Varászlatos visszajelzés, amikor a jövőt az írással is teremtjük. Az alábbi interjú tavaly tavasszal készült, amikor még csak beszélgettünk a Los Angeles-i lehetőségekről. Két hónappal később, egy nappal aztuán, hogy az interjú ezzel a címmel a Képmásban megjelent, jött a hír:
Los Angelesben is kaphatóak az Eva Remenyi termékei.
Fogadjátok szeretettel a Képmás nyomtatott magazinjában 2022. májusban megjelent interjút.
Reményi Éva, ékszertervező idén, pontosan nőnapon töltötte be a negyvenet. Az ékszerei ragyogását lényében is visszatükröző fiatal édesanyának nem ez az egyetlen kerek évfordulója. Márkája, az Eva Remenyi idén 10 éves.
Milyen érzéseid vannak a 40 betöltésével?
Régóta volt egy olyan érzés bennem, hogy valahol 40 éves koromra fogok igazán beérni emberileg és szakmailag. Érdekes, hogy a beérés folyamata pár éve el is indult, amihez nagyban hozzájárult, hogy anya lettem.
Hogyan hatott a kreativitásodra az anyaság?
Megtapasztaltam egy váltást. Az anyasággal járó kreatív energiák mások; az ember sokkal befelé fordulóbbá válik; sok minden átértelmeződött bennem is. Még közelebb kerültem önmagamhoz.
Hogyan jelent ez meg a munkáidban?
Elég látványosan. A Hanna születése után elindult egy változás, ami leginkább az ékszereknek a stílusában és formavilágában mutatkozott meg: egy sokkal természetközelibb, organikus irány felé indultam el.
Korábban nem voltak hasonló jellegű ékszereid?
Érdekes, hogy amikor az egészet elkezdtem, 10 évvel ezelőtt, akkor is inkább a rusztikus, burjánzó, természetközeli formák jellemezték a munkáim. Ez olyan két-három évig tartott, majd elhagytam, és jött egy erős geometrikus pár év. Úgy gondolom, hogy a lényemhez ez a most újra kibontakozó, organikus világ áll igazán közel.
Hogyan indult, hogy ékszereket készíts? Milyen kislány voltál?
Álmodozó, érzékeny lelkű, bíbelődős kislány voltam, aki leült egy doboz gyönggyel és azt mazsolázta órákig. Nagyon szerettem énekelni és táncolni is. Fontos volt minden, ami művészet és kreativitás. Imádtam a természetet. Solymáron nőttem fel, ahol volt egy nagy kertünk, amiben órákat töltöttem. Az ékszerkészítés később talált rám és teljes mértékben hobbiból indult. Terrakottából kezdtem nagy medálokat készíteni, festegetni, gyöngyöt fűztem, majd mindenféle egyéb anyagot felfedeztem. Miután elkezdtem amatőr vásárokba járni, éreztem meg, hogy több is van ebben. Aztán később történt, hogy fölmentem a nagymamám padlására, aki mellettünk lakott. Egy ilyen igazi, régi, ódon padlást képzelj el, mindenféle izgalmas szerszámokkal. Ott találtam egy fadobozban alumínium lemezeket, amik még a dédnagyapámtól származtak, aki alumínium gyárban dolgozott. Ezek valami hulladékok voltak, de engem teljesen elbűvöltek. Az alumínium puha, könnyen lehetett vagdosni, kalapálni; sokat kísérleteztem vele.
Hol tanultál? Hogy lett ebből ilyen magas szintű tervezés?
Reményi Katalin ötvösművész, - aki egyébként csak névrokonom-, akkoriban hirdetett egy ötvös alkotóműhelyt. Oda kezdtem járni egy héten egyszer, munka mellett. Teljesen beleszerettem. Kati egy fantasztikus személyiség, nagyon jól meg tudta mutatni a szakma szépségét, perspektíváit, és bátorított, hogy nekem ezzel foglalkoznom kell. A Práter utcai aranyműves képzés felnőtt oktatásában tanultam ki aztán az ötvösséget. 30 éves voltam, amikor befejeztem és innen datálódik a márka is.
Nagyon szépen ívelt a pályád. Mióta követem a munkásságod, folyamatosan benne vagy a kortárs design körforgásban. A járványhelyzet időszaka rád hogyan hatott?
