Gyerekkorom óta gyakran vannak scifi-szerű, néha kifejezetten disztópikus álmaim. Az utóbbi hetekben nem ilyen volt. A sci-fi akkor kezdődik, amikor felkelek.
Rendszeresen visszatérő álomélményeimből sejtettem, hogy megélek majd olyan időszakot, amiben egy új betegség megmagyarázhatatlan módon szedi áldozatait, és hogy mindebben szeparálódni fogunk, de mégis ott leszünk egymásnak.
Látni és megélni mindezt most mégis más, és az is meglep, hogy ezek az események ilyen hamar következtek be; azt hittem, akkorra már öreg nyanya leszek.
A járványhelyzet és a világválság mindannyiunk életében olyan szintű változásokat hoz, amikkel nemcsak kívül, de belül, a lélekben is meg kell küzdeni. Ez az érzelmi hullámvasút nagyban hasonlít a gyász fázisaihoz, amikor hirtelen elveszítjük egy szerettünket.
1. Tagadás
Először szinte sokkos állapotba kerülünk, és nem vagyunk képesek elhinni, hogy megtörténhet egy ilyen szörnyűség. Az első pánik után tagadni kezdjük a veszteséget, bagatellizáljuk a helyzetet. Ez egy természetes, időleges védekezési módszer. Ezt láttuk, tapasztaltuk az első napokban Olaszországban, majd mindenhol a világon. Magyarországon sokan tartanak még itt.
2. Harag
A második szakasz változó, hogy kinél mikor jön el, mikor jut túl az első fázison. Viszont mivel a tényekkel szembesülni fog nap mint nap, előbb-utóbb mindenki eljut idáig. Ekkor lesz úrrá rajtunk a harag. Előbb tehetetlen dühöt érzünk, aztán találunk valakiket, akit a szörnyűség bekövetkezése miatt hibáztatni tudunk. Külföldről hazaérkezett magyarok, migránsok, politikusok, bankárok, vagy fiktív tudósok, akik a vírust egy laborban rakhatták össze. Ilyenkor születnek a konspirációs elméletek, és akik ebben a fázisban vannak, nagy lelkesedéssel olvassák és osztják őket.
3. Alkudozás
Idővel a harag csökken, és az alkudozás fázisa következik.
Keressük a kapaszkodókat, hogyan tudjuk fenntartani korábban megszokott életünk rutinjait. Online jógára, workshopokra iratkozunk fel, élő közvetítéseket játszunk és nézünk, Facetime-on kocsmázunk, stb.
4. Depresszió
Az alkudozás szakaszában fokozatosan felfogjuk majd, hogy már túl régóta tart, és ez azért nem ugyanaz, hisz hiányoznak az emberi kapcsolataink, nem találkozunk, az unokákat nem vihetjük a nagyszülőkhöz, nem ölelhetjük meg egymást, stb. Ekkor tudatosul bennünk igazán, hogy mekkora változás zajlik körülöttünk, és előfordulhat, hogy depresszió lesz úrrá rajtunk. Nagyon figyeljünk oda azokra, akik erre hajlamosabbak. Beszélgessünk velük gyakrabban, tervezzünk közös online programokat, ugyanakkor azt is hagyjuk, hogy kiélje a magába fordulás és az egyedül sírás igényét. Találjuk meg ebben a balanszt!
5. Elfogadás
Ideális esetben az első négy szakasz után következik az utolsó, az elfogadás fázisa. De amíg ide eljutunk, sokat fogunk oda-vissza hullámvasutazni az első négy között.
Szeretnék biztatni mindenkit, hogy figyelje magát, engedje meg magának mindegyik fázist, és tartson ki, mert tanulni fog ebből is. Egy tripla gyásszal a múltamban tapasztalatból tudom, hogy az ember elképesztő, mi mindent kibír.
Tekintsünk erre úgy, mint egy lehetőségre, amikor egy elképesztő helyzetben megmérettetve erősíthetjük önmagunkat kívül és belül.
Az emberi faj páratlan túlélő képességét végre jó irányba vihetjük.
A következő írásom ezt fejti majd ki részletesebben.
________
Fotók:
Nyitókép: Horváth Adrienne barátnőm készítette 2014-ben, a Balatonon, ahova az első temetés után vitt el.
A második képet Kálmán készítette Párizsban, 2013-ban, a Rodin múzeumban.
Harmadik kép: édasanyámmal babot vetünk. Ezt a fotót is férjem, Kálmán készítette a halála előtti évben.
