A Centrál Színház ősbemutatójaként október 2-ától látható David Ireland új sikerdarabja Az ötödik lépés, aminek rendezője Puskás Dávid. Ő jegyzi a színházban még futó másik sikeres darabot, A kriplit is. Ja, mert abban biztos vagyok, hogy Az ötödik lépés is siker lesz.
Puskás Dávid nemcsak rendezte, ő a fordítója is a kétszereplős, sötét humorú drámának, ami 2024-ben az Edinburgh International Festival-on debütált, majd 2025-ben a londoni @sohoplace színházban játszották Jack Lowden és Martin Freeman főszereplésével, Finn den Hertog rendezésében.
A magyar szöveg annyira átütő, hogy szerintem amint írásban sikerül hozzájutni a drámához, a mondatok 90%-a fog idézetként önálló életet élni.
A szereposztás is zseniálisra sikerült. És az extra a "répatortán", hogy a darabot Scherer Péter emlékének ajánlva, az idén elhunyt színésznek is tudtak adni szerepet a történet legvégén.
Mondjuk nekem nem kellett eljutnom a végéig, hogy sírjak. Három másodperccel azután, hogy Vecsei H. Miklós megjelent a színpadon, már könnyeztem - annyira erős a felütés és valós a személyes kapcsolódásom.
Ez egy nagyon férfi-történet, de végtelenül sokat tanulhatunk belőle mi nők is arról, hogy a férfiak terhe sem könnyebb, mint a miénk, csak nagyon más.
És minden újabb férfi-sors megismerésével árnyalódhat bennünk a kép arról, hogyan vagyunk részesei egymás életének, és ha a teljes megértés nem is mindig lehetséges, az odafigyeléssel életeket menthetünk meg.
Mivel a meghívó szövege alapján tudtam, hogy itt komoly függőségi ügyek lesznek, Zolit is hívtam magammal, akinek nálam ebben sokkal nagyobb, húsbavágó tapasztalata van.
Mert amúgy szerintem moziba és színházba is olyannal érdemes menni, akiről tudjuk, hogy az adott témában még nálunk is nagyobb élménye lehet, és az ő jelenléte színesíteni fogja a mi megélésünket is. No ez most is pontosan így történt.
Vecsei H. Miklós Mike-ként olyan elementáris erővel tör be a színpadra az ürességével, amit alkohollal próbál betömni, hogy egy percig sincs kétségem a szerep valódiságáról.
A segítő James szerepét alakító Marton Róberttel kb. a darab közepéig fenntartásaim voltak, hogy milyen hányavetien van benne a témában. Kicsit mesterkélten böfögi vissza az Anonim alkoholisták írott és íratlan szabályait, mint valami bullshitet, amiről azért meg van győződve, hogy működik... Mígnem kb. a darab felénél, ahol a karaktere számára a történet elkezd egyre személyesebbé válni, érezni, ahogy kel életre benne is az állat.
És ekkor jövök rá, mennyire zseniális színész, hisz azért tűnt mesterkéltnek a játéka, mert az is volt a cél.
A történetnek és a két férfi játékának elképesztő rétegei vannak. Tulajdonképpen bármi, amit innentől mondanék, spoiler lenne.
Így helyette arra szeretném kérni a tisztelt magyar lakosságot, hogy minden férfi nézze meg, és minden nő, akinek köze van férfihoz. Pl. volt apja, aki alkoholista volt, vagy lehet azt hitte, nem az, de azért lecsorgott egy-két pohár valami. Vagy ismer olyat, akinek ilyen családtagja van, vagy ő maga az.
Ez azt jelenti, hogy legalább 8 millió ember nézze meg, csak mert kb. ennyien vagyunk 16 éven felül. A darab ugyanis korhatáros, nemcsak mert tele van a storyline valódiságát hitelesítő trágár kifejezésekkel és egyéb erős szóhasználattal, hanem mert a történetek súlyossága is igényel némi élettapasztalatot.
Engem az lepett még meg, hogy nem magyar író műve, annyira találóan lett átültetve ez a határokon átívelő "férfi-ügy". Le is vontam a tanulságot, hogy a dráma nemcsak a generációk, de a nemzetek közötti szakadékokat is áthidalja azzal, ahogy a rámutat, hányféleképpen és mégis hasonlóan lehet végigélni a függőségi "bűn és bűhődés" állomásait.
A darab nemcsak szórakoztat, az önreflexió lehetőségével kicsit olyan, mint egy családállítás. Akár jelenbeli, akár transzgenerációs függőségi történeteid vannak, itt kapsz majd hozzá némi traumaoldást is, ha képes vagy megengedni magadnak.
A jelenetek közötti zeneválogatás nem tudom, kinek az érdeme, de döbbenetesen a lelkünkbe talált az is. A sokszoros személyes kapcsolódáson túl még csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a 49 éves csávómat 35 éve ismerem, sírni még nem láttam... De most...
MENJETEK A CENTRÁLBA TERÁPIÁRA!