Hanna születésével már elkezdődött az a váltás, amire a Covid ráerősített: a befelé fordulás, visszavágyódás a természethez, az organikus, tökéletlen formákhoz. Talán az ember sérülékenysége is visszatükröződik ezekben a munkáimban. Ennek eredménye lett a Talisman kollekció, melynek első mintadarabjait én kezdtem hordani, és olyan jó érzés volt viselni őket. Azt éreztem, hogy ezek az én védelmező talizmánjaim egy újraértelmezett verzióban.
Mi a tapasztalatod, a mai kultúrában milyen szerepe van az ékszereknek?
Szerintem az ékszer egyre fontosabbá válik. Olyan két-három éve visszajött újra az arany és a hangsúlyos, statement darabok viselete. A nők egyfajta önkifejezésre használják. A klasszikusabb dolgok is egyre divatosabbak: a láncok, a karika fülbevaló, a vintage jellegű ékszerek.
Tavaly ősszel nyitottátok meg a saját budai showroomot. Milyen volt az út odáig?
A saját showroom egy megvalósult álom. A mai napig úgy érzem, hogy ez egy csoda.
Anno az egészet a nagymamám nyári konyhájában kezdtem, Solymáron. Eszméletlen jó dolgom volt, nagymamám hozta a kis reggeliket, kávékat; nagyon jól elvoltunk egymással. Egy idő után azonban éreztem, hogy a fejlődéshez lépni kell. A Logodi utcába költöztem, ott béreltem 5 évig egy helyet, amit műhelynek és showroomnak is használtam.
Kik voltak az első vevőid? Hogyan alakult azóta a vásárlói kör?
Az első vásárlóim az ismerőseim voltak, akik a közösségi médiában találtak rám. Egy idő után több designer üzletbe is bekerültem. Mostanra a saját webshopunk a legfőbb értékesítési felület, ill. a Batthyány utcai showroomunk, ami egy tökéletes hely a személyes találkozásra. Tavaly nyáron csatlakoztunk egy nemzetközi retail platformhoz, akiknek a londoni üzletében is kaphatóak az ékszereink, és hamarosan nyit a Los Angeles-i üzletük, ahova szintén jelentkeztünk. Izgalmas, hogy oda bekerülünk-e.
Többes számban fogalmazol. Kikből áll a csapat?
Néhány évvel ezelőtt összeálltunk a férjemmel, Gerzsonnal. Korábban is sokat segített, de Hanna születése után egyre több mindent kezdett átvenni. Jól bevált a közös munka, két éve teljes állásban csinálja. Ő felel a külföldi értékesítésért, logisztikáért, beszerzésekért, pénzügyi dolgokért, szóval minden, ami szervezés. Enyém a kreatív vonal: a tervezés, a mondanivaló, a fotózások, a közösségi média, az ügyfélkapcsolat, és persze a műhelyben vagyok sokat. Van két ötvös kolléganő, egy kampány menedzser, külsős kollégák, egy londoni kapcsolat, aki a külföldi értékesítésben segít, és további bővülést tervezünk.
Az anyaság és a kreativitás hogyan alakult benned?
Mostanra alakult ki az a balansz, amire vágytam volna korábban is. A Covid időszak nehéz volt, sok volt a betegeskedés, gyakran volt zárva a bölcsi. Anyukám rengeteget segített, így tudtam ezt az egészet tető alá hozni. Szeptemberben Hanna 4 éves lesz, megy óvodába, mindez újabb változást hoz. Ő az anyatejjel szívta magába ezt a vállalkozó életformát, meg az ötvösséget. Jelenleg ahol lakunk, fölöttünk van a műhely, ahol a lányok dolgoznak; folyamatosan jövünk, megyünk. Kíváncsi vagyok, milyen hatása lesz ennek az ő életére., de bízom benne, hogy jó. Amikor csilingel a telefonon a shopify, hogy jött rendelés, akkor ő is csilingeli, hogy »Rendelés!«, és nagyon örül.
A saját neved a márka neve, ami önmagában is különleges. Az Éva által benne van a nőiesség, ill. a női lét folyamatos változása. Egyértelmű volt a választás?
Sokat lamentáltam, és EVE by Eva Reményi-ként vezettem be a márkát, majd a hosszúsága miatt döntöttünk a változtatás mellett az Eva Remenyi-re. Szeretem, nemcsak mert ezzel élek már 40 éve (nevet), hanem mert van egy pozitív kicsengése is: mindig van remény arra, hogy jól legyünk, szépen alakuljanak a dolgaink... Benne van a dinamika, a megújulás, egy állandó fejlődés.
______
Nyitókép: Oleg Borisuk
