháimat. Természetesen előfordul, hogy később döbbenek rá, valami mégsem volt olyan jó választás, mint amilyennek tűnt, vagy az évek során én távolodtam el stílusban egy-egy darabtól. Ezeket szeretem tovább ajándékozni, időnként elviszek néhányat gardróbvásárra. Vannak tervezők, akik eleve támogatják vásárlóik körében márkájuk használt darabjainak az adás-vételét es cseréjét, ezeket a lehetőségeket is igénybe vettem már.

AMIKOR A RUHA MELLÉ A TERVEZŐ SZEMÉLYE IS SZÁMÍT

Milyen típusú tervezők mellett tetted le eddig a voksodat a magyar divatvilágban? 
Szerintem típusként nem tudnám ezt összefoglalóan meghatározni. Nagyon különböző stílusok tudnak engem is rabul ejteni, egyidőben is, ha pedig idő vetületében nézzük, én is változom, van, amikor egy évekig kedvenc műfajt egyszer csak már nem érzek annyira erősen önazonosnak, mint előtte.

Számomra a magyar tervezők, akikkel kutatóként is együtt dolgozom, nemcsak tehetséges tervezők, hanem csodás személyiségek is, akiket emberként is szeretek és nagyra becsülök. Tisztelem a tehetséget, a kitartó munkát és a lelkesedést abban, amit csinálnak, és a személyes hangulatot is, hogy közvetlenül a tervezővel találkozhat a vásárló.

Hogy jutottál el legelőször magyar tervezőhöz? 
Először nem is tudtam, hogy eljutottam egyhez. Egy kirakat elvarázsolt a Deák utcai üzletek sorában és bementem. Miközben nézelődtem, egy társalgásra lettem figyelmes a pultnál, ugyanis kiderült, hogy a beszélgetők egyike a tervező. Ez a magyar márka lett aztán a kortárs divatkutatásom kiindulási pontja. A többi tervezőhöz is informális kapcsolatok révén jutottam el, hagytam, hogy a személyes ismeretségek alakítsák a hálózatot, nem akartam „céglista” alapján dolgozni. Azért sem, mert érdekeltek a tervezőket és vásárlókat összefűző szinergiák, és hagytam, hogy természetesen alakuljon a történet dinamikája, hiszen ez többet elárul a kortárs valóságról, mint egy prekoncepciók alapján megtervezett kutatás.

A stílusodban megjelennek-e néha „kiszámíthatatlan” elemek vagy szeretsz általában egy adott stíluskörön belül mozogni?
Mindkettő igaz. Szeretek egy adott stíluskörben mozogni, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy ciklikusan vannak ilyen szakaszok. A hidegebb évszakokban jobban szeretem a szűkebb fazonú, rövidebb ruhákat, amikkel jól érvényesülnek például a csizmák. A nyári hőségben a hosszú, bő ruhákat kedvelem, ezek is nagyon nőiesek és kifejezetten festői látvány, amikor a földig érő, extra bő szoknyákba belekapaszkodik a szél. Ugyanakkor az egyéniségemre és a hangulatomra jellemző részletek szinte mindig megjelennek, és ezek „papírforma” kilóghatnak a stílusból. Azt szokták mondani, hogy bár decens a habitusom, mégis jól megfér rajtam a sok kiegészítő, az extravagánsabb darabokat is „megszelídítem” viselés közben.

Van most olyan konkrét divattermék vagy terméktípus a gondolataidban, amire vágysz? Ha igen, miért vágysz rá? 
Szinte mindig van:) Még egy tavaszi divatbemutatón tetszett meg egy magyar tervező csodás kék színű, két részes ruhája. Nagyon szeretem a kék sötétebb és türkizes árnyalatait, és ami még fontosabb, hogy a fazon is megfelelő legyen. 

A magyar kínálatban meg szoktad találni, amit keresel? 
Egyértelműen igen. Szerintem már nagyon sok magyar tervező működik Magyarországon, akik stílusban is nagyon szépes spektrumot képviselnek. És nekem nagyon fontosak a személyes találkozások a tervezőkkel, a tudás elérhetősége egy-egy termékről (honnan származik az alapanyag, mi ihlette stb.) és, hogy alakításra, esetleg utólagos javíttatásra (a ruha megmentésére) is van lehetőség.