A római korban már inkább a társadalmi státusztól függött, hogy ki milyen helyzetben mutatkozhatott ruha nélkül.
A középkori Európában a vallási normák hatására a test eltakarása vált normává. A meztelenséghez szégyenérzet és erkölcstelenség társult.

A kereszténység térhódításával a test és a szexualitás egyre inkább a bűnösség fogalmához kapcsolódott, és a meztelenség fokozatosan tabuvá vált.
A reneszánsz ugyan visszahozta a test szépségének ünneplését, de a modern korban a viktoriánus erkölcsök újra szigorítottak ezen a szemléleten. A test elfedése a társadalmi tisztesség és erkölcs mércéjévé vált.

Azóta a nyugati társadalmakban a meztelenség főként a privát szférába szorult, miközben más kultúrákban továbbra is természetes maradt. Egy Marokkóban élő ismerősöm mesélte például, hogy a közfürdőkben a kislányok együtt fürdenek mindenféle korú és testalkatú nőkkel, így sokkal egészségesebb testképpel nőnek fel. Az ilyen közösségi élmények segítenek abban, hogy a testet ne tabu övezze, hanem természetes része legyen az életnek.

Ősközösségi csoportok, ahol a meztelenség ma is elfogadott

• Amazóniai törzsek: Számos dél-amerikai bennszülött nép számára a ruha viselése csupán funkcionális célokat szolgál, és a meztelenség nem kapcsolódik szégyenhez vagy erkölcshöz.
• Afrikai törzsek: A Himba törzs Namíbiában például a mai napig minimális öltözetben él, és a testüket vörös okkerrel kenik be, ami egyben a szépségideál és a bőrvédelem része is.
• Polinéziai közösségek: A hagyományos tahiti kultúrában a meztelenség korábban teljesen elfogadott volt, és a kolonizáció előtt nem kapcsolódott hozzá semmiféle szégyenérzet.

Pszichológiai és önértékelési következmények

A meztelenség tabuja egy komplex történelmi, vallási és társadalmi folyamat eredménye. A tárgyiasítás és a szexualizálás meg épp a tabusítás következménye. Azaz a tiltás révén került a meztelenség a természetességből a negatív oldalra.
A reklámok, a közösségi média, a pornó és a filmek világa a "tiltott gyümölcsöt" a másik végletbe tolva fokozza a károkozást.
Szerintem sok nő és férfi van, aki a saját meztelen testét sem ismeri, és nem mer szembenézni vele. Ez nemcsak szégyenérzettel, testképzavarral, meg egyéb szocializációs problémával társulhat, de az ismeret és tudatosítás hiánya a testi egészség rovására is megy.

Képzeljük el, hogy a kisfiúk, kislányok úgy nőnének fel, hogy sokféle alkatú és korú meztelen testet látnának természetes közegben. Azonos és ellenkező neműt is. Ők maguk is természetesen élnék meg a saját testük változását, felnövését. Nem alakulna ki ezzel kapcsolatos szégyenérzet, testképzavar, depresszió, visszaélés stb.

Jelenleg ugyanis meztelen testet főleg képernyőn, ideális formákban és legtöbbször tárgyiasított, sőt szexuális kontextusban látunk. 
Ha a nyugati társadalmakban kevésbé lenne tabu a meztelen test, az számos előnyt hordozhatna magában:

• Testkép és önértékelés javulása: A meztelenség normalizálása segítene abban, hogy az emberek elfogadják saját testüket anélkül, hogy irreális szépségideálokhoz mérnék magukat.
• Kevesebb szégyenérzet és szorongás: A ruha nélküli lét elfogadása csökkenthetné a testtel kapcsolatos szorongásokat, különösen a fiatalok körében.
• Természetesebb kapcsolat a saját testünkkel: A társadalmi tabuk feloldásával az emberek megtanulhatnák értékelni a testüket annak funkcionalitása és természetessége miatt, nem pedig kizárólag a külső megjelenése alapján.
• A szexualizáció csökkenése: Ha a meztelenség kevésbé lenne tabusított, az csökkenthetné a női test tárgyiasítását és az abból fakadó visszaéléseket.

A meztelenség előnyei az önelfogadásban, önértékelésben és tudatosságban

A test természetes állapotának elfogadása hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek kevésbé érezzék magukat szégyenkezve vagy bizonytalannak a külsejükkel kapcsolatban.
Kutatások szerint azok, akik gyakrabban tapasztalják meg a meztelenséget természetes közegben – például szaunákban, közösségi fürdőkben vagy naturista strandokon –, nagyobb testelfogadással és pozitívabb testképpel rendelkeznek.
Egy kevésbé tabusított meztelenségű társadalomban csökkenhet a külső megjelenéssel kapcsolatos szorongás, hiszen a testet nem idealizált módon, hanem annak természetes sokszínűségében láthatjuk. Ez különösen fontos a fiatalabb generációk számára, akik a közösségi média szűrőkkel manipulált szépségideáljaival szembesülnek nap mint nap.
Emellett a meztelenséghez való egészségesebb hozzáállás elősegítheti az intimitással és testiséggel kapcsolatos nyitottabb és őszintébb kommunikációt, ami pozitív hatással lehet a párkapcsolatokra és az önismeretre is.

Ha a testünket nem egy szégyellni való dolognak tekintjük, hanem az életünk természetes részének, sokkal jobban egészségben tudjuk tartani magunk mentálisan és fizikailag is.

Művészi meztelenség

Az önkifejezés és a meztelenség kapcsolatát több művész is vizsgálta, köztük Friedensreich Hundertwasser, aki a szabadság és természetesség híveként nyilvános előadásain is demonstrálta ezt. Egy alkalommal például levetkőzött egy bécsi egyetemi előadáson, ezzel tiltakozva a társadalmi konvenciók és a merev normák ellen. Úgy vélte, hogy a meztelenség a természethez való visszatérés egyik formája, amely segíti az ember önelfogadását és a mesterséges elvárásoktól való felszabadulását.
John Lennon és Yoko Ono híres 'Bed-In for Peace' kampányukban 1969-ben, a háborúellenes aktivizmus jegyében, meztelenül pózoltak a nyilvánosság előtt, ezzel is kifejezve a szeretet és a béke üzenetét. Ez a megnyilvánulás azzal a céllal történt, hogy felhívja a figyelmet a társadalmi problémákra, miközben a meztelenség személyes, intim aspektusait is egy új, politikai jelentéssel ruházza fel.
A huszadik század kiemelkedő művésze, Marina Abramović, párjával Ulay-val több performanszt készítettek a hetvenes, nyolcvanas években, ahol a meztelenség nemcsak mint művészeti eszköz, hanem mint az emberi test, a kapcsolat és a határok vizsgálata is fontos szerepet kapott.

Konklúzió

A Kanye West és Bianca Censori körüli botrány rávilágított arra, hogy a meztelenség még mindig rendkívül megosztó téma.
Az, hogy egyesek provokációnak, mások megalázásnak, megint mások művészi állásfoglalásnak látják, jól mutatja, mennyire komplexen múlik az egyéni sérelmeinken és/vagy kulturális és társadalmi normáinkon.

Ha jobban megértjük a meztelenség történelmi és társadalmi hátterét, és a társadalom nyitottabbá válna a test természetes állapotának elfogadására, talán kevesebb lehetőség lenne a meztelenséggel való visszaélésre is.