Az interjút megelőző találkozásaink során már érzékelhettem Ildikó erős, határozott jelenlétét, melyet mélyebben csak most értettem meg.

Példaértékű és megható számomra az az erő, mellyel rangos helyét kivívta a szakmában. A legzordabb gazdasági körülmények között is hitt magában, amihez nagyban hozzájárult megingathatatlan humorérzéke.

Művészeti galériád, a sikeres Ar2day Gallery 2010-ben történő megalapítása előtt az addigi pályaíved hirtelen megszakadt a világgazdasági válság miatt. Ott mennyi időre volt szükséged, hogy ki- és feltaláld magad?
Ez egy folyamat volt, nem egyik napról a másikra történt. Akkor már több mint tíz évet design-bútorokkal foglalkoztam, és mellette párhuzamosan kezdtem el kortárs művészettel dolgozni. Kb. két év alatt befejeztem a futó projektjeimet, ami után már csak a kortárs művészetre koncentráltam.

Milyen érzésekkel emlékszel vissza erre? Mi volt benne a legnehezebb?
Hát először is az, hogy konkrétan mindenki megpróbált lebeszélni,  hogy óriási válság van, ebben nincsen pénz, nem értesz hozzá, időpocsékolás… Stb.
Régebben én külföldön éltem, külföldi újságokat és magazinokat olvastam. (Ezeket követem azóta is). Az innen szerzett hírekből azt vettem észre, hogy a 2008-as világválság hatására a tőzsdéből és a pénzügyi piacokból kiábrándult emberek közül nagyon sokan a művészetek felé fordultak, és abba kezdtek el befektetni.  Az Art Basel mint legkiemelkedőbb vásár mellett gombamód kezdtek el szaporodni világszerte a különböző művészeti vásárok amelyek egy sokkal szélesebb réteget vonzottak be.

Ezt a folyamatot látva hittem abban, hogy ennek van létjogosultsága Magyarországon is.

Ebben a helyzetben milyen tulajdonságaidból profitáltál?
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy akkoriban rengeteget utaztam külföldre. Mindenhol meglátogattam a Kortárs Művészeti Múzeumokat, illetve látogatóként sok nemzetközi művészeti vásáron is részt vettem, ahol fokozatosan magamba szívtam a látottakat. Kialakítottam magamban egy olyan koncepciót, ami - úgy éreztem - Magyarországon is megállná a helyét. Ezt a koncepciót vizionáltam és a kitartó munkának köszönhetően lépésről lépésre meg is valósítottam az elképzeléseimet.

Mikor kezdted érezni, hogy jó irányban vagy?
Amikor 2012-ben a Kempinski Hotel Corvinust átalakították, és az új közösségi terekbe végül a galériától vásárolták a szobrok és festmények jelentős részét. Ezek - többek között - Kusovszky Bea és Krüzsely Gábor festményei és Molnár Levente szobrai, amelyeket bárki megcsodálhat, amikor belép a hotel lobbyjába, vagy felmegy a mezzanine szintre.

Ezután 2013-tól a galéria folyamatosan szervezte az azóta is évente háromszor-négyszer megrendezésre kerülő Kempinski Art Soirée-kat. Így a hotel Promenade-ján több, mint tíz éve látható az Ar2day Gallery művészeinek a kiállítása. Ez mindenki számára látogatható, és töretlenül sikeres mind a művészetkedvelők, mind a hotel vendégeinek körében is.

Ezen kívül a belvárosi galériában bármikor megtekinthetőek a művészek többi alkotásai.

Mit érzel a legnagyobb szakmai sikerednek?
A rengeteg visszatérő vevőre nagyon büszke vagyok. Külön örömmel tölt el, hogy legtöbbjükkel már baráti kapcsolatot ápolunk. Továbbá számos nemzetközi ügyfelem van, akik külföldön is a galéria magyar művészeinek a munkáit választották.

Ezen kívül a Budapesten megrendezésre kerülő két nagy művészeti vásáron való részvételt is sikernek tekintem. Ezek rendkívül sok izgalmasat és újat hoztak a galériának és természetesen a kiállított művészeknek is.

Hol gyökerezik benned a képzőművészet iránti rajongás? Milyen életkorban érezted, hogy megérint?
Már gyerekkoromtól. A nagymamámnál rengeteg kép lógott a falakon, és mindegyiknek elmesélte a történetét. Ezek a képek és történetek visszarepítettek a két világháború közötti ‘boldog békeidőkbe’, amikor jópár művész bejáratos volt a családunkhoz.

