Két éve az Év fiatal tervezője, idén az Év női divattervezője díját vette át a Fashion Awards gálán. A legnagyobb sztárokat öltözteti, rendszeresen dolgozik tévéműsoroknak. Barabási-Albert László hálózatelméleti kutatásának is izgalmas témája lehetne, hogyan lett az ország észak-keleti csücskéből kiskorúként Budapestre érkező, ukrajnai hátterű fiatalból Magyarország egyik legsikeresebb divattervezője. Nem véletlen, hogy alakját máris legendák szövik körül.
Demeter Richárddal beszélgettünk.
A kezdetek
Honnan datálod a működésed a divatban?
- Kb. gyerekkoromtól, mivel nagyapám kesztyűkészítő volt, és kisiskolás koromig minden nyarat náluk töltöttem, Ukrajnában. Anyukámnak pedig ruhaboltjai voltak, így szinte szó szerint ruhák között nőttem fel.
Mikor kezdődött a szakma, a tanulás?
- Tizenhatévesen költöztem fel Nyíregyházáról Budapestre, mert azt éreztem, itt fogom megtalálni az utam. A suli mellett dolgozni akartam, így kerültem a Monoba eladónak. A Nubunak ott működött a műhelye, és én rengeteget jártam fel a varrodába a csajokhoz. Rendszeresen találkoztam a tervezőkkel, élveztem azt a szellemiséget, amiben működtek, és éreztem, hogy jó helyen vagyok. Igaz, egyelőre egy eladó voltam, és fogalmam sem volt, hogyan induljak el az alkotás irányába. Szerencsémre a házban, ahol éltem, lakott egy varrónő.
A szüleim használtruha kereskedéséből hoztam el az első darabokat, és bevittem hozzá az ötleteimmel, hogy melyiket hogyan szeretném átalakíttatni.
Egy idő után különböző weboldalakon kezdtem ezeket értékesíteni, és több stylist fedezett fel magának. Így kezdtem stylist asszisztensként dolgozni 17 évesen. Ezt is élveztem, de továbbra sem tudtam, hogyan történik egy ruhának az elkészítése a nulláról. És engem ez érdekelt nagyon.
Nem merült fel, hogy továbbtanulj? Egyetemre menj?
- Továbbképzésre, egyetemre nem volt pénzem. Ajánlottak egy régi tanárt, akinek saját műhelye volt, és néha vállalt diákokat. Egy kamu ürüggyel mentem el hozzá, hogy szeretném a nadrágom hosszát levágatni. A végén vallottam be, hogy igazából tanulni, gyakornokoskodni szeretnék nála. Kezembe adott egy férfi nadrágot, hogy ha jól ki tudom vasalni, akkor van létjogosultsága, hogy segítsek a műhelyben. A vasalás nem sikerült jól, mégis meglátott bennem valamit, mert úgy döntött, maradhatok. Az elején megfigyelőként voltam jelen, kisebb munkákat bíztak rám, megtanítottak vasalni, stb. Három hónap után csodálkozott rá, hogy ez a 17 éves fiú még mindig itt van, céltudatos és tényleg nagyon akarja, így maga mellé vett, és szabni is megtanított.
Mikor született meg a saját brand?
- Másfél-két éve dolgoztam náluk, amikor azt éreztem, van annyi tudásom, hogy elkészítsem a saját kollekciómat. Volt egy kis pénzem, amiből a házban lakó néni segítségével nyolc ruhát készítettünk. Tényleg úgy képzeld el, hogy a mosógép tetején volt a kis háztartási varrógép, amin dolgoztam, és a földön szabtuk az anyagot. Szóval tényleg a nullából építettük fel az első kollekcióm, ami nagyon jó élmény volt. Annyira hittem ebben a nyolc ruhában, hogy egy lakásban a barátaimmal csináltam egy divatbemutatót. Ez történt kilenc és fél éve.
"Folyamatosan visszatölt és erőt ad, amikor látom egy ruha történetét..."
Rendkívül rövid idő alatt szereztél nevet magadnak. Most elsődlegesen műsorokat, sztárokat, híres embereket öltöztetsz?
- Részben. A red carpet ruhák, a színpadi és egyéb show megjelenések a fő profilom, ebben a stílusban szeretek tervezni a legjobban. Fontos szerepet játszanak ugyanakkor a privát megrendelések, nagyon szeretek személyekre tervezni. Inspirál, hogy hova fogják viselni, milyen típusú ruhát kell készítenünk. Folyamatosan visszatölt és erőt ad, amikor látom egy ruha történetét, ahogy az anyagból és a szabásmintából színpadra kerül és élni kezd.
2019-es bemutató
Fotó: @noel_szilveszter_domok, Modell: @_marcsello_ @iconhungary @szabinaalexandra, Hair: @adamdelwine, Mua: @sulakmartina
Az egyéni megrendelések között azért vannak hétköznapi viseletek is?
- Utcai ruházat nem igazán jellemző ránk, sokkal inkább a business casual, az üzleti öltözék dominál.
Mi a véleményed az átlag magyar öltözködésről?
- Szerintem összességében kicsit félénk. Van egy réteg, aki jól tudja követni a trendeket, vállal egy önazonos stílust, jól kombinál különböző ruhákat. Viszont azt érzem, hogy még mindig nem használjuk ki eléggé azokat a lehetőségeket, amiket a rendezvények adnak.
Szerintem itthon is fel lehet öltözni úgy, mintha egy Met Gálára mennénk.
Az a tapasztalatom, hogy ebben úttörők vagyunk a márkával. Sokan jönnek hozzám azért, mert a magyar piacon nem találták meg az elképzelésüknek megfelelő látványos és minőségi ruhát.
A szomszédos országokhoz képest hogy állunk szerinted?
- Úgy gondolom, hogy az a merészség, ami keleten van, kezd feltűnni most már a magyar öltözködési kultúrában is. Egy fokkal bátrabbak mint mi, de jó úton vagyunk, hogy felzárkózzunk.
Mennyire követed a versenytársakat, a hazai tervezői kínálatot?
- Senki sem vak, mindenki látja egymás munkáját, és szerintem csodás szakemberek vannak itthon. Kifejezetten örülök, hogy ilyen jó a mezőny, hiszen ha több jó dizájner van, azzal egymást tudjuk erősíteni. Nagyobb elismerés az, amikor jók között tudok jó lenni, mint rosszak között.
"A gyengeségeinkből tudunk a legjobban táplálkozni és fejlődni..."
Mi az a másság, amit te hozol a hazai divatkínálatba?
- Hm… Szerintem a bátorságot. Az egész márkám filozófiája abból épült fel, ahonnan a lelkem elindult. Azért kezdtem ennyire látványos ruhákat kreálni, mert nem volt elég önbizalmam. Nehéz helyzetekben az öltözékkel kompenzáltam az önbizalom hiányát. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy az ember tudja felismerni a saját gyenge pontjait, mert abból tud a legjobban táplálkozni és fejlődni.
A Richard Demeter ruhák merészséget képviselnek. Ez a lelke a márkának. Célom, hogy aki tőlünk választ, tényleg azt érezze, bármire képes, és ne zavarja, ha kitűnik a tömegből.
Ahogy körülnézek, látványos, merész, csillogós, szabásvonalaiban is bevállalós öltözékeket látok. Te milyen külső jegyekkel azonosítod a stílusod?
- Ez egy nagyon glamouros vonal valóban, szeretem a különleges anyagokat, de törekszem az egyensúlyra. Ha nagyon izgalmas textilt választok, akkor letisztultabb legyen a szabása, ha szerényebb az anyag, merészebb a vonalvezetése. De olyan is van, amikor extrém fazon extrém anyagból valósul meg. Persze ahogy én is változom, puhul a márka, a cél, hogy extremitásában is elegáns maradjon.
A sikered titkára visszatérve, oké, megvan a családi örökség, az egyéni érdeklődés és divatérzékenység, továbbá a céltudatosság. Szerinted mi segített még abban, hogy ilyen sikeres vállalkozást építettél?
- Az ösztönöm. Az első pillanattól ösztönből döntöttem, hogy kikkel és miket vállalok el. Csak abba mentem bele, amiben hittem. Az idők során lettek nagyon jó szakmai kollégáim, és mindig lemorzsolódtak azok az emberek és projektek, amik nem építették a márkát.
Hogy érzed? Ez most az, amiről gyerekként álmodhattál?
