2026. május 14.
Baki Abigél
Hlynur Pálmason A szeretet, ami megmarad című 2025-ös filmjét nyílt lehetőségem premier előtt megtekinteni a Cirko Gejzír moziban. A címen kívül semmit nem tudtam a filmről, teljesen látatlanban ültem a vászon elé.
A film egy izlandi család mindennapjait mutatja be, ahogy a szülők válásával bekövetkezett változásokon keresztül próbálnak navigálni az életben.
Anna, egy feltörekvő művész, épp elvesztette a műtermét, és próbálja egyensúlyban tartani családja életét. Maggi halászként dolgozik, amikor épp nem a nyílt tengeren próbál túlélni, a lehető legtöbb idejét tölti a gyerekekkel és volt feleségével. A két szülő, - habár elváltak -, kapcsolatukat még mindig összetartja az egymás iránti törődés és gyengédség.
A film kevésbé a mozgalmas cselekményével, sokkal inkább különleges látványvilágával és meghitt, néhol szürreális hangulatával ragadja magával a közönséget.
A film realista képi világát néhol szürreális képkockák szakítják meg, elmosva a valóság és fantázia határait. Az időrend töredezett jellege szintén növeli az álomszerű hatást, mintha elmékfoszlányokból épülne fel a történet.
A képkockákból árad a családi idill és nyugalom, így akkor is kellemes nézni, amikor épp semmi mozgalmas nem történik. A lenyűgöző tájak már-már természetfilmbe illő benyomást nyújtanak.
Számomra sokat hozzáad a film atmoszférájához a család otthona: a belakott kis ház a tökéletes családi fészek idilljét keltette életre.
Bár nem tökéletesen rendezett, de természetközeli és biztonságot árasztó, így harmonikus hátteret ad a családi dinamikákhoz is.
A klasszikus narratíva helyett inkább a hangulattal és metaforákkal mesél a film.
Bizonyos oda nem illő képkockák csak napokkal később nyertek értelmet számomra, és utólag tudtam beilleszteni a többi közé. Ezek a néha furcsa jelenetek teret hagynak a nézőnek a reflektálásra, akár saját életéből is beemelve részleteket.
A középpontban az emberi kapcsolatok, érzések állnak.
Nem a hollywoodi filmekben megszokott dráma övezi, sokkal inkább egy közös alkalmazkodás az új élethez. Anna és Maggi megélései szinte ellentétesek a válással kapcsolatban, mégis együtt vészelik át a következményeit.
Z-generációsként kevésbé tudtam együttérezni a karakterekkel: az életnek nem egy olyan szakaszában tartok, ahol relevánsak lennének számomra az itt boncolgatott témák.
A film lassú ütemezése miatt néha vontatottnak tűnhet, és nehezen is emészthető az elvont képi világa miatt.
Egy meditatív élmény, ezért olyan nézőknek ajánlom, akik nyitottak a nem cselekményközpontú filmekre.