Véleményed szerint egy kortárs festmény által hogyan megy a világ előre? Milyen érzések keltését várod egy képtől 2024-ben?
Szerintem minden képzőművészeti alkotás az adott kor lenyomata, ahol az alkotóművész szemén keresztül látjuk az akkori világot, hogyan néztek ki az emberek, a tájak, városok, történelmi események… Stb. Közben ugyanakkor azt is láthatjuk, hogyan képzelték el a jövőt; amit vizionáltak, abból mi és hogyan valósult meg.

Valójában, amit ma a múzeumokban látunk, művészeti alkotásokat, azok mind kortársak voltak a maguk idejében. Így segítve minden korban az embereket, hogy jobban lássák és értsék a múltat. Ezért is rendkívül fontos, hogy a műgyűjtők és múzeumok minél több művet megőrizzenek az utókornak.

Ahogy korábban is, úgy 2024-ben is én személy szerint vidámságot, optimizmust és pozitív energiákat szeretnék egy képtől kapni, amikor ránézek. Olyat, ami feltölt, boldoggá tesz és jó érzéssel tölt el.

Például a szakmai szempontok mellett ez is sokat nyom a latba nálam, amikor új művészekkel dolgozom együtt.

A festészet nagy rajongójaként emlékszem, milyen újszerűen hatottak rám évtizedekkel ezelőtt a festékpacás, „Cím nélkül”-i festmények. Ha a 2020-as években látok művésztől hasonlót, kicsit csalódott vagyok, mert újszerű műfaji kísérletezésre számítok ma. Szerinted milyen tendenciákat mutat most a festészet határainak kitolása? Mi számít újszerűnek ma? Egyáltalán: kell, hogy újszerű legyen egy kép ahhoz, hogy figyelmet és sikert zsebeljen be manapság?
Igen értem, miről beszélsz, bennem is kavarognak néha hasonló gondolatok, ugyanakkor az absztrakt is lehet kifejező és egyéni. Fontosnak tartom, hogy egy művésznek legyen egyéni, saját stílusa. Szempont a felismerhetőség. Persze ezt az egyéni stílust rengeteg kísérletezés és útkeresés előzi meg, illetve minden művésznek vannak ún. ‘korszakai’, amikor más-más technikákkal és stílusban dolgozik.

Egy valami elég biztos, mindig a figuralitástból megyünk az absztrakt felé és nem fordítva. Ha már valaki jól fest figurálisan, amihez szükséges az anatómiai ismeret és a képzés, utána lehet elkezdeni absztrahálni. Ezen az úton haladva lehet kialakítani az egyén jellegzetes stílusát.

Persze minden kornak megvoltak az ‘izmusai’, ami hatott a művészekre és alkotásaikra, illetve egymásra is hatással voltak.

Manapság sokszor nyúlnak vissza a művészek régi klasszikusokhoz, amiket újragondolva, motívumaikat felhasználva, új technikákat alkalmazva, de mégis a saját stílusukban interpretálnak a vászonra. Ezeket a műveket látva a tudatalattink az ‘ismerős’ kategóriába sorolja a képet, ami egyből egy pozitív érzéssel tölti el a szemlélőt. Ugyanez játszódik le bennünk, amikor pl. egy hetköznapokban sokat látott motívumot, tárgyat, ismert embert vagy logót dolgoz fel a művész, és az adja a kép, szobor vagy installáció alapját, amit pop artnak hívunk.

Hol van a határ egy trend és a plágium között?
A kortárs művészet megítélése hihetetlen szubjektív, ezért ami valakinek lehet a legtrendibb, fantasztikus műalkotás, abban más meg egy plágiumot lát. Szóval nem lehet egyértelmű határt húzni szerintem.

Mindenesetre mindenkinek más az ízlése a kortárs művészet területén is, de tapasztalatom szerint általában azt vásárolják meg még a komoly gyűjtők is, ami nekik tetszik.

Mi a legkedvesebb művészeti stílusod? Miért?
Az előbb említett pop art-ot egy kis szürrealizmussal keverve különösen kedvelem, főleg, amikor élén színeket használnak, mint pl. a pink és a türkizkék árnyalatai. Ezek a színek pozitív energiával töltenek fel és jó ránézni az ilyen művekre.

