Az Alexander McQueen esztétikája már a kezdetektől a sötétségből táplálkozott. A divatházat alapító kreatív zseni fájdalma ugyanakkor Sarah Burton kezei között egy egészen új minőséggé alakult át: örömmé és élvezetté. A divatháztól idén búcsúzó kreatív igazgató a magas szabászat elegáns lehetőségeit a modernitás vad eszközeivel mesterien ötvözve lélektől-lélekig szóló öltözékeket alkotott.
Az őszi téli kollekció több darabja már most elfogyott.
A Párizsban év elején bemutatott öltözéksort az anatómiával és a szépséggel való kísérletezés ihlette. A klasszikus vonalvezetés mentén a darabokat szétszedték majd újra összerakták, néha teljesen feje tetejére állítva megszokott látványokat. Mesterien szabott kabátok társulnak hatalmas virágmintázatokkal tarkított kötött ruhákkal, darabolt és foltozott szoknyákkal. Megjelenik az orchidea mint a szerelem szimbóluma, ruhákra hímezve és kiegészítőkre nyomatva.
„A kollekció legmarkánsabb motívuma az orchidea, ritkább formáiban kultivált, de a százszorszép után a leggyakoribb virág. A levegőben virágzik, ellenáll a gyökereztetésnek, és a vadonban nő. Rendkívül szép és végtelenül alkalmazkodóképes, az orchidea egyszerre utánozza a ragadozót és a zsákmányt." - áll a kreatív igazgató vallomásában.
Jó divat az, ami intelligensen és szabadon játszik a szexualitással.
Az
Alexander McQueen ebben is messze a többi couture divatház előtt jár. Az alapító, Lee rendszeresen alászállt a legmélyebb bugyrokba, hogy onnan ihletődve a magas szabászat dekonstrukcióján keresztül is tükröt tartson arra, ami az élet.
Ehhez az örökséghez nyúl vissza Sarah Burton, amikor az emberi test anatómiáját helyezi az alkotás fókuszába.
A kollekcióleírásban az orchideára a szerelem szimbólumaként hivatkozik, miközben mindannyian konstatáltuk már, hogy a virág megjelenési formáiban a női nemi szerv külalakját idézi, sokféleségével utalva ezen testrészünk sokféleségére is.
A ready-to-wear ruhák mellett több kiegészítőn is találkozhatunk vele.
Sarah Burton távozásával még nagyobb jelentősége van annak, amit a divatház az ő esztétikájával idén és jövőre a kifutókra és a piacokra küld.
Az őszi-téli kollekció előkészítésénél tudatosan fordult archív, Lee alkotta ruhák felé, amik az egész öltözéksor esztikájának alapját adták. Hatásukra egy olyan kollekció jött létre, amely megragadta az elegáns újraértelmezése és a leegyszerűsített formák iránti vágyat: "Ezekben az időkben, amikben élünk, az ember összeszedettnek akarja érezni magát, azt hiszem. Amikor a világ káoszban van, még fontosabb, hogy egyénileg közel legyünk a talajhoz, a földhöz, " - mondta Sarah Burton.
Az öltözködéssel és a test tanulmányozásával kapcsolatos elképzeléseit Leonardo da Vinci anatómiai rajzaihoz vezette vissza. A kötött ruhák csípőre metszett, hátrahúzott részei új, baljóslatú kontextust kaptak.
A vérre és a belekre való burkolt utalások átalakultak és szublimálódtak aszimmetrikus fodrokká és nyomatokká, amelyek néhol óriási orchideákra, máshol pedig boncolt testek rajzaira hasonlítottak.
"Izmosak és törékenyek" - így nevezte őket Sarah Burton, akárcsak a kifutóján szereplő nők és férfiak kettősségét. A női modellek harcias alakokat öltöttek pajzsos hatású és domináns bőröltözékekben, míg a férfiak viktoriánus fűzőszerő mellényeket viseltek fehér ingek fölött, drámai szabású nadrággal.
Sarah Burton a múltat idézve és a Lee McQueennel való legkorábbi közös munkájához kapcsolódva ezzel a kollekcióval kezdte megírni a búcsúlevelét, aminek a pár napja bemutatott 2024-es tavaszi-nyári öltözéksor méltó folytatása. Erről is hamarosan írunk itt.
______
