Bezárás

Keresés

Bezárás

Mi a baj a Dior-ral? - Avagy eljött a nagy váltás ideje

Vanyovszki Mária

Lee Alexander McQueen mesélte, hogy amikor Bernard Arnault a Givenchy-hoz felvette, a következő párbeszéd zajlott le közöttük: „Te vagy az én új lovam.” „Aki húzza a szekeret?” - kérdezett vissza a fiatal McQueen. „Nem. - válaszolta a luxusipar atyaúristene. - A ló, akire fogadtam, és vagy bejön, vagy nem.” A DIOR divatháznak most valami hasonló kockáztatásra lenne szüksége. Már az sem baj, ha nem jön be.

Maria Grazia Chiuri 2016-ban vette át a Dior divatház női részlegének kreatív irányítását. Az olasz divattervező hölgy az első női vezető a luxusmárka történetében, ami a kinevezését még hangosabbá és örömtelibbé tette.

Miután mindannyian ünnepeltük a debütáló kollekciójával vállaltan a nők jogaiért megfogalmazott kiállását, az elkövetkező szezonokban egyre laposabb, unalmasabb ötletekkel állt elő. Először csak önmagát ismétlő, majd egyre inkább a saját korábbi munkáit is alulmúló kollekciókat kaptunk tőle.

Természetesen a divatház ikonikus védjegyei, mint a new look, és a kézműves csapat igényes munkája, mint a több hetes munkaórákkal készülő egyedi ruhák, továbbra is hozták a magas színvonalat. Szakmai értékelésében ugyanakkor egyre halványabban teljesített az olasz hölgy.

A Dior tulajdonképpen John Galliano távozása óta szenved, hogy a nagy elődök - Yves Saint Laurent, Marc Bohan, Gianfranco Ferré - nyomdokain igazán jó utódot találjon. Galliano óta Ralf Simons volt az utolsó emlékezetes alkotó, de a belga zseni – valószínűleg eléggé tudatosan – pár éveket tölt el egy-egy brandnél, és megy tovább, így tartva frissen kreatív energiáit.

Ezért is örült mindenki Maria Grazia Chiuri kinevezésének, és most pont ezért van a nagy csalódás, ami a napokban, Párizsban bemutatott kollekcióval érte el a tetőfokát.
 

Hiába a rengeteg pénz, a befektetett energia, a show látványos díszlete, az öltözéksor unalmas, és nem érezni rajta azt a kreatív elégedettséget, hogy “érzem, miért kerül ennyibe”.
 
 
Oké, hogy ready-to-wear kollekció, de például itthon bemegyek a Printába, ennél designosabb kivitelezésben, olcsóbban és ráadásul fenntartható, anyagújrahasznosító gyártásban készült ruhákból össze tudom állítani ugyanezt a stílust. Ez a színpaletta kb. három-négy évvel ezelőtt volt a magyar márka kínálatában, már akkor sokkal izgalmasabb gesztusfestészeti elemekkel tarkítva.
 

A Dior show-ra az indiai képzőművész, Shakuntala Kulkarni által készített dekoráció lényegesen látványosabb, mint a ruhák. Maria elvileg a Marc Bohan féle Miss Dior-hoz nyúlt vissza, ami egy kedves örökség, de megvalósításában nem sikerült sem a kreatív alkotás, sem a mai trendekhez berobbanó, ill. azt forradalmasító darabokat produkálni.
 
 
 
Az egyszerű szabásvonalakat és a három színállásból összeválogatott anyagokat elnézve mind keresem, hol vannak itt Christian Dior védjegyei? Olyan, mintha egy éjszaka alatt rakták volna össze. Bár ez sem mentség; tervezőkkel készített interjúim során több olyan történetet hallottam, hogy a legkreatívabb öltözékeket a fashion show előtti éjjel találják ki és varrják meg.
 
 
 
 
Ha valaki szeretné végignézni a show-t, a Youtube-on elérhető videó sem tekinthető a szakma csúcsának. Én órákig képes vagyok fashion show-kat nézni, de ezen alig bírtam végigküzdeni magam. A gyakran madártávlatból, közvetlen felülről fényképezett öltözékekből semmi sem látszik, ahogy a díszletre fókuszáló, vagy a közönség mögül felvett modelközeliek sem a ruhákról szólnak. Mintha az operatőr is szégyellte volna, amit lát, és sajnos az utóvágás sem segített azon, hogy egy végtelen unalmas show-ból valami értékelhetőt alkosson. (Összehasonlításképp ajánlom az ALAÏA bemutatóját, amiről itt írtunk.)
 
Keresem a magyarázatot és felmerülnek a kérdések.
 
Idő nem volt? Akkor még jobban előjöhetett volna a kreativitás. Pénz nem volt? Ha a Dior-nál nincs pénz egy kollekcióra, akkor hol. Elfáradt a tervező? Akkor itt az ideje váltani.
Mégpedig egy bravúros húzáson lenne érdemes elgondolkodnia Bernard Arnault-nak, a LVMH Csoport CEO-jának, ahogy annak idején, 1996-ban, amikor a Diorhoz egy „vízvezeték-szerelő fiát”, Gallianot nevezte ki, a Givenchy-hoz pedig egy „taxisofőr gyermekét”, McQueen-t.

Most egy ennél is vakmerőbb huszárvágással szerintem egészen a kelet-erópai kreatív régióig lenne érdemes néznie, hogy egy a posztszocialista érában kultúrálódott, kreatív fiatallal frissítse fel a kifáradó nyugat-európai látásmódot.
______

Képek: DIOR - AW 2024-2025 ready-to-wear show

 
Címkék: DIORfashion week



Hírlevél feliratkozás
A hírlevélküldéssel kapcsolatos adatkezelési tájékoztatót elolvastam és tudomásul veszem

Hasonló hírek