Napra pontosan egy évvel ezelőtt hoztam meg azt a döntést, hogy magam mögött hagyom jól fizető, biztos, vezetői állásomat, vele a pörgős mókuskereket, és az életemet egy lecsendesített ritmusban élem tovább, kreatív energiáimat egy új mélységben megélve és mások szolgálatába állítva. Nem sokkal később kezdtem el olvasni
Michael Ende Momo című könyvét, mely mondanivalójával maga is megerősítette döntésem helyességét. Ezt követően, fél év háttérmunka után indítottam útjára az
asalon.hu-t, hat hónapra rá pedig már főszerkesztői minőségemben egy olyan ruhakollekció bemutatóján veszek részt, mely a Momo-ból inspirálódott.
Életünk nem más, mint több, időnként egymásba kapcsolódó, néhol rendkívül gyötrelmes, de mégis csodálatosan szép történet.
Amikor csütörtök este beléptem a
Nanushka Deák Ferenc utcai üzletébe, Sándor Szandrával, a márka tervezőjével, - akivel akkor beszéltem személyesen először -, azonnal megtaláltuk a közös hangot, olyannyira, mintha csak maga Momo irányította volna beszélgetésünket a hallgatásával.
Momo egy fura kislány, akinek az életkora is nehezen meghatározható, de olyan békét és nyugalmat visz az emberek életébe, amire - azt hinnénk - csak sokat megélt, bölcs öregek képesek. A városban Momo érkezése után kialakuló idillt a szürke urak csoportja zavarja össze, akik az embereket arra veszik rá, hogy takarékoskodjanak az idővel.
Gyönyörűen felépített, szimbolikus történet ez arról, ahogyan meg sem fogalmazott ábrándokat kergetve mindig valami mással foglalkozunk, mint amit igazán élveznénk és szeretnénk, de legfőképpen magunkra és embertársainkra (akár család, gyerek, barát) nincsen soha elég időnk.
Az árva és társtalan, sovány, borzas kis Momo lesz az egyetlen, aki szembe mer szállni a félelmetes szürke urakkal és visszahozza az embereknek az ellopott időt.
A
Nanushka egyetlen korábbi kollekciójával sem tudtam annyira azonosulni, mint ezzel. Imádom minden darabját.
A mesterien szabott, időnként markánsan maszkulin darabokban egyszerre van benne a letisztult komolyság és az ártatlan játékosság. Akárcsak Momo-ban... Akácsak mindannyiunkban...
Az egymás mellé helyezett témák és a kontrasztban álló anyagok tökéletesen visszatükrözik Momo összetett személyiségét.
Míg a tompa, maszkulin vonalak, a férfi öltözetből inspirálódott szabásminták és textúrák, (a gyapjúszövet, a bársony) erőt, bölcsességet és fegyelmet sugároznak, az élénk színek, a csíkos anyagok, a hímzések és a selymen is megjelenő egyéb játékos minták a gyermeki lélekre emlékeztetnek.
A hímzésben és a printekben Ginie is feltűnik, Szandra bedlington terrierje, aki a maga őszinte, önzetlen, mindenkire nyitott szeretetével és játékosságával a
Nanushka műhely Momoja.
Ez a kollekció is egyértelműen tükrözi a márka tervezési alapelveit, melyek a funkcionalitás, a kényelem, a játékosság és a tradíció – tökéletes harmóniában megjelenítve.
A ruha általában mindig a viselője révén válik számomra élővé. A
Nanushka őszi, téli darabjai azonban ezúttal – talán a nagy gonddal válogatott, magas minőségű, igazi meleg, téli anyagainak köszönhetően is – már a vállfákon olyan tartással jelentek meg, hogy az élettel telítettség érzetét keltette.
A kollekciót kényelmes cipők és vidám mintájú, vagy éppen meleg anyagú táskák teszik teljessé.
A jól kombinálható darabok egy olyan plusz értelmet és melegséget tudnak hozni a ránk váró szürke, őszi és téli hétköznapokba, melynek révén mi is tovább tudjuk ezt erősíteni magunkban és másokban. A nem hétköznapi pénztárcákhoz szabott árak ellenére is érdemes ellátogatni a boltba, ha csak megnézni is, átélni az anyagok és formák élményét, figyelni az üzenetet és előhívni általa a bennünk lévő melegséget... a bennünk lévő kis Momot. Aztán elkezdeni spórolni egy ikonikus darabra :-)
A kollekció hívó szava, a „Go See Momo” mondat arra utal, hogy szánjunk időt a belső hangunk meghallgatására, így térve vissza az elme békés állapotába a legnehezebb időkben is.
További képeink:
