Ézelmek, szépség, szabászat...
Akik legalább egyszer mélyebben beleláthattak abba a folyamatba, amíg egy couture ruha elkészül, nemcsak a kész „termék” szépségét és egyediségét értékelik már, hanem a mögötte lévő rengeteg munkaórát, a gondossággal és szeretettel végzett, kézi munkával beleszőtt érzelmeket és harmóniát is.
Az
haute couture mint szakmai kifejezés igen magas presztízst élvez, és a Párizsi Kereskedelmi és Ipari Kamara szigorúan meghatározott követelményeinek megfelelően működő divatházak használhatják csak. A hétköznapi nyelvben azonban más tervezők egyedileg gyártott, kézi technikákkal készült ruháira is alkalmazzuk.
Kis országunkban annyi tehetséges tervező dolgozik, olyan széles spektrumot ölel fel az általuk képviselt trend- és stílus-világ, hogy bárki számára elérhetővé válnak egyedi, a nemzetközi divatházak által is felvállalható igényű ruhák, azok töredék áráért, így akár egy couture is.
Hétvégén a Margitszigeti Zenélő Szökőkútnál volt
Joó Beatrix új kollekciójának, a Sucre de Soie-nak a nyilvános bemutatója. A tervező több mint 10 éve alapította couture márkáját
Sentiments néven.
A ruhákat ezúttal a selyemcukorkák ihlették, mely nemcsak a ruhák színeiben és formáiban, de a bohókás frizurákban is visszatükröződött.
A ruhák álomszépek; nem volt két egyforma öltözék; a klasszikus, térdig érő hossztól, a sellő fazonon vagy éppen kiskosztümön át a kombinált anyagú, földig érő nagyestélyiig, palást-, ill. uszály-szerű betétekig és egészen egyedi váll megoldásokig Beatrix nagyon sok finom szépséget dolgozott megint bele munkáiba.
A tervező a belülről fakadó önkifejezéstől inspirálva ruhakölteményeit olyan nők számára tervezi, akik egész életük során törekednek a harmónia és a szépség megőrzésére. Az általa megálmodott és létrehozott ruhadarabok hangulatokat, érzéseket hivatottak megjeleníteni, melyek szolgálják a nők szépségét és személyiségét.
Minden egyes tűzésben, minden gombban, rojtban, csipkében, selyemben ott van a munkáját szerető, gondos kezek nyoma.
Számomra egy ilyen ruha önmagában annyi szépséget és értéket hordoz, hogy azt megmutatva semmi mást nem emelnék ki. Amúgy is a natúr megjelenés híve vagyok, nem igazán sminkelek és fodrászhoz sem járok egy ideje, egyedül az alkalomhoz választott ruhát használom megjelenésem emelésére, mely egyben egyfajta önkifejezés is, az aktuális hangulat visszatükrözése. Így az én értékelésemben a rózsaszínben játszó haj és a kampányfotók selyempapírszerű, rendkívül élénk háttere túlságosan elvonta a figyelmet az egyébként pompás ruhákról.
A szombati bemutatón már sötétedett, mire elkezdődött a show.
A változatos színekben játszó szökőkút már sokkal izgalmasabb háttérnek bizonyult, és a kísérő zene,
50 Cent Candy Shop című száma olyan újabb értelmezést adott a ruháknak, mely kiemelte a kollekció modern, fiatalos jellegét.
Szabadtéren, nyilvános helyen szervezni egy couture bemutatót szerintem egyébként eléggé merész vállalkozás; nem lehet mindent előre látni és tesztelni. Így jelen esetben is lehetne hibákat keresni, de ahogyan a couture munkafolyamat minden egyes szereplője, a tervezőtől a varrónőig a jót és a szépséget fűzte bele munkáiba, úgy szavaimmal én is a ruhák látványának élményét szeretem inkább megidézni.
A Salon képeit az estről készítette: Horváth Adrienne
További képeink:
