"Az alkotás nem ismer félelmet" - Interjú Juliana InNirvana tervezővel életről és fejdíszekről

 

Juliana stúdiója első számú kiindulópontja azoknak, akik különleges eseményekre szeretnének egyedi megjelenést. Ő maga is határozottan különleges személyiség, hihetetlen élettapasztalatokkal, amiknek az élményéből a fejdíszeit viselve egy darabkát mi is magunkkal vihetünk.

 

Nos, oké, játsszuk el ezt a játékot. Remélem, hogy nem kerülök Isten elé még egy ideig, de ez most egy jó alkalom, hogy felkészüljek rá.
Szóval most játszunk, és én a Juliana InNirvana művésznevemet használom ebben a játékban. Először is köszönök Istennek, anyám ugyanis azt tanította, először mindig köszönünk. Aztán megköszönöm neki ezt a csodálatos életet, és nagyon megkérem, ne küldjön vissza. Nem hiszem, hogy ez egy hosszú beszélgetés lesz...

 

- Eredetileg Oroszországból jöttél. Pontosan honnan? Hogy nőttél fel?
Szentpéterváron születtem és nőttem fel, a Szovjetunióban. Iskolába jártam és sportoltam, általában mint minden gyerek.

 

A családomban mindig is jelen volt a kreativitás. Édesanyám tanított meg kötni és varrni. A húgom a Design Egyetemen végzett, ahová egyébként én nem jelentkeztem. Ő először cipőket készített, újabban pedig sportruházattal foglalkozik. Tornához, aerobikhoz és más sportokhoz készít öltözékeket. Több sportcsapattal dolgozik Oroszországban.

 

 

- Te mit tanultál? Hol kezdtél el dolgozni?
A középiskolában tanultam kötni és varrni. Az iskola után rögtön beiratkoztam egy varróiskolába. Saját magam számára akartam ruhákat készíteni. Mindezek mellett modelliskolában is tanultam, és aktívan sportoltam. Később felvettek a Formatervező és Könnyűipari egyetemre, de megbuktam a felsőfokú matematika vizsgán. Ezután a Lesgaft Sportakadémiára jelentkeztem. Tanulmányaim befejezése után elég sokáig edzőként dolgoztam fitneszklubokban. Majd hamarosan visszatértem a divathoz annak különböző megnyilvánulásaiban. Például modellként is dolgoztam egy híres tervező moszkvai divatházában.

 

- Mikor költöztél el Oroszországból?
Az első igazán komoly utazásom 2002-ben Londonba vezetett. Azelőtt csak a volt Szovjetunió országaiban és Finnországban jártam. Tetszett a város, megvan a maga egyedi íze, de azonnal éreztem, hogy nem akarok Londonban élni. Látnom kell, mi van még ezen a világon.

 

Rengeteget utaztam, amiből csak a legérdekesebbeket emelném ki. Jártam Nigériában, Katarban, Indonéziában.
Az utazás, ami igazán megváltoztatta az életemet, 2010-ben volt - amikor Indiába érkeztem. Ez az ország egészen mélyen gyökerezik a szívemben. Tíz évre újra visszatértem, és minden évben 6 hónapot töltök ott. Ez a keleti kultúra áll hozzám a közelebb.

 

- Mióta élsz Magyarországon? Mi vonzott ide? És mit szeretsz a legjobban?
Először 2013 nyarán jártam Budapesten, mindössze néhány napra. Nagyon megtetszett a város, és már akkor azt éreztem, hogy itt szeretnék élni. 2014 tavaszán tértem vissza, és ekkor egyértemű volt az érzés: nem tudok megválni ettől a várostól.

Minden országnak megvannak az előnyei és a hátrányai. Van mihez viszonyítanom, három kontinensen számos országban jártam már, és Budapesten érzem otthon magam. Mindent szeretek, lehetetlen egy dolgot kiemelnem.
Azt viszont el tudom mondani, amit nem szeretek, az a bonyolult bürokratikus rendszer. Bármilyen dokumentumot megkapni egy küldetés teljesítése.

- Hogyan kezdtél fejdíszeket készíteni? Mit csináltál korábban? Mi volt a háttér?
Először ruhákat, ékszereket és táskákat készítettem. Ezt utóbbit imádtam csinálni, és egy nap szeretnék vissza is térni hozzá. A testvérem például még mindig használja az egyik táskámat, amit pedig több mint 20 évvel ezelőtt készítettem.
Fejdíszekkel és kalapokkal 2013-ban kezdtem foglalkozni. Abban az időben sokat jártam különböző fesztiválokra, és láttam, hogy a legtöbben maguk készítik a jelmezeiket. A fejdíszekre ugyanakkor nem figyeltek, és ettől a jelmezek befejezetlennek tűntek. Így kezdtem el ebben az irányban alkotni.

