Egy művész munkája éppen olyan fontos lehet, mint egy agysebészé. A maga eszközeivel életet ment mindkettő. Sőt... Ahol az utóbbi már nem tud segíteni, ott lesz igazán szükség az elsőre.
Egyéniségünktől függ, hogy ki milyen esztétikai élményben talál feltöltődést, újabb és újabb inspirációt vagy éppen vigaszt. Rám - sok egyéb mellett, mint zenék, könyvek, filmek - bizonyos stílusú ruhák, cipők látványa és viselete is ilyen erővel hat. Főleg az olyan alkotások, mint
Tóth-Kern Enikő cipői, akinek már a 2011-es diploma kollekciója magával ragadott, és azóta is rendszeresen követem munkásságát. Különösen inspiratívak azok az alkotásai, melyeket kifejezetten nem viseletre, hanem ún. image darabokként, akár egy adott koncepcióra építve alakít ki, és amik rendszeres meghívottjai nemzetközi állandó vagy időszakos kiállításoknak is.
Nemrég végre személyesen is ellátogattam
Enikő Csengery utcai műhelyébe, mely egyedi hangulatával és a képekről már jól ismert különleges lábbelikkel minden várakozásomat felülmúlta.
Enikő mindig is művészettel szeretett volna foglalkozni, a
MOME-ra járt, ahol kereste a tökéletes formákat, vonalakat.
A bőrrel való munka különösen inspirálta, táskákkal is dolgozott, de amikor az első cipős feladatot megkapta, tudta, hogy ez az ő útja.
A cipő számára sokkal inkább él, mint például egy táska: a láb formáját követve egyszerre van benne a kecsesség és az erő, az esztétikum és a funkcionalitás, de ugyanúgy lehetőség a művészi önkifejezésre és egyéb üzenetek megfogalmazására.
Cipői stílusa rendkívül egyedi: egyszerre nőies, laza, extravagáns. Önmagukban is élő darabok, kiállítható művészeti alkotások, melyek ugyanakkor a viselő személyiségében felerősíthetik mindazt az energiát, amire a nőiességünkben a legnagyobb szükségünk lehet.
Egyedi design megoldásainak tagadhatatlan központi eleme a szexualitás; feszegeti a határokat, a magyar mindennapokból jól ismert prűd viselkedést és a hozzá kapcsolódó öltözködési kultúrát. A rejtőzködés tökéletes ellentétét fogalmazza meg, ahogyan fetisiszta kellékeket, az általa készített hámokat és maszkokat elénk tárva, az öltözékünk evidens kiegészítőjeként ajánlja fel azokat, akárcsak egy cipőt.
Bár cipői stílusa is olyan, amit nem akárki mer felvenni. Kell hozzá az a fajta magabiztos személyiség, akit már egyáltalán nem érdekel mások véleménye, egy olyan okos, erős és nőies nő, aki tényleg csak önmagának öltözködik, bármilyen meghökkentő darabot felvállal, és így folyamatosan kísérletezik is, mégis stílusában, ill. annak összhatásával önmaga marad mindvégig.
Enikő kedvenc anyaga a bőr olyan drámai színekben alkalmazva, mint a fekete, a vörös, az ezüst; szereti a fém sarkakat, a bársonyt. Cipőit ő maga varrja, híve a tradicionális technikáknak. Felületei nagyon szépen megmunkáltak, időnként olyan különleges anyag párosításokat is alkalmaz, mint a bőr és a csipke, vagy a latex és bőr.
A Csengery u. 33. alatt található showroomban megvásárolhatóak az aktuális kollekciók, megtekinthetőek a mintadarabok, és egyéni rendelésekre is van lehetőség.
A Salon fotóit Horváth Adrienne készítette.
További képeink a műhelyből:
Lábjegyzet: Kálmán hirtelen halála után két kiegészítő vált öltözékem állandó elemévé: a napszemüveg, amivel elbújtam a világ kíváncsiskodó, ugyanakkor érzéketlen tekintete elől, ill. a fekete, combig érő, magassarkú, platform csizma. Ez utóbbit eredetileg egy farsangi, macskanő jelmezhez vettem, de a gyászban mindennapjaim elengedhetetlen kellékévé vált, egyfajta plusz energiát adott. Egyszerre volt a lázadás fegyvere vagy éppen páncélja, és motiváció minden egyes álmatlan éjszaka után, hogy reggel bírjak kikelni az ágyból, felöltözni és emberek közé menni.
