Nekem a nyár... Madárcsicsergő vibráló zöld lombba kapó hűs szellő a forróságban csillogó vattacukor naplementében. Zizegő turizmus és vidám külföldiek Budapestet tátott szájjal csodálva és körbeszelfizve.

 

Könnyed ruhák, kényelmes cipő egy kis játékossággal megfűszerezve és élénk kiegészítőkkel megspékelve. Séta, romantika, egy megunhatatlan életérzés: sosem elég a budai vár látványából.

 

Pezsgőbontás egy örökké pezsgő város felett, s közben arra gondolni, hogy milyen jó most (is) itt lenni...

 

 

...És nekem a nyár... A valótlanul szép épületek kérőn figyelése, hátha mesélni kezdenek, mit látnak nap mint nap a nyüzsgő városból, lakóiból és látogatóiból.

 

 

Csatlakozni hozzájuk a tövükbe ülve, egy szál pici, illatos virággal a fülünk mögött, amit csak úgy, minden ok nélkül kaptunk.

 

Chopint hallgatva nézni, hogyan játszik a napfény a homlokzatokon és változik percről percre ahogy lassan felváltja a Göncölszekér.

 

 

Hullócsillagot remélni, kedves naiv gyermek módjára kívánni valami szépet a szívünk mélyéről és lelkünket simogatva hinni, hogy az az egy varázslat csak nekünk suhanhatott át a sötét égbolton.

Mosolyogni, megölelni akit szeretünk és újra és újra elmondani magunkban, hogy ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan... 

 

 

Modell és szöveg: Blanka Bán

Fotók: Szántó András 
Ruha: InQ 
Táska: Jurekka 
Szemüveg: Thinwood 
Fülbevaló: Leanea
Pezsgő: Gancia