Párizsban most nem jártunk, de a KREÁn igen – Diplomakollekciók bemutatója

A Dior legutóbbi bemutatóját elnézve komolyan elgondolkodtam, hogy ha egy ilyen nagy hagyományú, népszerű és tőkeerős francia luxusmárka ennyire unalmassá kezd válni, mi, Kismagyarország textil- és divatiparának hamvaiban kreatívkodó alkotók tényleg mihez is tudnánk kezdeni. És akkor látok egy-két olyan tehetséget, aki Maria Grazia Chiuri-t pár év tapasztalat után akár ki is üthetné a nyeregből.

A biztatásnak szánt bevezető után első körben a KREA végzőseinek munkáiról szólok.

Az iskola a korábbi szokásokkal szembemenve nem kifutós bemutató, hanem az egyre népszerűbb prezentáció formájában tárta elénk a fiatal tervezők diplomakollekcióit. Azon túl, hogy a rövid bevezetőknek köszönhetően megismerhettük magát az alkotót és az öltözékek ihlető hátterét, ez a megoldás lehetőséget adott arra is, hogy a textúrákat közelről látva, az anyagokat megérintve vizsgálhassuk meg a munkákat.

Az iskola ügyesen összevonja egyéb képzéseinek szakembereit, jelen esetben például a kollekcióként változó, mozdítható stílus- és modul elemekből álló térinstallációkat Kiss Dávid a Thebakker Manufactory formatervezőjének irányításával a KREA enteriőrös hallgatói tervezték és alakították ki. 

 

  ​

Az átállás ugyan időigényes folyamatnak bizonyult - óránként ismerhettünk meg egy-egy újabb kollekciót, és bár nem így terveztem, végül az egész délutánom ott töltöttem - de nem bántam meg.

A KREA 2018-ban végzett divattervezői, Belovai Bettina, Bodó Márta, Hegedűs Bernadett, Karlócai Rubina, Perrin Júlia és Varga Viktória utópiából, kisebbségi létből, idegen és szubkultúrákból inspirálódva alkották meg kollekcióikat.

A végével kezdem; utolsónak mutatkozott ugyanis be Hegedűs Bernadett, aki öltözékeinek tervezésénél a nevadai sivatagban megrendezett Burning Man fesztivál, ill. a sci-fi és a fantasy filmek világából indult ki. Korábban írtam már sci-fi, ill. utópia és disztópia iránti rajongásomról. Így talán érthető, hogy minden ilyen divatmegnyilvánulást is kiemelten kezelek. Véleményem szerint ugyanis ezekkel az öltözékekkel arra irányíthatjuk a figyelmet, hogy a megnyugtató távolba vetített negatív jövőkép illúziója helyett vegyük észre a mában lévő jeleket.

 

   

Bernadett hét különböző karaktert álmodott meg, melyek saját személyiséggel bírnak, szimbolikus jelentéseket hordoznak, illetve sok vonatkozásban mitológia témákra utalnak. Imádtam a karakterek gondosan kidolgozott apró részleteit, pl. a búvár ruházatának hálóira és tengeri élőlényekre emlékeztető elemeit; a valós védelmi funkciót is ellátó mégis látványdarab fejfedőket, maszkokat; a többrétegű és sokzsebes ruházatot; a hulladékanyag feldolgozására utaló, vagy annak látszatát keltő megoldásokat, és még sorolhatnám. A kapott információk szerint a tervezésnél fontos szempont volt, hogy ezek a fesztivál öltözékek amellett, hogy az önkifejezést vagy épp az átalakulást szolgálják, praktikus és kényelmes darabok legyenek.

 

   

Következő kedvencem Varga Viktória marokkói kultúrából ihletődött kollekciója. Már az öltözékek összhatása is egy határozott és komoly élettapasztalattal a divat, az öltözködés mint önkifejezés irányába váltó tervezőt sejtetett. Viktória a marokkói tradíciókat élmény formájában beszippantva, annak stílusjegyeit teljesen a maga elképzeléseire formálva alkotta meg látványos, merész színekben pompázó, rengeteg kézimunkával ékesített, különleges darabjait. 

 

 

 

Belovai Bettina olyan profizmussal állt elénk diplomakollekciójával, hogy az elején nem is értettem, mit keres egy tapasztalt tervező a KREA végzősei között. Az elsősorban férfiaknak szánt (bár szerintem abszolút unisex) viseletek inspirációja a hip-hop volt, az az örömkultúra, amely az elnyomás és a kilátástalanság korában utat tudott magának törni, és nem lehetett csendre inteni. Bettina ennek a szubkultúrának lelkes rajongójaként próbálja a ’90-es évek esszenciáját a mai közegbe beilleszteni, ezzel a kor hangulatát a streetwear/sportwear ruházatban visszaadni.

