2025. december 10.
Vanyovszki Mária
Erdély - Passau - Berlin - New York. Nagy-György Ottó Gyergyóból indult, Marosvásárhelyen járt középiskolába, majd Passauba költöztek, ahonnan Berlinbe ment tovább. Jelenleg itt tanul divattervezést. Egyik projektjével máris egészen a New York-i Times Square-ig jutott, mivel a szintén erdélyi származású Csinszka a Spotify Equal magyar nagyköveteként az általa készített öltözékben szerepel a nemzetközi kampányban.
Nagy-György Ottó TRANSSPIRIT néven készített munkája - Csinszka zenei albumához hasonlóan -, az erdélyi identitás feldolgozásának egyéni apoteózisa.
Ennek apropóján beszélgettünk.
Egészen kicsi gyerekkorodra hogyan emlékszel vissza? Milyen kisfiú voltál?
Ha a gyerekkoromra gondolok vissza, akkor ez az idő olyan, mintha egy melegebb tónusú filterrel lenne bevonva, élénkebb színekkel. Egy nyugodt természetem van, de ugyanakkor folyton lesem, hogy milyen csintalanságot követhetek el. Sokat játszom kint az udvarban, az állatainkkal, feltalálom magam. Szívesen barbizom a nővéremmel, a játékautók hidegen hagynak. Legszívesebben rajzolok és festek.
Mesélted, hogy a nagymamád hobbi festő volt. Milyen hatással volt rád az ő alkotó szellemisége és a közös rajzolások?
Amikor mamával együtt rajzoltunk, akkor bátrabban választottam komplexebb motívumokat, amik igazából kihívások voltak egy kb. 4–5 évesnek. Ez fel sem tűnt, mert az ő jelenléte kreatív biztonságot jelentett, és valahogy mindig jól „kihoztuk” a végén. Ez önbizalmat adott.
Édesanyád pedig turkálót működtetett, ahol sok időt töltöttél. Milyen élmény volt testközelből látni a ruhák és a nők világát?
Érdekes volt megfigyelni a különböző kuncsaftokat: volt, aki csak nézelődött, volt, aki célzottan keresett egy bizonyos darabot, de igazán sosem lehetett tudni, hogy sikeres lesz-e a vásár, mert a turizás olyan, mint a zsákbamacska. Meg lehetett figyelni a tűnődő arckifejezéseket egy-egy előhúzott darabnál: "Ez talál hozzám? Ez én vagyok? Lehetek ez? Felpróbáljam?"
Ha tetszett, és netán a háttérben szóló rádió zenéje is passzolt, akkor egy erősebb shopping-láz jött létre. Ez a pillanat többször is megragadott, főleg nőknél. A fejemben csak még egy kifutó kerekithette volna jobban ki ezt a képet.
Mikor és hogyan tudatosult benned először, hogy a divat lesz a hivatásod?
Szerintem már óvodás koromban elkezdtem a saját napi outfitjeimet összeállítani. Mindig megfigyeltem, hogy ki mit visel, és hogyan prezentálom én magam. Nyolcadik végén a vásárhelyi képzőművészetire jelentkeztem, mert ott textiltervezésre is tovább lehetett szakosodni. Akkor tudatosult bennem, hogy a művészeten keresztül szeretnék a divattervezés irányába kanyarodni, és ezzel foglalkozni.
Gyergyószentmiklósról származol, Marosvásárhelyen is éltél, majd 17 évesen Németországba költöztetek. Hogyan emlékszel vissza ezekre a váltásokra – milyen érzés volt egyik világból a másikba kerülni?
A Vásárhelyre költözést egy nagyobb lépésnek éltem meg akkor. Ott még jelen volt valami, amit Gyergyóból ismertem: valami otthonos, székelyes komfort, de ugyanakkor nyitottabb és nemzetközibb is, ami nagyon izgatott. Németországban viszont már egyáltalán nem éreztem az előző városok jelenlétét. Ez már nem lépésnek, hanem mérföldkőnek számított.
Otthon csak másnak éreztem magam, de itt már egy aliennek.
A váltást ahhoz hasonlítanám, mintha a falon lévő impresszionista festményt kicserélték volna egy pop-art plakátra. Minden komponense egyértelmű kontúrvonalakkal van lehatárolva egymástól, mégis működik, egységesnek tűnik. Erősen a Nyugat jellemzi, ami attraktív — de a kérdés az, hogy ez a fajta plakatívság/felületesség vajon bennem megvan-e?
Model: CSINSZKA - Photo: VICTORIA PERGER 2017 után Passauban éltél, majd Berlinben folytattad a tanulmányaidat. Hogy élted meg a beilleszkedést – mi volt az pont, amikor kezdted “otthon” érezni magad?