- Egy nagyon stabil és erőteljes jövőképre vágytam. Fontos volt, hogy tudjak példát mutatni, erőt adni. Olyan emberként láttam magam, aki a ruhái által segít másokat. Szóval, igen, ez az.
Mondtad, hogy a gyengeségünk felismerése fontos. Abból tudunk nagyot fejlődni. A mostani tudásoddal, tapasztalatoddal és ahova eljutottál, mit üzennél a kisfiú énednek?
- Ez nagyon nehéz kérdés. Elsőre egyszerűnek tűnnek ezek a kérdések, de közben olyan mély tartalma van ennek is. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, olyan ember akartam lenni, akire felnéznek. Azokat a médiaszemélyiségeket szerettem, akik kimagaslóak voltak a szakmájukban.
Dr. Zimány Linda Richard Demeter ruhában a 2024-es, 199. Anna-bálon
Ezért vonzott a tévés világ?
- Érdekes, mert nem az volt, hogy vonzott, hanem megtalált. De hamar beleszerettem. Asszisztensként kezdtem, stylistként folytattam, majd pedig tervezőként. Szeretem ezt a világot, nagyon sokszínű. Amikor ennyire sokféle emberrel találkozol, egészen különböző helyzetekben, szerintem lesz egy nagyon jó emberismereted. Egyre jobban tudsz szituációkat észlelni, felismerni a buktatókat és az erősségeket.
Említetted, milyen ösztönösen jól választottál projekteket, és lemorzsolódott az, ami nem épített volna. Mesélted az utadról azt is, hogy műhelyekben, mestereknél tanultál, soha nem jártál oktatási intézménybe a szakmát elsajátítani. Szerinted mi az összefüggés a kettő között? Mert valahogy azt érzem, az oktatási rendszer sokszor lehet korlátozó is. Miközben sok mindent megtanít, mégiscsak egy sémát visz az egészbe, azaz amit egyszerre több embernek akarnak átadni, az soha nem tud olyan egyéni lenni, mint ahogy te alakítottad magad.
- Nagyon jó, amit mondasz, és én ebben a fejlődési folyamatban a saját utamat akartam megtalálni. Szakmailag fontosak az alapok, de nem akartam, hogy külső tényezők befolyásoljanak. A saját stílusomat kerestem, kerültem azokat a hatásokat, amik nem belülről jönnek.
Miken dolgozol most? Említetted hogy van bőven mindenféle.
- Igen. Mindig kacsintgattam a férfi ruhák felé. Ugye nekem nagyon erős a női vonalam, de idén ki fogok dobni a piacra egy férfi kollekciót, és ez egy nagyon izgalmas, új projekt az életemben. Nagyon várom. Több projekt van továbbá, ami nem publikus még. A férfi kollekció lesz a legközelebbi, ami újabb mérföldkövet jelent a márka életében.
A Belodore Brand eseményén, mint a márka magyarországi első nagykövete - 2024. július
Kiknek szánod? Megvan a buyer persona?
- Az üzleti közönséget akarom megszólítani vele. Azokat a férfiakat, akik szeretik az elegáns öltözékeket, viszont mernek egy izgalmas újítást is belevinni a ruhatárukba. Hosszú idő volt, mire megtaláltam az inspirációt, izgalmasan fogjuk prezentálni is, sok mindent nem akarok egyelőre megosztani róla.
Izgatottan várom. Főleg mert a hazai dizájner szcénában kevesen csinálnak férfiruhát. Oké, vannak a klasszikus szabóműhelyek, de az más. Szóval szerintem is abszolút van neki helye.
- Örülök, hogy így látod. Egyébként letisztultabb lesz mint a női vonalam, de mégis fogod benne érezni, hogy ez az én ruhám. Ott lesznek azok a pici motívumok, azok az apró extrák, amiktől mégis különlegesebb lesz.
Tervezőként szerinted mi a legnagyobb kihívás Magyarországon?
- Az anyagválasztás. Sok dizájner van és kevés anyagbolt. Abból az egy-két jó anyagboltból dolgozik mindenki. Így nincs meg az a feltétlen nagy szabadság, ami az igényem. Például gomb őrült vagyok, és nagyon sokszor azért nincsenek gombok a ruháimon, mert nem találom azt a minőséget, amit szeretnék. Azért is látsz nálam nagyon mást, mert ebben rengeteg kutatómunka van, és az én anyagaim sok helyről érkeznek a világból. Elkezdtünk saját pintgyártással is foglalkozni.