 

   

 

Az itthoni férfidivat kínálatot figyelembe véve abszolút hiánypótló a kollekció, az összes bemutatott munka közül valahol a leginkább piacképes, mert bár réteg öltözék, de nem igazán van neki hazai konkurense, továbbá ez a fajta öltözékkultúra egy erős marketinggel kifejezetten magának teremti a piacot.

 

 

Karlócai Rubina diplomakollekciójában a kisebbség szerepéből adódó társadalmi feszültségeket dolgozza fel. Öltözékeivel megkísérli az elszigetelődés és a valahová tartozás, illetve az utóbbi iránti belső vágy szemléltetését. A tervező a ruhákat és az emberi testet tudatosan használva reflektál társadalmi kérdésekre. A test nem csupán hordozó formaként, vizuális elemként jelenik meg, hanem lelkek, identitások visszatükrözőjeként is.

 

 

 

A megvalósítás nagyon jól visszaadja a gondolatiságot; öltözékeivel ügyesen játszik a láttatás és takarás, a magamutogatás és védelmi burokba való visszahúzódás állapotai között. A leglátványosabb darab pedig egyszerre idézi a mozgásra, a munkára való képtelenség és az állandó feszültséggel telített, harcra kész állapotot.

 

 

Perrin Júlia kollekciójának inspirációja a nyugat-afrikai tradicionális öltözetek, minták és ékszerek világa volt. Központi koncepciója ősi elemek újszerű módon való megjelenítése: az afrikai tradicionális ruhák jellegzetességeit ötvözni az európai szabászattal, ősi szimbólumrendszereket színekben és mintákban is érzékeltetni, valamint komplementer elemekkel harmóniát létrehozni.

 

Az öltözéksoron tagadhatatlanul ott van a konzulens, Anda Emília kézjegye minden szabásvonalban, formában, színben és a festett mintákban, amitől a kollekció értékéből nem veszít, sőt ettől lesz szerethető.

 

   ​

 

Bodó Márta “CAST THING” diplomakollekcióját az indiai kultúra ihlette. A kollekció geometrikus szabásvonalai, színei reflektálnak az indiai kasztrendszerre, a sokszínű, összetett kultúrák ősi szimbólumrendszerére, a sportos részletek viszont az indiai kortárs viselet irányzataiból merítenek.

 

 

A tervező indiai nők számára hozta létre európaias resort kollekcióját, melyben egy képzeletbeli utazás különböző állomásaihoz illő szettek követik egymást. Finom, színes kollekció, melyhez Márta az anyagokat is Indiából hozatta; a modellek láthatóan élvezték viselni a darabokat.

 

  

 

 

Közreműködő enteriőr designer és enteriőrstylist hallgatók:
Szalai Dia, Czinder Gabriella, Zengővári Attila, Kara Bori, Berkes Bogi, Kocsis-Savanya Bia, Péter Csenge, Redenczki Bernadett, Tamók Krisztina, Dömök Afrodité, Lam Dzuliyah
A fashion prezentáció támogatói: Dóra Kriszta show koordinátor, EventStudio, Vagabond, Cult Hair & Bazaar, VM Model, WAM Models, KREA divatsmink.
_____

Prezentáción készült képek: Luca Orsi

 

 

 

 

Kreditek:
Belovai Bettina fashion designer – Hard Rhymes
@lookbook
fotó: Mihály Zoltán
smink: Kovács Petra
modell: Anthony Tobi (WAM Models)
Hegedűs Bernadett fashion designer – Mellonticos
@kampány
fotó: Dombovári Judit
smink, haj: Zeller Heni
styling: Wigand Bettina
modellek: Evelin, Bálint (Icon)
Karlócai Rubina fashion designer – 1=1+1
@lookbook
fotó: Mihály Zoltán
smink: KREA
modell: Peti (WAM Models)
Perrin Júlia – Fusion
@lookbook
fotó: Mihály Zoltán
smink: KREA
modell: Anthony Tobi (WAM Models), Mira (Attractive Mode Agency)
Varga Viktória fashion designer – El Qadissia
@kampány
fotó: Vágó Csaba
smink: Domonkos Eszter
haj: Militaru Vivien
Modell: Jónás Réka (Visage)