Kálmán Szilvia a negyvenes éveiben járt, amikor úgy döntött, feladja a biztosat a bizonytalanért. Volt egy ötlete, egy álma, amin kitartóan dolgozott akkor is, amikor senki nem hitt benne. Silkwood design néven forgalmazott, fából készült táskái és pénztárcái pár év alatt Indiától Kanadáig a világ legtávolabbi pontjaira is eljutottak. Vásárlói, férfiak és nők egymásnak ajánlják a termékeit.
Celldömölkön született, élt Pápán, Balatonfűzfőn... Személye rugalmasságát és sokoldalúságát példázza ez a többlakiság is. Design vásárokra Budapestre jár, beszélgetésünkre is a fővárosban került sor.
Honnan hozod a kreativitásod?
Aktív gyerek voltam, mellette szerettem rajzolni is, és már kislányként volt szerencsém egy kerámia művésznőnél tanulni. Amikor a szüleink nélkülünk utaztak, mi Szilágyi Mária kerámia művésznőnél tölthettünk időt, aki itt, Budapesten tartott nekünk foglalkozásokat. Ő vezetett be a kreatív világba és mutatta meg, a kezemmel mire vagyok képes. Később Herenden tanultam porcelánfestőnek; azt a munkát egy allergia miatt kellett abbahagynom. Orvosilag tiltottak el a festéstől, és én annyira elveszettnek éreztem magam, hogy dacból évekig nem vettem ceruzát a kezembe. Amikor már erősen éreztem a hiányát, selyemmel kezdtem dolgozni. Ruhákat terveztem, amikre mintákat festettem. Abban az időben (2000-es évek eleje) erre kevésbé volt még igény itthon, vagy én nem találtam meg erre a csatornákat, és valamiből meg kellett élni, így elmentem dolgozni.
A fa hogyan érkezett az életedbe?
Az ismerőseim tudták, hogy szeretek kreatívkodni, és egyszer az egyikük azzal keresett meg, vannak fa maradványai, készíthetnék belőle ékszereket. Elkezdtem megtanulni az alapokat, hogyan kell a fát megmunkálni. Már értékesítettem az ékszereim, amikor azt éreztem, kellene hozzá táska is fából. Nem láttam ahhoz hasonlót, amit elképzeltem, és hónapokig kísérleteztem, mire az első összeállt.
Mi fogott meg a fában ennyire?
Imádom az illatát, ahogy annak idején a kerámiánál is az agyag illata fogott meg. A fát érezni akarod az erdőben, az asztalosműhelyben. Szerintem a vevőimet is ez fogja meg. Amint kezükbe veszik a táskát, az az első, hogy beleszippantanak. És még azért is szeretem a fát, mert sok egyediség van benne. Nem tudok két egyforma tárgyat készíteni, mert még ha egy anyagból is dolgozom, a fának vonul a mintázata, az erezete; amint feldarabolom, más mintázatot ad ki minden elem, más lesz a táska hatása.
Milyen fából dolgozol?
A táskák anyaga milliméternél vékonyabb falemezekből áll össze, amit rétegelek és préselek. Belül is minőségi fával dolgozom - bükk, mahagóni, hárs – ez kapja meg kívül azt a faanyagot, aminek még szebb a színe, az erezete. Elképesztő mennyiségű, különleges fafajta van: mogyoró, amerikai dió, sima dió, egzotikus, trópusi fafajták, tigrisfa, zebránó, kígyó. Fantasztikus a paletta, teljesen elvarázsol, amikor belépek egy ilyen helyre. Úgy lubickolok benne, mint más egy plázában, vagy cipőboltban.
Honnan szerzed be az alapanyagot?
Olyan fatelepekre járok, ahol kimondottan ilyen furnérokat árulnak, amiket asztalosok visznek.
Ezek nem táska céljára vannak legyártva, parkettához, bútorokhoz, hangszerekhez használják fel. De mennyi minden nem arra a célra születik meg, amire végül is felhasználjuk!
Mi a munkafolyamatod?
A falemezeket leszabom méretre, préselem, fűrészelem, csiszolom. Végig kézimunka, utána jön a szabás-varrás, összeállítás. Nagyon hosszú a folyamat, mire egy táska megszületik, és nagyon sok a száradási idő, amit ki kell várni, hogy tovább lehessen vele dolgozni.
Minden munkafolyamatot magad csinálsz?
Mindent. Egyelőre nem engedhetem meg magamnak, hogy alkalmazzak valakit.
És a reklám?
Azt is én csinálom. Látszik is, hogy alig van időm rá (nevet).
Soha nem bizonytalanodsz el?
