Gyerekkorom óta gyakran vannak scifi-szerű, néha kifejezetten disztópikus álmaim. 2020. február 23-án éjjel nem ilyen volt. Az álom akkor kezdődött, amikor felkeltünk.
Előző este a milánói divathét legnagyobb partyján háromezer emberrel buliztunk aranyra matricázott, igazi repülőgép, helikopter, hajó, luxusautó, terepjárók és nemzetközi hírességek díszes társaságában. A
Philipp Plein látványos show-n mutatta be legújabb kollekcióját, melyet a kilenc perces kifutón a modellek mellett olyan ismert emberek vonultattak fel, mint például Maye Musk.
Majd ezt követte az év partyja...
A hatalmas büdzsével megalkotott, látványos rongyrázást belülről megélve, és egyébként annak minden pillanatát élvezve is, de volt egy fura, apokaliptikus előérzetem, ahogy a kifutót néztem, hogy ilyet egy ideig nem fogok újra látni. Insta storyba ezt így is tettem ki.
Aztán amikor a party tetőfokán, egy adott pillanatban egyszer csak kikapcsolták a zenét, föltolták a maximális világítást és elkezdték kitessékelni a népet, gyanakodni kezdtünk, hogy valami baj lehet.
Mind a mai napig nem tudom, hogy a profizmus vagy éppen a felkészületlenség állt a hátterében annak, hogy sem a DJ, sem a szervezők semmiféle információt nem közöltek a jelenlévőkkel, egyszerűen csak hagyták, hogy az a háromezer ember a tudatlanság édes varázsában szépen és lassan kicsurogjon az épületből.
Tudtuk, hogy taxit képtelenség lesz találni, így 15 percet gyalogoltunk egy buszmegállóig. A februári éjszakában én személy szerint egy szál zakóban, blúzban és 11 centis tűsarkúban. Akkorra már tudtuk, hogy nem a hidegtől fogunk „megfázni”. Mert bár az utcán, a buszmegállóban, majd pedig a buszon is mindenféle nemzet gondtalan fiataljai frissen összeverődve keresték a következő party helyszínt,
Orazio mellettem már elkezdte olvasni az olasz híreket. Míg mi egy zárt helyen, háromezer emberrel buliztunk, a megye másik felét lezárták.
Másnap reggel délután 2-ig vacakoltunk, hogy akkor most mi legyen, mire 3 körül elindultunk a
Moncler-re. A kapu előtt hatalmas biztonsági őrök sorakoztak és közölték velünk, hogy a Covid-19 miatt az aznapi prezentáció elmarad. Mire visszaértünk a szupermarketbe, a legtöbb polcot üresen találtuk…
Több mint két hónap telt el azóta, és csak pillogunk, mekkorát változott a világunk, hogy az álom, amit élünk, a valóságunk.
Képek Milánóból a ruhákkal, amiket a magyar tervezőknek ezúton is köszönök!
Viktoria Varga ruha:
Sentiments Couture egyedi blúz
Vannak a divathétről szép képeink. Ha szeretnétek, és időm is engedi, hozok majd pár inspiráló, lélekmelengető divatanyagot az időszámításunk előtti Milánóból...
_________
Fotók: Orazio Scelsa és én
_________
A cím idézet Merániai János esztergomi érsek
híres leveléből, amit dodonai kétértelműséggel írt.
Olyan kétértelmű, mint ez a világ, amit most kívül is, belül is élünk...
