Már öt éve, hogy Király Tamás az ELLE kifutójára a kerekesszékes nyitómodell zöld szettje után csupa vörösbe öltöztette modelljeit. A bemutatónak, akkor még nem gondoltuk, mekkora jelentősége lesz... A tervező három héttel később, alig 60 évesen halt meg.
Az avantgárd/underground élet hazai mozgatója sehol nem látott, egyedi módon vonta be a divat eszközeit az élet különböző területeire, melyekkel a nemzetközi világ figyelmét az itthoninál is jobban felkeltette. A Vogue-tól az ID-ig minden nagy divatmagazin publikált róla. Fellépett Vivienne Westwooddal és Jean-Paul Gautier-val. Riport- és portréfilmet készített róla többek között a BBC, a ZDF és a TV5 csatorna is.
Az öltözködés határait feszegetve alakított performanszai, de úgy általában már a ruhakészítésnél alkalmazott módszerei is messze megelőzték a korát.
Bemutatóin nemcsak a modellek, a show elemek és az öltözékek, de az alapanyagok is rendhagyóak voltak. Amikor a nyolcvanas években még egyáltalán nem volt téma az újrahasznosítás, ő már olyan anyagokkal dolgozott, mint a fekete szemeteszsák, vagy a régi karácsonyfadíszek. De használt levelet, kendert, borostyánt, fémet, kavicsot, üvegszilánkot; szóval szinte bármit. Ezekkel is az öltözködés és vele az ember, az egyediség, a lélek szabadságára, az önkifejezés korlátlan lehetőségeire hívta fel a figyelmet.
A most felidézett, utolsó bemutatón is olyan darabokat vonultatott fel, melyeknél textilt csak elvétve alkalmazott. Úgy is mondhatnám, alig volt ruha a modelleken.
A kerekesszékes modell szó szerint burjánzó felöltözöttsége után a vörös darabokat viselő modelleket úgy ruházta fel önbizalommal, hogy a páncélként viselt kreációk mögötti meztelenségük révén is vállalhassák legőszintébb egyéniségüket.
Ebben nagy szerepe volt az erőteljes, csupa piros látványnak is.
A gondosan megkoreografált vonulások közjátékaiként minden modell egy a szerep mögötti személyiségébe bepillantást engedő, sajátos mozdulatot is becsempészett, amennyire ezt a kifutói keretek lehetővé tették.
Király Tamás ruhák helyett tulajdonképpen "ruhaszobrokat" készített. Anélkül hogy a fenntarthatóság fogalmát hangoztatta volna, olyan multifunkciós szereppel ruházta fel kreációit, melynek révén az adott darab nemcsak viseletként, de a lakás kiegészítőjeként is megállta a helyét.
Kedvenc idézetem tőle egy interjúból arra a felvetésre, hogy a ruhái a mindennapi életben nem hordhatóak:
"Az átlagos ruhaviselet megőrjít. Ha egy ruha rád megy, tudsz benne járni, meg utazni, meg táncolni akkor hordható. Ha esetleg túl nagy a ruha, akkor olyan helyre kell menni, ahol nagy a bejárat. Többször elmondtam már, hogy a ruháimat a villamosra is nagyon ajánlom. Egy nagy ruhában nem tudnak lökdösni, a lábadra lépni, nem tudják megsérteni az aurádat, tehát megvéd az erőszaktól és a szagoktól."
_______
További fotók a bemutatóról:
