.
Ez így történt! Betű szerint! Cirill karakterekkel!
A show-t megnyitó férfi, majd az őt követő női modell is egy olyan hámot viselt, mely a testet ívelő és egyfajta kötözéses technikát idéző funkciója mellett vált az ОРГАЗМ felirat hordozófelületévé.
Richard azon kevés hazai tervezők egyike, akik bátran és őszintén vállalják a divatban megjeleníthető, vagány szexualitást, mely kétpólusú világunk egóban fürdő dinamikájának legerősebb motorja.
A tervező saját bevallása szerint öltözékei személyisége fejlődésének stációit jelzik, az éppen akkori önmagát legplasztikusabban megjelenítő kontúrokkal és formavilággal. Az első kollekciók letisztult és keményen elegáns harmóniája utána az újabbakban egy olyan átfordulás történt, mely egyrészt továbbgondolta, másrészt elemeire szedte szét ezeket:
„Már ismerem azt az eszmeiséget és maszkulin érzékiséget, amely az Richard Alexander márka lényegét adja, és pont olyan merészséggel játszok ezekkel a szabályokkal, ahogy ők velem. Mint a szeretők egymással: felszabadultan, élvezettel és céllal.”
A mostani darabokban még felszabadultabban hömpölyög az a szenvedély, az a szexualitás, amely eddig is ott évődött a márka ruháiban.
Sötéten, bátran és ösztönösen.
A
Richard Alexander mögött húzódó érzékeny gondolatiságot az emberi viszonyok és érzelmek nyers dinamikája adja. A modern életstílus dekadenciája ezúttal a szláv kultúra karakteres jegyeivel kiegészítve állt össze a kifutón.
Az asszertív és tudatos megjelenés most is dominál, ugyanakkor finoman és esztétikusan, de áthúzódik a szado-mazo és a kötözéses fantáziavilág pikáns és szuggesztív életterébe.
A show indító, hámszerű kiegészítők után az elején csak finom, gomb helyettesítő öv funkcióban, majd a nyakkendőt imitáló, de ing nélküli szett központi látványaként jelenik meg a kötél mint tényleges öltözék tartozék.
A gombokat amúgy is szívesen kerülő alkotó úgy építi fel a kötél használatának lépéseit, hogy közben meg-meg oldja egy-egy színes elemmel, például a zakó zsebébe tűrt selyem kendővel, egyszerre lágyítva a hatást és utalva a szexualitás vadságaiban is jelen lévő érzékeny egymásra figyelésre.
Másik karakteres eleme a kollekciónak a perzsaszőnyegek színes világából ihletődött, saját printekkel készült férfiingek, női blúzok és kendők. A tavaszi szezon kihagyhatatlan darabjai.
A kifutón felvonult táskák és övek és az ezeket ötvöző kiegészítők szintén a tervező munkái.
A divatelemekből szépen felépített dramaturgiában így jutunk el fokozatosan a kezdő look hámszerű kiegészítőitől a testet a maga nyers artisztikusságában vállaló és újraértelmező művészi kötözésig.
Sokan tudják, hogy az idei
Marie Claire eseményt az eredetileg tervezetthez képest két héttel hamarabb rendezték meg, mely a legtöbb tervező számára komoly hajrát jelentett. Igaz volt ez
Alexander Richardra is, aki a tervezés időszakáról így vallott:
„A tervezés időszakát, ha időkorlátok közé kell szorítanom - nagyjából egy hónapra tenném. De erre nem érvényes a lineáris idővezetés fogalma: a kollekció megálmodása és megalkotása között eltelt idő rengeteg olyan pillanatot hozott magával, mely újraformálta a kezdő és végpontot összekötő víziómat. Én pedig engedek ezeknek. Engedem, hogy a mindennapi helyzetek és rutinok folyamában hirtelen elkapjon és leteperjen egy villanó érzés, egy ötlet. Engedek a csábításnak, és megtorpanok, hogy elkapjam, és teljesen magamévá tegyem. Ezt szó szerint is értem - épp a Nyugati tér zebráján talált rám egy ilyen ötlethullám. Hallgattam azt a zenét, ami végül a show zeném is lett, és körvonalazódtak a printek, hogy milyenek lesznek a pulcsik, majd felüvöltöttem: EZ DE MENŐ LESZ … közben pirosra váltott a lámpa és majdnem elütöttek… Hát igen … veszélyesen élek. És veszélyesen is alkotok."
________
Képek: Jordanoff Péter
Zárókép: Láng Péter
