Bezárás

Keresés

Bezárás

A hétköznapok öröme üvegszépségre festve – Magic Glass Jewel

Vanyovszki Mária

Azon kevés nő közé tartozom, akik nagyon ritkán viselnek ékszert. A Salon indulása óta valahogy mégis folyamatosan megtalálnak a kapcsolódó megkeresések, mint például egy ékszerkiállítást megnyitni. Akkori beszédemben mondtam el, hogy ha az ékszereknek nem is vagyok nagy szakértője, az embereknek annál inkább. És mi másról szólna az ékszer is.

Tárgyaink főleg emberi találkozásaink, ebből fakadó élményeink lenyomatai, emlékei, őrzői. Az ékszerekre különösen igaz ez, hisz a készítő adni vágyásának örömétől, a vásárlón át, a megajándékozottig sok-sok boldog pillanat társul hozzá.

A napokban Magyar Péterhez látogattunk el fotósunkkal, Nikivel. Péter eredetileg színművész szeretett volna lenni, de a szülők ezt nem tartották rendes szakmának, így kis kerülővel katona lett belőle. Szakszavakkal élve jelen esetben azt mondanám: civilben katona, álruhában pedig ékszerkészítő varázsló.
 
 
Katona vagy. Hogy jött ehhez az ékszerkészítés?
Olyan négy évvel ezelőtt volt egy rossz periódus az életemben, kavarogtam jobbra-balra. Aztán ebben találtam meg a nyugalmam.
 
 
De azért volt valami előzménye? Vonzódás az alkotáshoz, a művészetekhez?
Édesapám és nagyapám is festett, így van egy ilyen művészi háttér, de hogy nekem hogy jutott eszembe pont az ékszer készítés, nem tudom. Bementem egy boltba és bevásároltam. Emlékszem, három darabot vettem mindenből: üveglencse, organza, gyűrű alap. Valami olyat szerettem volna, amit nem csinál senki, nem fog szembejönni az utcán.
 
 
Hogyan alakult ebből ki az, amit most csinálsz? Hogy üvegekre ilyen mintákat festesz?
Bevallom, az első ékszerek borzasztóak voltak. Oda nem adnám senkinek. De aztán egyszer csak elindult. Egyre szebbek, jobbak lettek. Kezdetben egyszínűeket festettem, de azoknak olyan műanyag kinézete volt. Lekapartam, újrakezdtem. Sokszor kezdtem újra. Aztán jöttek a márványos kevert színek. Nincs is két egyforma darab. A mostaniak már annyira letisztultak, meg sem közelítik az elsőket. Akik látják, el sem hiszik, hogy ez kézzel festett. Gyakran hiszik azt, hogy valami zománcozott, égetett technika.
 
 
Az elején csak sötét színeket használtam: fekete, sötétkék. Amilyen volt a hangulatom. A nők is ahogy öltözködnek, tükrözi a hangulatukat. Amilyen a kedv, olyan az ékszer is.
 
 
A színek azzal párhuzamosan alakultak, ahogy jött rendbe az életem. Igazán szépet csak úgy lehet csinálni, ha nyugodtak a körülmények. Így folyamatosan jöttek a vidámabb árnyalatok, a rózsaszín, a zöld és mindenféle átmenetek. Most például imádok sárgát festeni.
 
 
Melyik a kedvenced?
Nincs kedvencem. Illetve talán most a kerek narancssárga. Olyan mint egy tűzgolyó.
 
 
Márkanév?
A márkanevet én találtam ki. Egy picit hosszú, de ezek a kis tárgyak valóban varászlatosak. Nagyon szeretem csinálni. Szinte sajnálom odaadni. Mégis annyira jó érzés, amikor egy kolléga szembejön az én ékszeremben.
 
 
Szóval hogyan kezdted eladni?
Egyáltalán nem értékesítési céllal kezdtem el, csak a magam szórakoztatására, megnyugtatására. Aztán ahogy alakultak, a szép darabokat feltettem Facebookra, és az emberek elkezdtek megkeresni. A nagyon nagy ugrás számomra a „Kreatív oldal” volt. Egyre több rendelés érkezett. Míg az elején egy hét alatt készítettem egyet-kettőt, most egy hétvége alatt kell sokszor tízet.
 
 
Hogyan jellemeznéd az ügyfélkörödet?
Sok visszatérő vásárlóm van. Főleg 40 feletti hölgyek találnak meg. Meg rengeteget adtam el külföldre: Írország, Németország. Dánia. De Szlovákiából is rendszeresen rendelnek, ill. Erdélyből is megkerestek.
Most már használom az Instagramot is. Nagyon élvezem. Itt még távolabbi országokból is megtalálnak.
A pozitív visszajelzés visz előre. Abból merítve tudok mindig újabb és újabb szépségeket csinálni.

Mi a célod?
Az elején nem volt semmi cél, de most már persze van. Szeretném ha sokan hordanának ilyen ékszert. Vagyok annyira önkritikus, hogy ha nem mutatna gyönyörűen nem csinálnám. Nem gondoltam, hogy az ékszer ennyire öltöztet.
 
Tanácsot is kérnek tőlem rendszeresen. Volt, aki képet küldött, hogy mit tudnék hozzá elképzelni.

De te ezt honnan tudod?
Érzem.
És bár vadidegen vagyok, első perctől kezdve megbíznak bennem. Rengeteget beszélgetek velük. Nemcsak az ékszert veszik meg, hanem a törődést. Volt olyan, akivel hónapokig csak beszélgettünk, mire ékszert rendelt. Végtelen kedvesek az emberek.
 
 
Hogyan árazod be?
Próbáltam olyan árat kitalálni, hogy mindenkinek elérhető legyen. Maradni kell a földön. Mindenki szereti a szépet, csak nem mindenki tudja megvenni. És nekem az a célom, hogy sokan hordják.

Igen, ezt már mondtad. De miért akarod?
Mert mindenki gyönyörű benne. Minden korosztálynak megvan a maga színe, stílusa. Mindenki szívesen hordja.
 
 
Mik a tapasztalatok? Ünnepek alatt többen keresnek? Anyák napja, nőnap? Névnapok?
Érdekes módon nem. Ezt a hétköznapokon veszik. Az emberek szeretik magukat megajándékozni.
 
Mik a jövőbeni terveid?
A három darabból álló szetteket most egészítem ki a karkötővel, amit Hajnalka (Péter párja), talált ki. És újabb darabokat is tervezünk: csat, bross stb.

Webshop?
Webshopban nem gondolkodom. Készletet úgy nem tudok fenntartani, hisz ugyanazt nem tudom kétszer megcsinálni. Más a keverési arány. Mindegyik egyedi darab. Ezért például egy szettet egy ültömben kell megcsinálnom.
 
 
Akkor marad főleg a Facebook? Jók a tapasztalataid?
Igen. Internet függők az emberek. Nem mindegy ugyanakkor, hogy mikor teszed fel az új képeket. A csütörtök este a legjobb. A megrendelések 99%-ban akkor érkeznek. A hét elején még el vannak foglalva az emberek a hétköznapi gondokkal, aztán a csütörtökkel vannak úgy, hogy elengedik magukat.
Hamarosan elkészül a weboldalam is.
 
 
Mit jelent számodra ez a munka, milyet életérzést?
Boldog vagyok tőle és büszke, hogy ezeknek az embereknek ezzel örömet okozok.
 
 
Az interjú képeit Niki készítette, azaz: Nerpel Photography.
 
 
 
https://www.facebook.com/pg/Magic-glass-jewel

 



Hasonló hírek