2025. október 09.
2025-ben három, nyilvános, köztéri, közösségi performanszt valósított meg Budapest ikonikus terein Vanyovszki Mária coach és közösségi performer. A projektek az alábbi sorrendben a csend, a szavak és a szabad tánc erejét hívták életre, a közösségi jelenlét és a társadalmi érzékenyítés eszközeivel. A Kossuth téren, a Filozófusok kertjében és a Bazilika előtt megvalósított akciók arra hívták fel a figyelmet, hogyan képes a közösségi egymásra hangolódás hidat képezni idegenek között és a szokatlanság erejével hatva mélyíteni a kapcsolódást önmagunkkal és másokkal. A nyilvános performanszok a mentális egészség és az ítéletmentes elfogadás elveit hirdetik, miközben új szerepet adnak a város tereinek is.
Vanyovszki Mária a meditációs hagyományok belső csendjéből, az önismereti csoportok mélységéből, Marina Abramović performanszaiból és a flashmobok spontaneitásából merít. Akcióinak célja, hogy az önreflexió és a közösségi élmény találkozzon a városi terekben, és a „művészet követő kiváltságosok” helyett bárki részese lehessen a rendkívüli megtapasztalásoknak, ami megváltoztathatja a valóságérzékelését, a gondolkodását és az életét.
Két szék és egy asztal. Egymással szemben ülő emberek, akik 8 percen át némán, nyitott szívvel figyeltek egymásra. A csend ereje teremtett kapcsolatot a főváros egyik legforgalmasabb közterén. A performansz arra hívta fel a figyelmet, hogy az osztatlan figyelem – csendben, ítéletmentesen – az egyik legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk.
A résztvevők támogató mondatokat írtak, borítékba helyezték, majd idegeneknek adták vagy városszerte elhelyezték. A mondatok utaztak buszon, villamoson, parkokban. A csoportfoglalkozásokon a résztvevők megosztották a mondataikhoz kapcsolódó történeteiket is, és gyakorolták a nyitott szívvel hallgatás egyik módszerét. Az akció egyszerre volt filozófiai játék, empátia-gyakorlat és társadalmi érzékenyítő gesztus.
Turistacsoportok, szelfiző külföldiek és a rollerrel a bulinegyedbe szlalomozó fiatalok között előbb nyolc-tíz – később inkább tizenöt – felszabadult ember táncolt. Teljes csöndben. Hallható zene nélkül. Egymástól független ritmusra. Mindenki a saját playlistjére mozgott, mégis közösség született. Japán, kínai, angol, spanyol és magyar résztvevők együtt mozdultak a szabad tánc univerzális nyelvén. A performansz a Szent István-bazilika előtt teremtett hidat a szent és a profán, az egyéni szabadság és a közösségi bátorság között.
A három performansz különböző eszközökkel, de azonos céllal született: közelebb vinni egymáshoz idegeneket, felmutatni a közösségi jelenlét erejét, és megtapasztaltatni, hogy a város tereiben mindannyiunk közös öröksége rejlik. Ember és tér együtt teremti az élményt. Az intenzív jelenlét közösségi élményben találkozik az önismerettel és önfejlesztéssel, ami így bárki számára elérhetővé válik.
“A “kiváltságosok” zárt tereiből kilépünk az emberek mindennapi közegébe, és így bárki számára felkínáljuk a “rendkívüli” megtapasztalásának lehetőségét. A meditációs tradíciók belső csendje, a csoportfoglalkozások mélysége, Marina Abramović performanszai, valamint a flashmobok és happeningek váratlan ereje ihletik ezeket az akcióimat. A cél: minél többek számára elérhetővé tenni azt, hogy a megszokott keretekből kilépve, másképp/egyre mélyebben kapcsolódjon magához és másokhoz.”
2026-ban Vanyovszki Mária további négy-öt közösségi performanszt tervez Budapesten, más eszközökkel és formában, de az eddigi akciókhoz hasonlóan ingyenesen.
A könnyen adaptálható, univerzálisan hatni tudó koncepciónak köszönhetően az akciók más településeken és külföldi nagyvárosokban is megvalósíthatóak.
