Az
asalon.hu tárgyában a magyar divattervezői világról szól, mondanivalójában azonban sokkal inkább a lélekről, az adni vágyás öröméről és a szeretetről. Ezért időnként, ha olyan témát találunk, ami kapcsolódik az oldal küldetéséhez, akkor nem fogunk szó nélkül elmenni mellette.
Így vagyok most Till Attila új filmjével, a
Tiszta Szívvel, amit a hétvégén volt alkalmam látni a
Marie Claire filmnapok keretén belül. Régebben írtam filmkritikát, de ma már kerülöm a kategorizálásokat úgy általában, viszont örömmel értékelek egy filmet, vagy bármi más üzenet közvetítő és szórakoztató alkotást.
Jelen esetben azon szerencsések közé tartozom, akik előbb látták a filmet, és csak aztán olvasták a kritikákat. Egyébként sem úgy járok ma már moziba, hogy szúrós tekintettel elemezzem a vetített művet, egyszerűen átadom magam az élménynek és élvezem az ott töltött egy-két órát. A legegyszerűbb filmben is lehet találni szeretnivalót, ha az ember éppen olyan lelkülettel ült be; és még mindig kellemesebben töltötte el az idejét, mint ha egy lélekvesztő ladikon menekülne két kontinens között.
A
Tiszta Szívvel-t nagyon élveztem. Értékeltem azt, hogy egy olyan világot mutat be rendkívüli alázattal és szeretettel, kendőzések és eufemizálások nélküli végtelen őszinteséggel és humorral, amit kevesen ismernek.
Till Attila az elmúlt években több, mozgáskorlátozottakkal foglalkozó alapítvánnyal is kapcsolatba került, személyes ismeretségeket kötött olyan emberekkel, akik aztán a film elkészítésében inspirálták, majd segítették.
A film gyengeségeként többen kiemelték a műfajok keveredését, hogy túl sok mindent akar megmutatni, hogy időnként milyen fantasztikusan pörög, aztán meg mennyire ellanyhul, stb.
Hát kérem szépen, ilyen az élet!
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy Till Attila és a szereplő gárda tökéletesen leképezte volna életünk folyását, de speciel nézzük meg őszintén a saját életünket évekre, hónapokra, hetekre visszamenőleg. De ha csak egy 24 órás intervallumot veszünk is; reggel talán úgy indul, mint egy Mr. Bean kisfilm, majd a munkahelyre való kora reggeli buszozás átvált egy Tarr Bélás jelenetre, hogy aztán egy az amerikai sitcom-szerű munkahelyi délelőttel folytatódjon, vagy egy főzőműsorral, majd jöhet az esti horror. Szóval az hogy a
Tiszta Szívvel egyszerre realista bemutatása annak, milyen testi fogyatékkal élni, közben vicces ifjúsági komédia, meg bűnügyi, sőt akciófilm, dráma, romantikus film, és még valószínűleg egy csomó minden más, én kifejezetten pozitívumként értékelem.
Thuróczy Szabolcs (Rupaszov) fantasztikus színész, Balsai Móni (Zoli édesanyja) kiváló színésznő, Fekete Ádám (Barba Papa) hihetetlen komikus, Fenyvesi Zoltán (a főhős, Zoli) pedig egy rendkívüli személyiség.
Egy születési rendellenesség miatt mozgássérült fiú elvileg szívszorító története (édesanyja egyedül neveli, életmentő műtétre lenne szüksége, amire nincs pénzük stb.) úgy tárul elénk, hogy közben nem a szánalomra és az együttérzésre játszik rá. Szórakoztat, elbűvöl; megismertet több világgal is; a mozgáskorlátozottak élethelyzetével, a bűnözők alvilági üzelmeivel, egy hősszerelmes, életerős, de rokkant fiatalember korlátozott lehetőségeivel, stb.
A történetvezetés játszik a fantázia és a valóság összemosásával, ami nekem Julian Schnabel
Szkafander és pillangó (Le scaphandre et le papillon) című filmjét jutatta eszembe, melyben a főhős, Jean-Do 43 éves korában bekövetkezett masszív stroke-ját követően bezártságszindróma állapotába kerül; egyetlen módja a külvilággal való kommunikációra bal szemhéjának mozgatása. A film közel sem olyan pörgős, mint Till Attila filmje; inkább emlékeztetett egy versre vagy képzőművészeti alkotásra, ahogyan a mozdulatlan testbe zárt férfi elméje túlszárnyalt a legtávolabbi világokon is.
Esetünkben a főhős, Zoli olyan fantázia világot teremt, mely nem rázza le testi korlátait; annak keretein belül teremt egy alternatív valóságot, mellyel saját maga számára igazolja végül a döntését.
A Barba papával közös zseniális jeleneteikben benne van a fiús összetartozás, a nyálas barátkozást kerülő, de mégis őszinte egymásra való odafigyelés és a szeretet.
A filmet Budapest különböző gyönyörű helyszínein forgatták; öröm volt felismerni minden egyes teret, létesítményt, épületet, különösen, mivel a legtöbbször abból a szemszögből vehettük ezúttal szemügyre, ahogy egy kerekesszékes látja.
Már csak ezért is nagyon ajánlom megtekintésre mindenkinek!
_________________
"Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök."
Részlet József Attila: TISZTA SZÍVVEL címú verséből.
1925. március
