Egy budai lakásban találkozunk, ami Rotschild Klára idejében varrószalonként is működött. Bakay Anita nagy szeretettel emlékezik a dédimamára, aki az otthonában fogadta a vendégeit ugyanolyan odafigyeléssel, ahogy ma Anita várja az ügyfeleit.

 

A showroomként funkcionáló térben a fenntarthatóság és a stílus jegyében az eredeti bútorokat is megtartották. Sok szép ruhát láthattak már ezek a szekrények, melyhez Anita gazdag gyűjteménye is hozzájárul.

 

 

 

 

Ruhatára igazi kincsesbánya, ahol húsz-harminc évvel ezelőtti, magyar designer darabokat, igazi minőségi kelméket sorakoztatunk fel, amikor szétszedjük a gardróbot. 

 

 

 

Az öltözködésnek és a kinézetnek mindig is meghatározó szerepe volt Anita életében. Dekadens szemléletű tinilányként feketére festette a körmeit, amikor mások Alföldi papucsban slattyogtak, fiatal nőként pedig a rövid platinaszőke hajra tette le a voksát, amikor mások a hosszú hullámokkal hódítottak.

„Akármivel foglalkozom, a brand mindig én vagyok. A külsőmmel is felhívom a figyelmet azokra az előremutató dolgokra, amikkel foglalkozom, amiket át szeretnék adni. A ruha mellett ennek fontos eleme a hajam is.”

 

Anita büszkén viseli őszülő, dús haját. Egyike volt azoknak, akik elsőkként vállalták fel az idő múlását jelző fehér tincseket az önkifejezés és az egymás támogatása jegyében. Ehhez társul vagány, színes, eklektikus stílusa, melyet feltűnő darabokkal, élénk színekkel és bevállalós formákkal ér el.

 

 

Nosztalgiával emlékszik vissza a fast fashion előtti időkre, amikor a főváros tele volt kortárs iparművészek boltjaival, és Anita jó érzékkel válogatott tőlük. Menyasszonyi ruhája sem egy hagyományos fehér darab, hanem egy színes designer kosztüm volt Molnár Zsuzsannától, Attamo márkanév alatt.

Anitának több kincse van ezekből az évekből. Ilyen például az Udvarhelyi Gyöngyvér alkotta bordó ruha, illetve egy kékeszöld blézer az Orlando Studióból, amit Benes Anita, a ma már elsősorban menyasszonyi ruháiról ismert tervező jegyzett.

 

A régi alkotások mellett Anita lelkesen mutatja legújabb szerzeményét, egy designer együttműködésben született, szívecskés, kényelmes cipőt.

 

„Bevallom, cipőmániás vagyok, de ma már csak kényelmes, puha talpú darabokat választok. Gyengém még a sárga cipő, annak szinte mindig muszáj lennie rajtam.” - avat be az öltözködése titkaiba.

 

Ekkor döntöm el, hogy az összeállításaimnál a lábbelikből fogok kiindulni.

Mint sok divatrajongónak, Anitának is voltak olyan időszakai, amikor mindent megvett, ami megtetszett neki. Mióta az élete egyéb területein egyre tudatosabb, a ruhavásárlásainál is sokkal megfontoltabban választ. Döntés előtt egyet mindig hátralép és végigveszi, hogy a kinézett darab minden szempontjának megfelel-e: kényelmes, szüksége van-e rá, mihez passzol stb. Bevallása szerint ezt a fajta tudatos választást nagyban megkönnyíti, hogy a tömegtermelésben gyártott fast fashion minősége rengeteget silányult.

„Vannak olyan H&M-es, húszéves ruháim, amiket Bécsben vettem, azóta is jól bírják, pedig rengeteget hordtam. Bezzeg a most kapható termékek szinte azonnal ipari hulladéknak minősíthetők. Végigkövettem az egész folyamatot a fast fashion megjelenésétől mostanáig. Természetesen vannak régiós különbségek is, hogy mit lehet ezektől a márkáktól kapni Londonban, Madridban, Bécsben vagy itthon, de összességében is sokkoló, ahová silányult az egész iparág.”