Milyen stílust kedvelsz a divatban? Mit jelent számodra a jólöltözöttség?
Ahogy a művészetben, úgy a divatban is kedvelem az élénk színeket, főleg nyáron, de a téli időszakban is a fekete helyett inkább a bézs és a szürke árnyalatait választom. Imádok öltözködni és pl. a monokróm szetteket izgalmas kiegészítőkkel feldobni.

A jólöltözöttség az, amikor az összhatás stimmel, és érzékelem az elismerő pillantásokat, ugyanakkor sosem vulgáris, nem mutat túl sokat, inkább sejtet. Ez is egyfajta művészet.

A színeket jó érzékkel választod az öltözködésed során. Van olyan, amikor ez nem érdekel, papíron mi áll jól és megengeded magadnak, hogy egy előnytelenebb színű ruhában jelenj meg?
Igyekszem előnyös színű ruhákat hordani, az előnytelen színű darabokat kerülöm. Ahogy mondtam, az összhatásra koncentrálok… Általában sikerrel.

Hogyan lettél magyar tervezők rajongója? Mik a legkedvesebb darabjaid és miért?
Véleményem szerint ebben a kis országban rengeteg kimagaslóan tehetséges ember él és alkot. Amikor az Art Soirée koncepcióját kitaláltam, az lebegett a szemem előtt, hogy a tehetséges magyar képzőművészek és  magyar divattervezők egy este keretében tudjanak bemutatkozni egy olyan közönségnek, akik ezt szeretik és értékelik.

A divat és a művészet kapcsolata elég régre nyúlik vissza, és a vendégek visszajelzései alapján minden rendezvény egy különleges élményt nyújt a meghívottaknak.

Számos fantasztikus tervezővel dolgoztam már együtt, a teljesség igénye nélkül három kedvencemet emelném ki.

A Nos Simple örökzöld monokróm szettjei eszméletlenül jól variálhatóak. Különleges szabásmintával rendelkező darabjai minden alkalomra tökéletesek. Megunhatatlanok és más más kiegészítőkkel mindig újként hatnak.

A Sentiments Couture extravagánsan elegáns ruhái mindenhol feltűnést keltenek, amik minden nőből igazi dívát varázsolnak. Akármelyik modelljében garantált a ‘whoaaa’ effekt.

A VIKTORIAVARGA vibráló színes kollekcióiban mindig kitűnök és rengeteg elismerést kapok. Az élénk színű blúzok, ruhák önmagukban is műalkotások, akár egy pop art festmény: sugározzák a vidámságot és jókedvet.

Aki lát vagy a közösségi médiában követ téged, egészen biztosan szeretné tudni, mivel tartod magad ilyen kirobbanó formában. Kérlek, adj néhány jó tippet!
Köszönöm, jólesik, hogy így gondolod. Lényegében két éve heti háromszor tornázom a Peachbody edzőteremben, ahol kislétszámú órák vannak, így nem tudom ellazsálni. A Covid alatt sajnos igencsak elhanyagoltam a testmozgást. Így hihetetlenül örültem, amikor megtaláltam ezt az edzőtermet, mivel közel van, és olyan kemény órákat tartanak, ami gyorsan formázza az izmokat. Persze elvileg étrend változás is szükséges hozzá, ami nálam abból áll, hogy üres a hűtőm, így nem tudok elcsábulni, ha már otthon vagyok. Hát nem mindig könnyű, de általában hétközben farkasszemet nézek pár darab keménytojással, majd hétvégeken főzök és jobban elengedem magam.

Ha ma egy tanácsot adhatnál a 18 éves Benkő Ildikónak, mi lenne az?
Fókuszálj a jó dolgokra, mert ha szereted az életet, az élet viszontszeret.
Ne hagyd hogy a ‘károgók’ lehúzzanak.

És soha, de soha ne veszítsd el a humorérzéked, mert az sok mindenen át fog segíteni.

Így is lett.

___
Az interjút készítette: Szabó Marianna, a maarjan márka tervezője, pszichológus hallgató; tanulmányait a divat egyéni és társadalmi aspektusainak elemézésvel kapcsolja össze. 
_____
A nyitóképen Ildikó Sentiments Couture ruhát visel.
Fotók: Petyánszki Krisztián
Helyszín: Kempinski Hotel Corvinus