Az év eleji divathéten
bemutatott őszi/téli öltözéksor a szépség és az anatómia felfedezéséről szólt. Az itt megkezdett formákat vitte tovább a kreatív igazgató a pár napja bemutatott tavaszi-nyári öltözékekben.
Sarah Burton ezzel a kollekcióval búcsúzott a divatháztól, egy olyan kézjegyet hátrahagyva, ami szeretettel ihletődött az alapító örökségéből, és közben megfogalmazta saját credoját is.
A Lee által kifutókra küldött fájdalom sötétségét újraértelmezve Sarah Burton traumáktól mentes, elégedett életvilágának integrálásával megalkotta a sötét divat életörömmel átitatott verzióját.
A dominánsként megtartott fekete világában erőteljesek az élettel teli vérvörös árnyalatai, a ragyogást tükröző arany, az újrakezdés lehetőségét sejtető fehér és az emberi élet ciklikusságának második felét szimbolizáló ezüst.
A tavaszi show-t Naomi Campbell, a ház visszatérő modellje nyitotta, az őszi kifutónak ő volt a záró akkordja a maga ötven fölötti, önbizalommal teli elégedettségével.
A finoman elhelyezett keretes szerkezet utalhat arra az újrakezdésre is, ahogy Naomi Campbell 50 fölött vállalt gyereket, megmutatva ezzel, hogy bármikor lehet nagyot váltani.
Sarah Burton szakmai életében történik most ekkora váltás: miután teljes eddigi felnőtt életét az
Alexander McQueen divatházban töltötte, jövőre tölti az 50-et, és ekkor kezd valami újba.
ANATOMY II.
"Ezt a kollekciót a női anatómia, I. Erzsébet királynő, a vérvörös rózsa és Magdalena Abakanowicz, a transzgresszív és erőteljesen kreatív művésznő ihlette, aki soha nem volt hajlandó kompromisszumot kötni a látásmódjával. A bemutatót Lee Alexander McQueen emlékének ajánlom, akinek mindig is az volt a kívánsága, hogy a nőket erősítse, valamint a csapatom szenvedélyének, tehetségének és hűségének." – vallotta a kollekcióról Burton.
Annyi üzenet van a sorok között...
I. Erzsébet királynő soha nem házasodott meg; a személyét érintő nagy tisztelet annak a ténynek is köszönhető, hogy egy nő egyedül képes volt ekkora királyságot irányítani.
Sarah Burton öltözékei nemcsak az uralkodó személye előtt tisztelegnek, a korszakot jellemző kínzási stílusra is utalt, amikor a ruhákat a bordák, a vállak és a mellrész mentén szeletelte. Szabászati megoldásai egyszerre vadak és kegyetlenek, elegánsak és ízlésesek.
A smink természetesen hat. Egyedül a vörös rúzs emelkedik ki ráerősítve a vér és a rózsa motívumaira. A haj hátracsapott vagy vadon hagyott, az uralkodói feszesség és a menekülők és harcosok torzonborz kontrasztjaként.
A másik ihlető, Magdalena Abakanowicz a szobrászatban valósította meg azt, amire a divatház az öltözködésben törekszik. A lengyel művész, radikálisan újraértelmezte a textilművészet hagyományos kereteit, amikor az 1960-as években, a saját vezetékneve után abakánoknak nevezett monumentális térbeli drapériáit bemutatta. A korai absztrakt művek után a hetvenes években érdeklődése a figuratív ábrázolás felé fordult. Ekkor készítette első zsákvászonból és műgyantából megformált szobrait. Sérüléseket és sérülékenységet idéző, expresszív felületű torzóit monoton csoportokba rendezte vagy önállóan állította fel. A gyakran arc vagy végtagok nélküli és szabályos, hieratikus pózokban megjelenő figurái – a művész szavaival élve – „az emberi test tömegének kagylószerű negatív burkai”.
A vér és a vörös rózsa motívuma Lee esztétikáját is idézi az egymást bántó emberi sötétségről, valamint a háborúk és a terrorizmus jelenlegi tapasztalatairól. Benne van ugyanakkor a virágmotívum szépsége, és az előző kollekció orchidea mintáinak folytatása is.
A virágformákat a női test rejtett részeivel összekapcsoló absztrakció tovább folytatódik azokban a látványos ruhákban, amik az előző kollekcióban elkezdett orchidea motivumából indultak ki.
A pulóverek Leonardo da Vincije az őszi kötöttségek tavaszi verziójában az emberi test csontjait és beleit rajzolta meg öltéseken és hurkokon keresztül, a fonal puhaságát a legpazarabb virágformákká alakítva. Napokig lehetne szemlélni a részleteket, és még mindig találnánk megfejthetetlennek tűnő megoldásokat.
A virágszerű anatómiai kompozíció megjelenik egy áttetsző bodysuit fehér formáiban, majd az ezüst és gyöngy díszekkel ékesített pazar öltözékben is.
A szabott fűzőket idéző pemplumos megoldások vérereket és keringés rendszert idéző hímzésekkel társulnak.
A láttatás érzékisége artisztikus eleganciával párosul.
Minden öltözék egy-egy költői sora annak a búcsúlevélnek, amivel Sarah Burton nemcsak a divatháztól, hanem eddigi felnőtt életétől is elköszön...
______
