„Nyilván próbálok eladható dolgokat is készíteni, de szerintem fontos az, hogy az emberekből valamilyen hatást váltson ki az, amit csinálok.”
Kis-Juhász Fábián a Budapest Central Fashion Week keretében szervezett, egyedi prezentációja után mesélt a kollekcióról, ill. az alkotások mögötti művészi hitvallásáról.
„A kollekciót démonizált női archetípusok inspirálták. Nagyon sok ilyen feminista irodalom és filmmel kapcsolatos hivatkozás ihleti a munkáimat. Amit most láttatok, tulajdonképpen folytatása az előző kettőnek, de ez egy olyan nagy témakör, amiben még mindig lehet terjeszkedni.”
Fábián a diplomamunkája előkészítése során mélyült el a témában. Ahogy általában a művészek önmaguk megfejtésén keresztül reflektálnak a világban lévő mozgásokra, úgy talált rá saját gyerekkori könyv és filmes élményeiben azokra a kapcsolódási pontokra, melyek révén a női szerepek, ill. a femininitás kérdéseit boncolgatja és elemzi a divat nyelvén keresztül.
„Úgy gondolom, nem kell feltétlenül femininnek lenned, ha nő vagy és nem kell nőnek lenned ahhoz, hogy feminin lehess.”
A zsenialitását merészséggel jól párosító alkotó pár héttel korábban, a London Fashion Weeken mutatkozott be nagy sikerrel. Ott a diverzitás jegyében több transznemű és gender queer modellel is együtt dolgozott.
Az itthoni bemutatón csak lányok viselték az öltözékeit, viszont a smink, a mozdulatok és az egész összhatás révén egy igazán különleges élmény részesei lehettek a hazai befogadók is.
Sablonos vonulás és egy előre meghatározott koreográfia szerinti beállás helyett narratívát láthattunk, pontosabban ez volt az én feltételezésem, amit aztán Fábián így cáfolt:
„Nagyon nem tetszett az az ötlet, hogy csak ott álljanak a modellek, és ezzel akaratlanul is tárgyiasítsuk őket. Szerettem volna, hogy kötetlenebb legyen, hogy beszélgessenek, olvassanak, egyenek valamit. A témához kapcsolódó irodalmakból adtam a könyveket a kezükbe, de ezen túl nem volt semmilyen iránymutatás vagy narratíva, teljesen organikusan alakult, hogy mit csináltak éppen.”
Fábián ebben a kollekcióban a technikai aspektusokra koncentrált, és úgy fejlesztette tovább a mestermunkájából megismert irányokat, hogy az extrém darabok közé klasszikusra visszaemelt, a mindennapokban is viselhető öltözékeket vegyített: ingeket, blúzokat, kombinéruhákat.
A rá jellemző, nagyon sajátos domborítással és színhasználattal megmunkált bőr fűzőit áttetsző anyagokkal szereti rétegezni, így most is volt a darabok között sok sztreccs, nejlon, szatén és tüll.
Színválasztásában meghatározó a piros, a rózsaszín, a fehér és fekete kombinációja, amit ezúttal neon zölddel és nude-dal kevert, így mozgatva meg a nézők percepcióját, de saját alkotói kereteit is.