Érdeklődése egyre inkább a hazai dizájn felé fordul újra. Ifjúsága iparművész darabjainak visszakutatásával is újabb tervezőket fedez fel magának.

A fenntarthatóság már akkor az élete fontos részét képezte, amikor ennek még nem volt ekkora trendje. Huszonöt évvel ezelőtt ennek jegyében építették fel saját kezükkel hétvégi házukat az Őrségben, ahova Budapestről most is lehordja a zöld hulladékot.

„A munkahelyemen már 15 évvel ezelőtt én voltam a környezettudatosság harcosa. A kollégák furcsa szemmel néztek, hogy külön gyűjtöm a műanyagot és a papírt, majd mindig el is vittem a távoli gyűjtőhelyekre. Ma már akkora hívószó lett, hogy fenntarthatóság nélkül egy vállalat nem is létezhet.”

Csak idő kérdése volt, hogyan kapcsolja mindezt össze a stílus iránti rajongásával, a magas minőségű termékek igényével és az emberek tudatos edukálásával.
„Szeretnék példát mutatni az embereknek, hogy ötven pluszosan is lehet egyrészt fizikailag és mentálisan egészségesen élni, másrészt stílusosan létezni és olyan dolgokkal foglalkozni, ami örömet okoz. Nem kell hosszan időzni egy olyan munkahelyen, ahol nem érzed jól magad és alávetni magad olyan ideáknak, amik nem a tieid. Mindenkinek adott a lehetőség, hogy akár ötven fölött is változtasson, és kihozza magából a legjobbat.”

 

Anita bohém, vagány, bevállalós stílusához én is elengedem a fantáziám, és merészebben nyúlok a szekrénye lehetőségeihez.

 

 

 

Anita sokszínűsége inspirál, így az ibolyaszínű papucshoz bátran társítom a barack színű nadrágot, a kék selyemblúzt, a zöld boleró kabátot és a vegyes hímzésű kézitáskát. Az összkép egy olyan fashionista, akit a brit Vogue fotózhatott volna a londoni fashion weeken.

 

 

 

 

 

 

A válogatásnál kitűnik egy zöld blúz, amit Anita még sohasem viselt, pedig színtípusa szerint is a sajátja. A sárga sneaker-hez elég vagánynak érzem. Szakadt farmerral társítom, övként pedig a saját maga készítette, hosszú gyöngysort fűzöm, amit azonnal imád. 

 

 

 

A hecc kedvéért a tisztítóból frissen érkezett, 10-15 éves Orlando zakót is hozzá passzintom.

 

 

 

 

A magyar tervező alkotta, sok éve a szekrényben lapuló, bordó ruha a másik kiszemeltem, ami az otthoni viseletként használt Illés Kati papuccsal igazán fashion-ös. Egy terítőből applikálok hozzá bohém masnis övet, majd az egészet megtoljuk egy mini, alkalmi táskával és az eredeti Burberry bőrkabáttal, amire fotósunkkal, Zsófival már most licitálunk, hátha Anita egyszer eladná.

 

 

 

Az átöltözések után Anita így vall az élményről:
„Alapból megvan bennem a kreativitás és a nyitottság, hogy szokatlan szetteket állítsak össze. Vallom, hogy minden mehet mindennel, mégis amik most készültek, azokból a többségét magamtól nem raktam volna össze. Más volt, ahogy egy külső szem belenyúlt a ruhatáramba.
Az elsőben imádtam a sok színt, a különböző textúrákat és nagyon élveztem, hogy a táska mintázatában ezek mind visszaköszöntek.

A második azért volt nagyon jó élmény, mert a zöld blúz hiába az én színem, az elegánsabb forma miatt nem voltam vele barátságban. A szakadt farmerral, meg ezzel a különleges öv megoldással és a kedvenc sárga cipőmmel nagyon szuper volt.

 

A bordó ruha még soha nem volt rajtam, és biztos hogy nem raktam volna össze a bőrkabáttal, pedig milyen jó.
Mindez újabb ötleteket adott és további variációkra inspirált. A bordó ruhás szettnél például lecserélem a cipőt egy sárga sneaker-re, a gyöngysort pedig biztos fogom övként használni.”

_______________________

Képek: Hámori Zsófia

 

_______________________