Bezárás

Keresés

Bezárás

Láttunk pár ütős kollekciót és elgondolkodtunk az élet értelmén – Mod'Art diploma 1. rész

Vanyvszki Mária

Tizenhárom fiatal végzett idén a Mod'Art-on divattervezőként. Mivel fontosnak tartom az alkotók induló munkáinak megismertetését, a diplomakollekciók bemutatójáról ezúttal több írásban fogok beszámolni.

Elsőként Feora, azaz Fekete Orsolya Revival Collection néven készült darabjait mutatom, mivel ez volt az, ami rám – minden egyéb előzetes háttér információ nékül is - a legnagyobb hatást tette. Az öt különböző sziluett kiemelkedő erejű vizualitásában egyszerre művészeti manifesztum, történelmi reflexió és filozófiai mélységeket felvonultató öltözéksor.

Orsolya a rokokó korszakából inspirálódott; a kor kettősségeit dolgozta fel: a királyi családok pompáját és tündöklését az ország többi részében uralkodó szegénységgel és halállal szembeállítva, ill. utalva a korszak hirtelen, halálesetekkel övezett végére, az erőszakos megtorlásokra is.

A korra jellemző elemeket jellegzetes, nagy statikus formákkal, felületekkel sokszor alternatív anyagokból, bőrökből, szőrmékből készült, huszonegyedik századi darabokká alakította. Ezen formák kombinálva jelennek meg a rokokó éjjeli ruházatára emlékeztető, lágy esésű könnyed muszlinból készült darabokkal, melyek megpuhítják, lágyítják az összhatást. A felhasznált anyagok a rokokó pompáját, életigenlését adják vissza, míg az anyagok felületén megjelenő, egyedi tervezésű mintakollázsok, hímzések és applikációk a nyomort, a szomorúságot, a halált sugallják, görbe tükröt mutatva, miszerint pompa sosem létezhet árnyoldal nélkül.
 
      

A couture jellegű ruhadarabok anyagukban, azok minőségében, megmunkálásukban, valamint az elkészült darabok megjelenésében és időigényességében is a luxust tükrözik.
 
      

A kollekció a 25-45 év közötti nőket célba véve különleges alkalmakra készült, ahol a viselő - akár polgárpukkasztó módon is - ki szeretne tűnni a tömegből egyediséget, magabiztosságot, extravaganciát kölcsönző megjelenésével. Az öltözék, a smink és haj összhangja az egyik legjobb volt a bemutatón.

A következő a Je Ne Sais Quoi, azaz Tamasek Nikoletta – DELIRIUM nevű őszi-téli kollekciója. Annyiban kapcsolódnék az előző gondolatmenethez, hogy nála is hangsúlyosak a grandiózus és merész formák, csak ő ezeket lágy pasztell színekbe önti, hogy aztán egészen váratlan formai elemekkel és egy-egy élénk színnel törje meg.
 

Az inspirációt ő az elme legmélyebb bugyraiba vezette vissza: Dante Isteni színjátékának poklát is idézve, az elme legalsó rétegeibe kalauzol. A Pokolt leíró szintek nála a ruhákban különböző manipulációkkal, formákkal és rétegződésekkel kerültek kifejezésre. A sziluettek ún. burokszerű, merev, oversize, alternatív anyagból készült ruhadarabok, amelyek elnyomják a valódi és kitörni vágyó ÉN-t. Munkájában párhuzamot von a valódi és az elmebetegek valóságosnak hitt világa között. Az elszeparált, mások által irányított, belül azonban annál szabadabb világot állítja aztán szembe a hétköznapi átlagember tudatával, ahol a korlátaink nekünk ugyanúgy megvannak, csak mi tudatosan hódolunk be a különböző szabályoknak.
 
       
 
A fő különbséget abban látja, hogy míg nálunk a külső világ a mézes-mázos, addig a beteg elmében a belső az, ami tiszta, burjánzó, akárcsak a bimbózó, nyíló virágok, amelyek vágynak kitörni és megmutatni magukat a nagyvilágnak.
 
      

A kézzel megmunkált (kötött, szövött) textilek, pamut és gyapjúfonalak pasztell árnyalatai mellé harsány, sárga, zöldeskék színeket is társított Nikoletta.

A magamfajta, átlag, hétköznapi szokásokat picit folyamatosan feszegető életmódot vállaló nő az ilyen modern, extravagáns darabokat nemcsak színpadi fellépőruhaként, de akár a hétköznapokban is simán bevállalja. Az egyes darabokat ugyanakkor igény szerint konszolidáltabb szettekké is kombinálhatjuk.