Szerintem amikor magabiztosabban elkezdtem beszélni németül, akkor kezdtem csak el igazán jelen lenni, s ezáltal új térre találtam, ami idővel otthon lett.
A főiskolai projekt révén vált számodra érdekessé az erdélyi kulturális örökséged. Hogyan kapcsolódik össze a szakmai fejlődésed és az identitás keresés?
Igen. A Second Skin / Második bőr az egyik projektem, amely Hussein Chalayan szupervíziója alatt született.
Ennek keretében kezdtem el inspiráció után kutatni, keresgélni, majd addig mentem, amíg végül kiléptem a kijelölt keretből — és valahogy hazataláltam.
Mesélj még erről a “Second Skin” értelmezésről. Mit jelent számodra ez a “második bőr”?
A második bőr számomra a kultúrám, amely rajtam él és velem alakul.
Olyan, mint a finom por, amely észrevétlenül telepszik a hajamra: lehet fésülni, dörzsölni, lemosni - mégis - soha nem tűnik el. Csak összekeveredik más részecskékkel, míg végül egy új ötvözetté válik.
De ez a második bőr nem béklyó, hanem egy élő anyag. Folyamatosan reagál, velem változik, miközben őriz valamit abból, ahonnan érkezem. Súlyként is működik, mert mindig velem van és nem lehet levetni — mégis ez az egyik legfontosabb része annak, aki vagyok.
Ha ezt egy ruhadarabra vetítjük, és magunkra öltjük, olyan, mintha védelem burkolna be: ismerős, otthonos érzés. Magában hordozza a kultúránkat és a felmenőink hagyatékát — a rokolyát, a subát, a vasárnapi misét, a zöld illatát, a csillagokat, a mítoszokat, és talán még a medve természetét is.
Milyen elveket tudtál közben megfogalmazni? Hogyan hat ránk – szerinted – az a “por” vagy “szemcse”, amit a gyökereinkből hozunk, akkor is, ha nem választjuk tudatosan?
Arra lettem figyelmes, hogy a kultúránk számos rétegében — akár tudatosan, akár ösztönösen — a fenntarthatóság elve szerint cselekszünk. Globálisan nézve ez már-már lázadás a pazarló társadalommal szemben. A családi örökségként őrzött és továbbadott kincsek, viseletek és tárgyak például olyan minőségben készültek, hogy hosszú távon is használhatók, időtállók maradjanak.
A munkádban megjelenik a székely tradíció, de közben ott vannak az erősen konceptuális, performatív jegyek is. Hogyan ötvözöd a hagyományt, az újrahasznosítással és az haute couture - úgy értem, magas minőségű eszmei és kézi munka - igényességével?
Nem kell mindennek vadonatújnak lennie ahhoz, hogy valami friss szülessen. Szerintem az újdonság nem az alapanyagokban, hanem a munkafolyamatban, a recyclingben és a választott technikákban rejlik.
Ezek adják meg azt a másik minőséget, azt az új hatást, amit a végén látunk. Ezt nálam a konceptuális gondolkodás is kiegészíti, így lesz a hagyomány kortárs nyelvre lefordítva.
Beszélgettünk Marina Abramovićról, és hogy az ő személye is hatott rád. Mi az, amit az ő útja, munkássága ad számodra, és hogyan épül be a divatnyelvedbe?
Engem nagyon inspirál az a direktség és önazonosság, ami az ő személyét és művészetét jellemzi. Bár nem Erdélyben, de a Balkánon nőtt fel, és ennek egyértelmű lenyomata van a munkásságában. Nem nehéz, de intenzív élmény magunkra találni az ő művészetében. A nyers őszintesége — például, hogy nem csavarja el a gyerekkorát, a kelet-európai élet realitását — nagyon közel áll hozzám.
A férfiasság–nőiesség jegyeiről is széles spektrumon gondolkodsz. Divattervezőként milyen kérdések foglalkoztatnak a gender és az öltözködés kapcsolatáról?
Itt a fókusz a spektrumon van. A genderünk, azaz a társadalmi nemünk és az identitásunk még sosem volt ennyire megkérdőjelezhető és újraértelmezhető. Nem azt mondom, hogy ezt bárkire erőltetni kell, hiszen ez mindenki saját dolga.
Ez egy személyes, belülről induló transzformáció, ami felszabadíthatja az ént bizonyos szerepek alól.
Divattervezőként ennek a felszabadulásnak a megélését próbálom játékosan egyes darabokba belevarrni. Ennek eredményeként az általam készített darab hossza, dimenziója eltérhet a megszokottól, és ha valaki észreveszi, hogy például a feminin oldala hangsúlyozódik ki maszkulin kinézetű férfi modellem általam készített outfitjében, akkor elértem a célom.