Értékesítésben mik a kihívások? A divatban az az általános szabály, hogy a termék maga 20-30 százalék és 70-80 százalék a marketing. Nálad nem vagyok biztos benne, hogy ez az arány.
- Az értékesítésben szerintem az a kihívás, hogy megtalálja a célközönségét a márka. Ez nekem is egy hosszú út volt. Nincs marketingesem, nincs PR-osom. Volt pár elégedett ügyfelem, majd szájhagyomány útján elterjedt a brand. Ha jól csinálod, amit csinálsz, akkor visszajönnek, és hoznak még magukkal másokat is.
Mondhatok én bármit, marketingelhetek, a munkáim beszélnek igazából helyettem. Végül is a ruha lesz rajtad, nem? Az meg megítél engem, megítéli a készítőjét, elmond mindent. Nem a tervezőt veszed fel, de közben mégis egy picit igen.
Az ösztönösség, amire hivatkoztál, azért eléggé erőssé teszi a szakmai mellett az emberi oldalt is. Hogy azokkal az emberekkel mentél tovább, akikkel érezted a közösséget. Az egész olyan, mint egy hálózat.
- Így is mondhatjuk, igen. Ez a márka egy közösség is lett. Szerintem ehhez kell egy szemlélet, egy életérzés, hogy tudd ezt viselni. Személyes tapasztalatom, mennyire fontos, mi van rajtam.
Tetszik, ahogy hozzáállsz. Látni, érezni a munkáidban ezt az erőt. Miközben hallgatlak, a szemem akaratlanul is pásztázza a ruhákat, mert vonzzák a tekintetet. Egy vörös overál itt, egy ezüst félvállas ruha ott. Nincs benne szabályosság.
- Nem akarok “valamilyen” lenni. Legyen meg az az eklektika, ami amúgy utána harmóniává alakul.
Amikor végigcsinálsz nálunk egy egyedi ruhakészítési folyamatot, megtapasztalod, mitől másabb ez a brand. El is mondhatnám, de szerintem jobb megélni.
Van most egy nagy átalakulás a hazai szokásokban, egyre trendibb lett magyar tervezőt választani a hétköznapi emberek számára is. Te milyen tendenciát látsz, hogyan fog változni az emberek öltözködése?
- Ez egy érdekes fúzió lesz. Én is azt látom, hogy a felsőbb réteg nem feltétlenül akarja már megvenni a Gucci-t, vagy a Prada-t, vagy bármit ruhában. Cipőben, kiegészítőben, táskában szuper, jól öltöztet. De ruhában nem igénylik, hisz megveszi x ezer euróért, hogy aztán szembejöjjön. Egyre többen éreznek rá, mennyivel különlegesebb és vagányabb egy egyedileg rájuk tervezett öltözék.
Hol látod magad tíz-húsz éves távlatban?
- Szeretném a márkát magyar központtal világbrandként működtetni, több viszonteladói ponttal.
Ha már világbrand. Az előzőt szántam utolsó kérdésnek, de a fejlődési utad kicsit emlékeztet nemzetközi storykra. Ha téged mondjuk megkeres egy LVMH vagy Kering konszern, hogy megvennék a márkád, hogyan reagálnál?
- Szerintem ez egy elismerés, egy hatalmas előrelépés, ha egy cégcsoport, ahol világmárkák vannak, akar téged.
És ha úgy variálódik a megkeresés, hogy megveszik a márkád, de oda beültetnének mást, te meg megkapod mondjuk a Diort, mit választanál?
- A sajátomnál maradnék. Én abban hiszek. És azt tudom képviselni, amiben hiszek.
Oké. Ha már játszunk… Most kopogtat be hozzád Bernard Arnault, hogy “hagyd a francba a magyar piacot, kell nekünk egy frissítés a Diornál, mert már mindenki unja a Maria Grazia Chiuri-t”, arra mit mondanál?
- Azt mondanám, hogy maradok. Jobban hiszek ebben. Lehet, hogy hosszabb út, sőt biztos, de én
hiszek a márkám erejében, hogy egyre sikeresebb lesz.
________
Képek forrása: Richard Demeter
