November 5-én, szombaton dél körül még kvázi pizsamában üldögéltem a macbook-om előtt, hogy aztán egy jó barátnak köszönhetően pár óra múlva már a Tesla.kult-ban essek egyik ámulatból a másikba.
A bensőségesen szűkkörű
Fashion Week Budapest-en
Anda Emília és a
USE Unused 2017-es tavaszi-nyári, majd 2016-os őszi-téli kollekciója mutatkozott be. A pár héttel korábban a Várkert Bazárban tartott, nagyszabású Merzedes-Benz Fashion Week után olyan volt ez, mint egy alternatív klubeste New Yorkban, ahol az underground művészet lázadó alkotói szűk körben tárják a közönség elé aktuális mondanivalójukat a világról. Csak ahogy egy Warhol vagy akár egy Basquiat a maga underground valóságában és egyedi művészi kifejezésével nemcsak sztárja saját korának, de már életében galériák által dollármilliókra értékelt művésze is, úgy szólt ez a szombat a magyar divatszakma nemzetközi színtéren is híres, mégis akár undergroundnak is minősíthető alkotóiról.
Anda Emília ruhái olyanok, mintha egy párhuzamos univerzumból hozná őket. Az ember csak nézi, és nem hiszi el, hogy amit lát, az még mindig az a valóság, amiben éppen él...
A semmihez és senkihez sem hasonlítható egyedi alkotói világa során
Emília úgy játszik az öltöztetés eszközével, hogy az eredmény nem egyszerűen egy ruha, szoknya, nadrág, kabát vagy egyéb kiegészítő, nem csupán a testrészek szokásos takarásának egy formája, hanem úgy művészet, hogy közben maga az élet is.
Miközben nézed, elgondolkodsz a létezés mikéntjein; érzed a körülötted látható és a benned élő valóság különbözőségét és harmóniáját egyszerre.
A több mint 15 éve aktív
divattervező úgy tud megújulni szezonról szezonra, hogy a legifjabb generációk is ámulva nézik öltözékekben megfogalmazott művészi világát.
A szervezésnek köszönhetően ráadásul a darabok nem egy távoli kifutó piedesztáljáról, hanem megfogható közelségből még nagyobb hatással tudtak ránk lenni.
Az elsőként bemutatott kollekció után konkrétan az volt az érzésem, hogy amikor kijön a tervező,
Emília, úgy kellene leborulni előtte, ahogy a pápa szokott, amikor új országba érkezik: megcsókolni még a földet is, ahol ruháiban a modellek végigvonultak.
Az élményhez sokat hozzátett Nagy János, művésznevén
Afronauta, aki élőzenével kísérte az első bemutatót: a különleges hangzású handpanen játszott, melynek lágy, hipnotikus dallamai révén még inkább egy másik dimenzióba kerültünk.
A tavaszi-nyári kollekciónál inspirációként megjelölt J.M. Basquiat (1960-1988) amerikai graffiti és festőművész nemcsak világlátásával és alkotói életútjával került megidézésre. A sztárságában is mindig hanyag és lázadó művész munkáit ihletőként, parafrazálva vagy azokra éppen csak utalva alkalmazta a tervező.
A modellek arcán a smink részeként egy különleges zsinórozás rajzolta újra az emberi vonásokat, mely egyszerre volt maszk és őszinte vallomás.
Egész életünkben szerepeket játszunk, maszkokat viselünk, mely mögött a lélek rejtelmei, örömei és fájdalmai úgy tekeregnek, ahogy egy ilyen zsinór az arcon, hogy aztán kivételes érzékenysegű művészek (mint egy Basquiat vagy Anda) helyettünk is kifejezzék belső gyötrelmeinket vagy éppen élményeinket.
Hogy divatról is legyen szó: formabontó szabászati megoldások, áttetsző anyagok, elefántcsont fehér, ébenfekete, mély olíva és petrolkék színek jellemezték a prémium minőségű, grunge érzetű, tavaszi-nyári street art darabokat.
A 2016-os őszi-téli kollekciót az 1960-as években létrejött „Fluxus” művészeti csoport szellemisége inspirálta: a spontán megnyilvánulások és megtervezett gesztusok ötvözése; képzőművészet irodalommal, zenével és színházzal való együttműködése. Kifejezetten intermediális jelenség, mint egy divatbemutató!
Az irányzat legfontosabb célkitűzése volt a művészet és az élet határainak elmosása, a folyamatos fluktuáció és a megújulás. Mint egy
ANDA kollekció!
Emília őszi téli darabjainak vizuális megjelenése rafinált szabásvonalakra, a márkánál megszokott térbeli struktúrákra, ill. a redukált fekete, fehér, szürke mellett a méregzöld, az olíva, a mustársárga és a terrakotta színek alkalmazására épült.
A különleges printek, kézműves részletek, praktikus és jól kombinálható darabok között többször visszatért egy egészen meglepő kiegészítő: a szemre húzható, a látást engedő, de a tekintetet kellően takaró egyedi
kialakítású sapka, mely azt hiszem, két évvel ezelőtt mindennapjaim öltözékének elengedhetetlen kiegészítője lett volna, de ma is bármikor bevállalnám. A legpuccosabb estélyi ruhámhoz is hajlandó lennék felvenni!
További képek a bemutatóról:
2017. tavasz-nyár
2016. ősz-tél
