“Évike, szerinted fogja még nekem valaki azt mondani, hogy gyere hozzám feleségül?” - kérdezte ma az uszoda öltözőjében egyik ötvenes hölgy a másiktól.
Hat éve járok rendszeresen úszni. Minden egyes alkalom, amit a női zuhanyzóban és öltözőben töltök, megérne egy kisnovellát.
Amikor a nyitott zuhanyban a szemeket szemérmesen lesütve, a másik pillantását kerülve mosakszunk.
Előbb csak hagyod, hogy a fürdőruhás, áthűlt testedre ömöljön a forró víz, majd leveszed az úszódresszt és kiakasztod. Végigszappanozod a karjaid, a melleid, a hátad, majd le egészen a lábakig. Átmosod a hajad, és előrehajtott nyakkal hagyod, hogy tovább melegítsen a víz.
Minden lánynak, nőnek, asszonynak van egy sajátos kis rituáléja, ahogy a 30-60 perces úszás/vízben ázás után újramossa és közben szereti, vagy éppen gyűlöli magát.
Ilyenkor gyakran érzem azt, hogy egy-egy nénihez úgy odamennék és elmondanám, hogy mennyire csodásak a mellei és mellette ne szégyellje a sebhelyeit, a kiálló csontokat, a lógó bőrt, vagy a bütyköket.
A kiskamaszlányokat pedig azzal vigasztalnám, hogy egymás froclizása helyett szeressék magukat és támogassák a másikat, mert ahogy telik az idő, ettől lesznek majd egyre szebbek és boldogabbak.
Helyette végül ma annyit mondtam, hogy "Boldog Nőnapot!"
_______
A nyitókép illusztráció.
