Bezárás

Keresés

Bezárás

„Az ördög a részletekben rejlik.” – Interjú Vanek Judit, táskatervezővel

absolutbudapest.blog.hu

Minden egyes táska, ami kikerül Vanek Judit kezei körül, saját személyiséggel rendelkezik, ami aztán majd későbbi tulajdonosának köszönhetően tovább formálódik. Ő tényleg az a tervező, aki gyerekeiként tekint a termékeire, és a legapróbb részletig odafigyel, hogy minden a helyén legyen. Márkája, a The Black Sheep azoknak szól, akik nem félnek megmutatni igazi arcukat az öltözködésen keresztül sem, és akik nem egy szezonra választanak kiegészítőt. Judit a Lakatos Sándor, divattervezővel való kollaborációról is beszélt, amellett, hogy elmesélte márkája evolúcióját. 
 
Milyen álmokkal indultál neki ennek a közel sem egyszerű útnak?

Szerencsésnek mondhatom magamat, mert viszonylag hamar, 18 évesen eldöntöttem, hogy tervezéssel szeretnék foglalkozni. Talán nagymamám szabó-varrónő munkássága csábított erre a pályára. Illetve lehet, hogy tudatalatt dédnagypapám is hatott rám, aki cipész volt; de ezt csak később, már a márka alapítása után tudtam csak meg. A divat nagyon vonzott, úgyhogy a párom mamája adta az ötletet, hogy tanuljam ki a MODARTban a tervezői szakmát. Ő akkor segített is felkészülni, felvettek és belevágtam. Az első évben rájöttem, hogy nem az iskolában fogom megtalálni a saját utamat. Ezért nekiálltam dolgozni, és azt találtam ki, hogy félreteszek pénzt, és ha kialakul, hogy pontosan mivel szeretnék foglalkozni, már nem lesz gond kifizetni a tandíjat. Végigjártam a szokásos huszonéves köröket, több fast fashion üzletben is dolgoztam, mert így a divat közelében maradhattam, és abban bíztam, hogy az ihlet is megjön, hogy pontosan mit kellene terveznem.
 
 

És megjött?

Igen! Nem tudom pontosan megmondani, hogy mikor jött az a kattanás, hogy bőrrel szeretnék foglalkozni, de végül is megjött. És ha már bőr, akkor táskák. Ez olyan szempontból is jó ötletnek tűnt, hogy a táskakészítésbe nem kell előre annyi pénzt invesztálni, mint mondjuk egy ruhakollekcióba. Visszagondolva már-már varázslatos eseménysorozat következett. Ahogy kitaláltam a táskázást, pont jött is egy lehetőség, hogy az Anna Amélie márkánál gyakornokként megtanulhattam a táskatervezés és készítés alapjait; szabtunk, varrtunk, ragasztottunk. Láttam, hogy készül el egy kollekció, de ami talán fontosabb, hogy az akkori showroomba ahol Oláh Anna, Jankovics Mariann és Daubner Anna egy helyen dolgozott, láttam az egymás és a szakma iránti lelkesedést és szeretetet. Ez, és a barátom segítsége nagy erőt és tudást adott, hogy belevágjak a saját márkámba.

Miért pont bőrrel kezdtél el dolgozni?

Mert teljesen odavagyok a bőrért: imádok vele dolgozni, imádom a szagát, és amúgy nagyon érdekel az eljárás is, amivel készül.

Sokan bedolgoznak nagyobb márkáknak, és utána kezdik el a saját brandjüket. Ez talán egy könnyebb út, hiszen sok mindent megtanulnak közben. Te miért nem ezt az utat választottad?

Ennek több oka is van. Az alapvető impulzus, ami ért életemben az az, hogy a szüleim mindig azt mondták, hogy nem jó valaki más kezei alatt lenni, nem jó ha másnak dolgozol. Ez beleivódott a gondolkodásomba. És itt hozzáteszem, hogy szerintem a legnagyobb rabszolgahajcsár főnök saját magad vagy. Másrészt szerettem volna kipróbálni magamat az életben. Kíváncsi voltam, meg tudom-e valósítani magamat, hogy igaz-e, amit számtalanszor hallunk most már majdnem minden csatornán, hogy ha ki tudod találni, meg is tudod valósítani. Érdekes összefüggés, hogy a nagymamám mondja mindig, amikor kérek tőle valamit hogy „Ez csak egy gondolat, és már kész is.” És persze van az utolsó pont, hogy amikor elkezdtem a márkát, nem volt elég tapasztalatom, és szerintem tudásom ahhoz, amit egy nagyobb divatcég, ami mondjuk érdekelt is, megkövetelt volna.
 

Nálad jóval többről van szó, mint egy átlag minőségi kiegészítőről. 

Minden az én kezeim közül kerül ki, és mivel nem akarok látni egyetlen hibát sem a táskán, képes vagyok teljesen kész táskát szétbontani és újravarrni. A másik pedig hogy szerintem az ördög a részletekben rejlik. Az első kérdések között kell lennie szerintem egy új márka felépítésénél, hogy miért választanák az én márkámat az emberek? Mi benne a más? Ezek alapok, amiket mindig megfognak találni a vásárlóim, amikor visszatérnek. Hiába vannak újdonságok, az alapokon nem változtatok, épp ezért lesz úgymond megbízható a márka. Ilyen például a vörös vagy lila bélésanyag, a különleges bőrvarrás, ami megtalálható sok táskámon, illetve hogy az alap színkombinációk nálam a fekete-fehér illetve a monokróm.

Mi volt az eddigi legkomolyabb táska, amit készítettél?

Egy doktortáska, ami régi álmom volt. A minták mellett nagyon tetszenek a klasszikus formák is, illetve van egy kedvenc filmem, a Gene Wilder-féle Haunted Honeymoon, és ott van egy jelenet, amikor a doki leveztkőzik, és a kezébe nyom a komornyiknak egy puha dokitáskát. Na, azért a táskáért megőrültem! Nagyon sokáig kerestem a bőrt és a fémkellékeket hozzá. Ennek a folyamatnak köszönhetően találtam meg a jelenlegi beszerzőimet. Nagyon hosszú út volt. Itthon nagy nehézség, hogy nincsenek alapanyagok, hiába van ennyi tervező.
 

Mit képvisel a The Black Sheep?

Különlegességet és talán egy kicsit extrémebb, mindenképp a megszokottól eltérő világot. A márka üzenete így szól: „A The Black Sheep elsősorban azokhoz szól, akik a saját útjukat járják, vállalják önmagukat, és mernek különbözni másoktól, még akkor is ha ezáltal kitűnnek, mint maga a fekete bárány.” Ezt egy kedves barátom fogalmazta meg, ő már egészen a kezdetektől segít és támogat. Szóval a márka üzenete mindenképp az lenne, hogy merj úgy öltözni, viselkedni, amilyen te vagy, még akkor is, ha megnéznek vagy furcsállnak, mert nincs ezzel semmi baj, legalább tudod, hogy nem próbálsz besorakozni egy olyan közösséghez, ami nem is igazán a te világod.
 
 
 
Barsi Balázs, a mod&co
kreatív igazgatója és mesterfodrásza a kampányvideóban
 
A teljes interjú elolvasható az Absolut Blog oldalán, itt



Hasonló hírek