Amikor ezt kigondoltam, nem bízott bennem senki. Konkrétan szembenevettek, hogy »kíváncsi leszek én arra a táskára, amit te ebből összehozol«. Ebben az ellenszélben mertem határozott lenni, és mivel tudtam, sok időre van szükség, mire kikísérletezem a technológiát, felmondtam a munkahelyemen. Úgy éreztem, ha akkor nem próbálok meg változtatni az életemen, hogy visszatereljem a kreativitásba, később lehet, már nem lesz bennem annyi energia, és örökre megbánom. Az ember idősödik, elfárad, bármi mást hozhat az élet, vagy egyszerűen belelaposodik abba, amiben él, és ezt nem akartam. Hittem benne, hogy minden meg fog valahogy oldódni, ha én erre az útra vagyok szánva. És hiába volt nehéz, valahogy tényleg mindig kialakult. Sőt, bizonyos értelemben lubickoltam ebben az időszakban, ami megtanított arra is, hogy bármi nehézség van, volt már nehezebb, azt is túléltük, ezt is megoldjuk. Volt bennem ez a hajtóerő, hogy nem a problémát nézem, hanem a lehetőséget a megoldásra. Csak így érdemes felkelni. Visszamenni alkalmazottként dolgozni mindig lehet, ha úgy alakul az élet.
Kik voltak az első vásárlóid?
A Wamp vásárán mutattam be először a táskákat. Borzasztóan izgultam, hogy mit szólnak egyáltalán hozzá, mennyire idegenkednek tőle. A fából készült ékszereimet is csodálkozva nézték az elején, így arra számítottam, a táska még durvább lesz. Valóban meghökkentek, de nagyon jól fogadták. Volt egy kezdeti idegenkedés, de az a sok dicséret, amit a konkurenciától, más táskásoktól kaptam, teljesen feltöltött Mindenki odajött megnézni és érdeklődött a technológia iránt. Ez volt az első visszaigazolás, hogy van értelme, érdemes folytatnom.
Mi volt a célod?
Elsődlegesen az, hogy magamnak teremtsek egy olyan alkotómunkát, ami biztonságos megélhetést ad és napi szinten szeretettel állok neki. Hogy a saját kezem munkájából élek és nem függök senkitől. Boldog vagyok, ha kint lehetek a műhelyemben és alkothatok; minden nap elégedettséggel tölt el, hogy készítettem valamit.
Hol tartasz most a céloddal?
Covid előtt már nagyon szépen hozta a reményeimet a márka, de a járványhelyzet visszavetette ezt az ívet. Bezártak az üzletek, ahol a termékeim kaphatóak voltak, egy pár hónapra vissza is mentem dolgozni.
Mik most a terveid?
Most, hogy újra kinyíltak a kapuk, egyre több rendezvényen akarok részt venni a termékeimmel. Fontosnak tartom a személyes jelenlétet, mivel még mindig nagyon sokan vannak, akik nem láttak, nem tapintottak ilyen táskát élőben. Ezt fontos kézbe venni és érezni, hogy nem nehéz, hogy praktikus, hogy vannak benne zsebek, hogy használható és nagyon szép kiegészítője lehet a ruhatárnak. Nagy terveim nincsenek, úgy értem, annál sokkal spontánabb vagyok. Hiszem, hogy az égiek, az angyalok úgyis terelgetik az embert. Ha jön egy új lehetőség, élek vele.
Mint például a párizsi bemutatkozás?
Igen, ez is egy ilyen váratlan lehetőségként adódott, hogy a Wamp szervezői nagyvárosok magyar intézeteiben állítanak ki válogatott hazai termékeket. Jelentkeztem, beválogattak. Erre is úgy tekintek, mint egy pozitív visszaigazolás a munkámra: van értelme.
Hol látod magad öt év múlva?
Egy nagyobb műhelyben, ahol jobban szét tudom választani a munkafolyamatokat, és alkotni tovább, esetleg már segítséggel. Szeretném, ha lenne akkora igény a termékeimre, hogy munkahelyet is teremtsek nőknek. Egyébként sokan meglepődnek, hogy egy nő fával dolgozik, és maga fejleszti ki a műszaki részét is. Az asztalosok csodálkoznak rá a legjobban. Ahogy a kezébe veszi a termékem, már tudom, hogy asztalos. Teljesen más szemmel nézik. Szakmailag vizsgálgatják, hogy van megcsiszolva, hogyan rétegeltem, hogy van lakkozva.
Mit mondanak?
Ők is gratulálnak, és ez nagy elismerés.
______
Képek az aktuális 2023-as kollekcióról:
Kredit:
Modell: Csokán Vivien