Vass Aranka - ELTŰNŐ VONALAK őszi-téli kollekciója is egyfajta befelé figyelés, elmélyülés élményből ihletődött. Nála az önmegismerés társas interakciókban, ill. közösségi élményekben teljesedik ki. A kollekció inspirációs forrása ugyanis a pszichedélia, a pszichedelikus rock, majd ehhez jön a székely népviselet.
 
 
Az alap témát a Vanishing Point, pszichedelikus rockfesztiválon tapasztalt élményei képezték. Az itt érzékelt hangulatok, vizuális és auditív impulzusok szolgáltatták a kulcsszavakat, mint önkívületi állapot, több szinten működő, több akkordot megütő, sokszólamú, sok részből összeálló egység, darabjaiban széteső, együtt egységet alkotó, önmagába visszatérő, soha véget nem érő, piszkos, rendezetlen, gyorsuló-lassuló, rétegek közt elmozduló, vibráló, mozgó interferencia, színes csíkok, áttetszőség, elmosódás, torzulás.
 
        

Mindehhez az alkotó a saját székely származásából eredő küldetéstudattal társítja a helyi hagyomány és viselet színeit, a csíkokat, a léptékeket és egyes formákat.
 
        

A kollekció sziluettjei a figuratív, ruhaszerű és a nonfiguratív határán egyensúlyoznak, a színek figyelemfelkeltőek, a minták kellőképpen nyugalmat megzavaróak, az alapanyagok pedig nem is mindig textilek. Uralkodó színek a fekete, a piros és a bordó, a narancssárga, a kék tónusai, a ciklamen és a zöld párosa, amelyek a glitch art mintáiban látványosan ötvöződnek. A használt anyagok között szignifikánsak a saját mintával nyomott textilek, az interferáló, anyagmanipulált hálós anyagok, és az áttesző PVC-k.
Aranka ruháit azoknak dedikálja, akik kicsit is magukénak érzik a pszichedelikus érzésvilágot és akik fontosnak tartják az elmélyülést.
 
Jancsó Péter tavaszi-nyári kollekciója érdekes megnyilvánulása a hordható és nem hordható közötti átjárásnak. Az öltözéksor kulcsszavai: Vezetés. Önirányítás. Autonómia. „Mások irányítása helyett magunkat irányítjuk; a döntéseinkkel formáljuk a valóságunkat; a vezetés, a cél és a végzet kiválasztása a tudatos manifesztáció XX. századi szimbóluma.”
 
            
 
A szimbolikus gondolatmenetet egy elég konkrét utalásra építi fel: az öltözékek mindegyike egy autó, egy gépjármű karosszéria elemének, vagy külső, belső tartozékának újraértelmezett, újraszabott változata. A legegyszerűbb, kis fekete ruhát is idéző look-tól fokozatosan halad a feltehetően nagyestélyinek szánt vörös ruháig, mely látványában mindenképpen kiemelkedő darab, és az autós utalást is teljesen egyértelművé teszi visszamenőleg az egész öltözéksorra.
 
       

Rozgonyi Viktória - OUTCROP OF THE UNCOSCIOUS – menyasszonyiruha kollekciója jól lezárja a mai írás gondolamenetét, ő ugyanis, ahogy a névadással is egyértelműsíti, a tudattalan felszínre törését kívánta bemutatni.
 
       

Érdekes, hogy a szürreális álomvilág megjelenítését pont esküvői öltözékekbe álmodta, hiszen ez az a terület, amit öltözködési kultúránk talán a legjobban leszabályoz. A hagyományos fehérből ő is csak árnyalatokra mer kimozdulni, ill. formákban sem annyira polgárpukkasztó. Jól feszegeti viszont a korosztályi határokat, mivel ezeket a sziluetteket az ideál 20-30-as menyasszonyi életkor helyett én sokkal inkább el tudom képzelni egy érett, 40-50, vagy akár 60-70 éves karakteren is.
 
       

Lebegés, súlytalanság, szövevényes álmok tekeredése, álomkép rétegek, fordított dimenzió, megdöbbentő, vékony hártyaszerű, valóság a képzeletben, testen kívüli ábrándozás kulcsszavakkal jellemzi a darabokat. Nemes, fényesen folyó, omló, tiszta, átlátszó anyagokkal dolgozott, amiket furának ható gyűrődésekkel és csavarásokkal, rétegekben jelenített meg.
 
       
_____
Érdekes dolog ez, ahogy a lélek minden egyes kis emberi entitásában fokozatosan, újra meg újra felfedezgeti saját magát. Azért is szeretek divattervezőkkel, vizualitással, vagy bármilyen más művészettel foglalkozni, mert minden egyes megnyilvánulásban egy újabb viszonyítási alapot kapok arra, mennyire sok egyszerre a másság is, meg az azonosság is ezen az önmegismerési és lélekfejlődési úton, ami az élet.
________
Vége az 1. résznek
 
Képek:  Mod'Art



Hasonló hírek