Milyen belső kérdésekből született a TRANSSPIRIT? És milyen válaszokat találtál közben saját magadról?
Miután kicsit letisztult a second skin fogalma és irányra találtam, elkezdtek foglalkoztatni a régi székely viseletek szimbólumai és ezek többletjelentései:
Mit jelképeznek a színek? - Mit hordoznak a hímzések? - Mit jelenthetnek a rokolyán lévő csíkok vastagságai vagy színei? (Mert mindenhol más volt a rokolya csíkozása.) - Mi volt tipikusan női, és mi férfi? - Mi számított megengedettnek, és mi számíthatott „pukkasztónak”? - Hogyan lehet ezeket mai szemmel értelmezni? - És hogyan néztek ki mindezek a „Ceau” rendszer előtt?
Ezekből a kérdésekből, és másokkal való eszmecserékből született meg a TRANS(silvania)SPIRIT kollekció.
A rokolya, a suba, a túlméretezett sziluettek, maszkulin-feminin vegyítése... Hogyan fordítottad le ezeket a hagyományos elemeket egy mai, Z generációs vizuális nyelvre?
Ennek a kombinációnak szerintem egy power dressing-érzete van, bárki viselheti. A rokolya (feminin jegy) felbontja az arányokat, függőlegesen megnyújtja és így egy magasabb szintre emeli a viselőt. A subának (maszkulin) egy védő jellege van, pont mint a juhásznak a mezőn, aki az állatokat őrzi és tereli.
Hogyan kerültél kapcsolatba Csinszkával, és miből érezted azt, hogy ő ideális “szócsöve” lehet ennek az öltözéknek?
Interneten keresztül figyeltem fel Csinszkára, és bekövettem. Azon az éjjelen, kb. fél kettőkor írtunk először, de egyszerre egymásnak.
Én azt fogalmaztam meg neki, hogy látom őt a TRANSSPIRIT-ben, ő meg nekem azt, hogy látja saját magát benne.
Ez egészen különleges kapcsolódásként indult akkor első pilanattól. Mit jelent számodra, hogy egy olyan karakter viseli a munkádat, aki szintén erdélyi, és szintén egy másik országban él?
Hogy a darab valahogy új életre kel. Egy töményebb kép jön létre, amiben valahol magamra ismerek, és talán mások is?! Többletjelentést kap, mert van köztünk egy közös pont, ami kimondatlanul is bizalmat ad. Ebben a helyzetben azt éreztem, hogy a ruhán keresztül tényleg értve és látva vagyok.
Azt látom, hogy ha a divat két ember között utat talál, akkor képes valódi kapcsolatot teremteni.
Model: CSINSZKA - Photo: VICTORIA PERGERTalán Annát a Gyilkos-tó legendájából! Ő eléggé iconic.
Ha három szóban kellene megfogalmaznod: mi az általad képviselt design fő értékrendje?
Fenntartható – Időtálló – Érzéki
A jövőben inkább saját márkát építenél, vagy szívesen dolgoznál nagy divatháznál? Balenciaga, Tom Ford, vagy éppen Thom Browne, Rovert Wun – mit keresnél ott?
El tudom képzelni magam, hogy a közeljövőben saját márkám legyen; és addig is szívesen megszívnám magam tudással a Tom Fordnál, mondjuk Olaszországban.
Mi az az életérzés, élmény vagy világ, amit át szeretnél adni a ruhákkal – túl a textilen?
Talán egy meghittséget egy misztikus tájon, a hovatartozás érzését, a komfortot és a magabiztosságot.
Ha visszanézel a székely fiúra, aki Marosvásárhelyen először járt H&M-ben: mit mondanál neki ma?
Ne foglalkozz azzal, ki mit gondol a megjelenésedről. A legtöbb fiú úgyis majd évek múlva viseli ugyanazt, amit te most.
Mi volt a legfontosabb felismerésed önmagadról az elmúlt pár évben?
A saját határaim felismerése és kijelölése.
Ha egyetlen képpel ábrázolnád: ki vagy te?
Ha egyetlen képpel ábrázolnám magam, egy kopjafa lennék. A rajta levő bevágások, szimbólumok, a csíkozás és a rétegek egyszerre felismerhetőek, de sosem teljesen olvashatóak. Nemcsak fából vagyok, hanem fémből is, egy ötvözetből. Nemcsak faragva, precíz vonalakkal véstek, hanem ütve, kovácsolva is.
Fel kell hevíteni, hogy formálható legyek, és pont ez az intenzitás, teszi élővé ezt a testet. Mint egy antenna, adok és fogadok, közvetítem azt, ami a múltból, a jelenből és a jövőből érkezik.
Model - Photo: OTTÓ NAGY-GYÖRGY 
