Bezárás

Keresés

Bezárás

Az anyag megmondja, mi akar lenni - Interjú Alexander Richárddal

Vanyovszki Mária

Alexander Richárd fiatal tervezőt a hazai divatéletben mindenki ismeri, nemcsak tervező kollégái, de a modellek, újságírók, fodrászok, stylistok. Mindezt annak köszönheti, hogy fiatal kora ellenére több területét végigjárta már a szakmának. Tanulmányaival párhuzamosan kezdett el dolgozni a hazai bemutatókon, először öltöztetőként, majd pedig a show-rendező, Dóra Kriszta asszisztenseként. Art directorként rendszeresen működik együtt más tervezői márkákkal is.
 
Miért lettél divattervező?
Már az általános iskolában ruhaskicceket rajzolgattam. Tudod, amikor csak úgy ülsz, és közben jár a kezed. A többiek folyton gúnyoltak, hogy miért rajzolok női ruhákat.

Aztán mégis közgazgazdasági szakközépbe jártál?
Igen, de csak azért, mert nem vettek fel a Kozma Lajos lakberendezőire, az angol osztályba. Németre bejutottam volna, de azt nem akartam, így maradt a VISZKI!

Viszki?
Varga István Kereskedelmi, Közgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskola. De mára nagyon hálás vagyok ezért, hiszen ott sok mindent megtanultam, aminek most, vállalkozóként nagy hasznát veszem, a mérlegkészítéstől a marketingig. Közben azért magánórákat vettem Varga Annától, aki a MOMÉ-n oktatott.
 
Szerencsére édesanyám az első pillanattól támogatott mindenben.
 
Az ilyen különórákat is ő fizette. Heti kétszer jártam Annához, három éven át. 16 évesen terveztem egy ruhát a legjobb barátnőmnek a szülinapjára, amit Anna meg is varrt. Akkor még aktívan működött, rendszeresen voltak vevői. Egyik megrendelője bement, amikor a ruhám épp ki volt akasztva, nagyon megtetszett neki és kérdezte hogy mennyibe kerül, mert hogy ő azt megvenné. Ennek a hatására döntöttem el, hogy jó hát akkor nekem tényleg ezzel kell foglalkoznom. Két évvel később egy divattervezői pályázatra jelentkeztem, ahol meg a legjobb 25-be kerültem be, ami azt jelentette, hogy kifutón is bemutatták a ruhám. Az, hogy a szakma is szereti, elismeri, amit csinálok, olyan lökést adott, hogy elkezdtem még komolyabban foglalkozni vele.
 

Hogyhogy nem felvételiztél a MOMÉ-ra?
Felvételiztem, de elszúrtam. Konkrétan elnéztem, és nem csináltam meg az egyik feladatot, mert azt hittem, azt a részt, majd csak a következő fordulóban kell. Viszont utána tudatosan választottam a KREA képzését. Fontos szempontom volt ugyanis, hogy melyik divatiskola mi egyebet tud nyújtani, és úgy láttam, hogy náluk van a legtöbb olyan naprakész alkotó, akik révén eljuthatok gyakorlatokra és az elmélet mellett megismerhetem a szakmát is. És úgy gondolom, hogy én azt maximálisan ki is használtam.

Sokat dolgoztál divatbemutatókon.
Igen, elmentem öltöztetőnek a divathétre, aztán már az asszisztenciát csináltam. Négy évig dolgoztam Krisztával (Dóra Kriszta, Magyarország egyik legaktívabb és legismertebb show rendezője). A legtöbbet nem is az iskolában, hanem Krisztától tanultam. Emberileg is, meg a szakmáról is, hiába elvileg az más, mint a divattervezés. Aztán több márkának is bedolgoztam, és mivel nagyon agilis vagyok, fizetetlen gyakornok nem is igazán voltam soha.
 
Ha ügyes vagy, meg tudod vetni magad a szakmában, és úgy gondolom, hogy ez nekem sikerült.
 

Azon kevés tervezők közé tartozol, akik férfi és női ruhát is csinálnak.
Többször gondolkoztam el rajta, hogy csak férfi legyen, de nem tudok elszakadni a női ruháktól. Viszont nálam a női ruhák is a férfi ruha inspirációjából jönnek, vagy olyanból, amit férfi ruhának tervezek, majd elkészítem a női megfelelőjét is.
 

Míg korábbi kollekcióidban a fekete-szürke és egy-két visszafogott szín volt a domináns, legutóbb nagyon erős, színes mintákat használtál.
Igen, sokáig szinte csak feketét készítettem. Az összes kollekciómnál érzem a saját személyiségfejlődésemet is. Ahogy én tanulok, érek, fejlődök, úgy lesznek egyre jobbak a kollekciók is. És míg korábban nem szerettem a színeket, most már igen.
Ebbe a tavasz-nyári kollekcióba tettem először saját printet is, mert tavaly nagyon megtetszett egy minta, amit fel akartam valahogy dolgozni. Amit most láttatok, az főként a perzsaszőnyegek színes világából jön.
 
 

Mi nálad a fő inspiráció?
Kárpátaljáról származom, így egy elég multikulturális közegben nőttem fel. Voltak a magyar hagyományok és a szláv hagyományok, meg ennek a kettőnek az összemosása. Nálunk mindig két húsvét van: van a római katolikus, majd a görög katolikus és mi mindkettőt megünnepeljük. Ugyanígy a karácsonyt is. Vízkeresztkor van az orosz, a pravoszláv, december 24-én meg ugye a mi karácsonyunk. Mindez nagyon nagy inspirációs forrás mind a mai napig. Meg a kis falu, ahonnan származom.
 
Tudod, ahol mindenki ismer mindenkit. Végigmész a falun, és mindenki köszön mindenkinek. „Hova mész Marika, megyek kenyérért. Jó hogy mondod, mert nekem is kell.” És akkor húsz percet ott beszélgetnek a kenyérről és közben bezár a bolt. 
 
Szóval az inspiráció az mindig jó előre megvan, és aztán jön az anyagválasztás. Igazából ez a kedvencem. Nekem az anyag mondja meg, hogy dzseki akarok lenni, ruha vagy nadrág. Ezt úgy kell érteni, hogy tudom melyik típusú anyag mire lesz a legjobb.
Sokszor ezért nehezebb konkrét személyre tervezni, mert ott fordítva működik minden. Pl. „esküvőre megyek, lilát akarok, rövid legyen, a karom ne látszódjon, mert azt nem szeretem, de azért zárt ne legyen”. Még jó, hogy nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, mert ezek mindig ilyen több üléses történetek. És azt az ügyfél nem is látja, hogy azon túl én két hétig szétizzadom magam, hogy pontosan mit is adjak rá.
 
Az emberek általában nagyon nem tudják, hogy hogy néznek ki, és mi fog igazán jól állni nekik. Még a törzsvásárlóimmal is mindig van egy csatám, mire rábeszélem, hogy próbáljuk meg ezt és ezt. Pedig a végén mindig az a jó, amit én mondok, mert kívülről én látom reálisan, hogy ő hogy néz ki.
 
Csak valamikor ez egyáltalán nem működik, mert olyan frusztrált a személyiség, hogy nem hiszi el nekem, hogy ő abban jól fog kinézni.

Mi a terved? Hol látod magad 8-10 év múlva?
Az a nagy álmom, hogy valamikor, egyszer, a jövőben a Christian Diornak legyek a kreatív igazgatója. Jó lenne mindhárom vonalán: a couture, a női, és a férfi. Persze ez nagyon sok. Jó, hát megelégednék a férfival is.

Azt hittem a couture-t választanád!
Igen, az is izgalmas, de az olyan – tudod – hogy abból hiába készül el több darab, csak párat adnak el úgy, hogy azt viselik is. A többi ilyen marketing: fotózásra, kampányba, eseményre, vörös szőnyegre megy. Én azt szeretem, ha a ruháimat hordják. Ezért is kedvencem a férfiruházat, mert a férfiak nem csak egyszer veszik föl. A hölgyek ha egy estélyre csináltatnak egy gyönyörű ruhát, azt egy eseményre fölveszik, és utána lehet, hogy többet soha. Viszont ha a férfiak csináltatnak egy nadrágot, inget, zakót, akármit, azt míg el nem kopik, hordani fogják.
 
__________
Ez a cikk a Képmás magazin 2019. szeptemberi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
 
Címkék: Richard Alexander



Hasonló hírek