 

 

- Az orosz népviselet híres a gyönyörű fejdíszekről. Milyen hatással van rád az orosz kultúra?
Igen, az orosz népviseletek valóban nagyon szépek, én ugyanakkor ritkán fordulok ehhez a témához. Az én területem ugyanis a fesztiválok és a divatbemutatók világa, ami egy teljesen más irány.

 

 

- Milyen más inspirációkhoz fordulsz?
A világ számos nemzeti viselete inspirál. Termékeim készítése közben a világ minden tájáról származó emberekkel találkozom. Utazásaimról is gyakran hozok érdekes részleteket és ötleteket a termékeimhez. Szeretek újrahasznosítani, megmenteni tárgyakat, hogy ne kerüljenek a szeméttelepekre. Amikor csak lehetséges, újrahasznosított csomagolást is használok.

 

 

- Volt egy buyer persona a fejedben, amikor elindítottad a márkát?
Nem feltétlenül. Egyszerűen csak szerettem volna szebbé tenni az embereket a fesztiválokon. Több színt és képet hozni a táncolók köré. Amikor látom az embereket, mindig tudom, milyen képeket szeretnék nekik teremteni.

 

- Ki vásárolja most a munkáidat? Hol viselnek az emberek fejdíszeket?
A fejdíszeimet és a szárnyaimat az emberek a világ minden tájáról vásárolják. A legtöbb munkát a fesztiválok, és a karneválok adják. Például a Burning Man, Ozora, Velencei Karnevál és még sok más.
Az emberek esküvői szertartásokra, születésnapokra és egyéb alkalmakra is veszik a darabjaimat. Sokat dolgozom együtt magyarországi fotósokkal. Munkáim láthatóak magazinok címlapjain. És újabban divattervezőkkel is együtt dolgozom, divatbemutatókra is készítek fejdíszeket.

 

 

- Milyen anyagokat használsz?
Sokféle anyagot használok. Művirágokat, műanyagot, tükröket, festékeket, strasszköveket. Illetve ahogy már említettem, nagyon szeretek újrahasznosított tárgyakkal is dolgozni. Például törött babáknak, alkatrészeiknek, ékszereknek, kirakósoknak és sok egyéb más számára kacatnak tűnő dolognak adok így új életet.

 

- Vázlatokat, rajzokat készítesz, vagy rögtön összerakod?
Néha készítek vázlatokat, ha szükséges. De többnyire nem. Néha egy ideig csak gyűjtöm a megfelelő alkatrészeket, majd ahogy a fejemben összeáll, leülök és elkészítem a fejdíszt.

 

 

- Mennyi volt a leghosszabb idő, amíg egy darabon dolgoztál? Mi tartott sokáig?
Átlagosan három naptól egy hétig tart a munka egy terméken. De néha munka közben rájövök, hogy egy másik alkatrészre lenne még szükségem, és akkor félreteszem. Így az alkotási folyamat meglehetősen kiszámíthatatlan dolog.

 

- Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? És miért?
Nem tudok kiemelni egyetlen művemet sem, mert mindegyiket szeretem.
Amire úgy egészében büszke vagyok, az legutóbbi kifutós bemutató, amikor a Thang De Hoo divatház bécsi divatbemutatójára készítettem fejdíszeket.

 

 

- Szoktad viselni a darabjait? Melyik a személyes kedvenced?
Néha természetesen én is viselem a koronáimat. Főleg fesztiválokon, halloweenkor vagy egyéb partikon.
Állandóan változik, hogy épp mi a személyes kedvenc. Most például az a korona, amivel a napokban lettem kész. Illetve a bécsi újrainduló bálra készítek koronákat.

 

- Azt, aki még soha nem próbált ki semmi hasonlót, mint egy fejdísz, hogyan bátorítanád, hogy tegye meg? Mit tud egy ilyen darab hozzáadni egy nő öltözékéhez? Milyen eseményekre, milyen kalandokra inspirálhat egy fejdísz?
Száz évvel ezelőtt udvariatlanságnak és rossz modornak számított az, ha egy nő nem viselt valamit a fején. Ma már csak néhány eseményre maradt meg ez a hagyomány.
Most szerintem mindenki maga tudja eldönteni, hogy akarja-e ezt vagy sem. Az a lényeg, hogy jól érezze magát benne. Amiben én tudok segíteni, ha az elhatározás már megvan, hogy adott alkalomra milyen fejdíszt viseljen.

 

 

- Hol szeretnél tartani öt év múlva?
Az a vágyam, hogy öt év múlva a New York-i Fashion Week-en is bemutassam a kollekciómat.

 

______

Nyitókép:

Winner the 2023 IBI Avards, New York, USA - 1st place

Styling and Photo by: @katiesgarderobe