Elsa Schiaparelli kivételes kreatív látásmódot vitt a 20. századi divatba. Leleményes fantáziájával és forradalmi elképzeléseivel megváltoztatta azt, ahogy addig a sportruházatról, az haute couture-ról, a művészetről, a parfümökről és ezek összekapcsolásáról mások gondolni sem mertek. Olyan legendás művészekkel működött együtt, mint Dalí, Cocteau, Man Ray és Giacometti. Legnagyobb riválisával, Coco Chanellel együtt a két világháború közötti időszak egyik legjelentősebb európai divatfigurájának tartják. Ügyfelei között volt Daisy Fellowes örökösnő és Mae West színésznő is.
Elsa Schiaparelli (1890. szeptember 10. – 1973. november 13.) olasz, arisztokrata családból származott divattervező volt. 1927-ben Párizsban alapította meg a Schiaparelli divatházat, amelyet az 1930-as évektől az 1950-es évekig vezetett. Kezdetben kötött áruval foglalkozott; hírnevét a szürrealizmus és az excentrikus divat jellegzetes alkotásai tették igazán ismertté. Kollekciói híresek voltak a nem konvencionális és művészi témákról, mint például az emberi test, a rovarok, a trompe-l'œil, valamint a „sokkoló rózsaszín”hez hasonló élénk színekről.
A TROMPE-L'ŒIL ÉS SCHIAPARELLI KREATÍV ZSENIALITÁSA
Elsa Schiaparelli első trompe-l'oeil motívumát egy saját magának készített, kézzel kötött pulóveren alkotta meg. Ezek a fekete-fehér trompe-l'oeil motívumok egy masnit, egy átszúrt szívet, egy csontvázat vagy egy tengerész tetoválását idézték. A rajongók el voltak ragadtatva a darab optikai illúziójától, amely azonnal nemzetközi népszerűségre tett szert, és ezzel elősegítette a divatház beindulását.
Schiaparelli 1927-ben nyitotta meg első atelier-ját Párizsban, ahol kezdetben kézzel kötött pulóvereket tervezett, geometrikus mintákkal. Ahogy növekedett a hírneve, egyre közelebb került a korszak avantgárd művészeihez, különösen a dadaista és szürrealista körhöz.
Kapcsolódás a szürrealistákhoz: Dali, Cocteau, Giacometti és mások
Schiaparelli egyik legmeghatározóbb és legismertebb együttműködése Salvador Dalíval történt. Kettejük kreatív együttműködése nemcsak felejthetetlen alkotásokat eredményezett, de egy új korszakot is nyitott a két alkotó szcéna kollaborációs lehetőségeiben. Dalí úgy tekintett Schiaparelli párizsi szalonjára, mint a szürrealista szcéna egyik „dobbanó szívére”.
Schiaparelli Archives
Néhány ikonikus darab:
Lobster Dress (1937): selyem organza ruha, amelyen Dalí híres homármotívuma jelenik meg.
Shoe Hat (1937–38): Dalí ihlette kalap, amely cipőt formáz.
Tear Dress (1938): ruha és fátyol, amely úgy tűnik, mintha „megszakadt” volna – az anyagon trompe-l’œil ráncok és lyukak érzékeltetik Dalí festői ihletését.
Skeleton Dress (1938): fekete krepp ruha, trapunto technikával kiemelt csontváz.
Duchess of Windsor by Cecil Beaton,
courtesy of the Cecil Beaton Studio Archive at Sotheby's
Egyéb művészeti együttműködések
Jean Cocteau: a vele közös munka során készült egy esti zakó (evening jacket), amelyen arcvonalak és virágmotívumok trompe-l’œil jelleggel jelennek meg.
Alberto Giacometti: a modern szobrász és Schiaparelli ateljer-je között is volt együttműködés – például Giacometti bronzgombokat tervezett bizonyos ruhákhoz.
Meret Oppenheim: Schiaparelli extravagáns kiegészítőiben is megjelenik a szürrealizmus; az ő és Schiaparelli viszonya is kreatív fúziókat eredményezett.
Man Ray: fényképészként és művészként is kapcsolódott hozzá – Schiaparelli kapott inspirációt az ő fotóiból, és fordítva.
Anyaghasználat és technikai újítások
Schiaparelli divatvilága nemcsak a formákban, anyaghasználatban is radikális újítotásokat hozott. Kísérletezett átlátszó műanyagokkal, plexiszerű anyagokkal (például Rhodophane), különleges gombokkal – rovartól csigaformáig –, és olyan zsebekkel, amelyek mintha fiókok lettek volna a ruhán.
Ez a fajta kísérletezés jól mutatja, hogy Schiaparelli nem pusztán „divattervező” akart lenni, hanem alkotó, aki a divatot művészeti médiumként használta.
Művészeti identitás és kulturális hatás
Elsa Schiaparelli művészi kapcsolatai nemcsak esztétikailag voltak jelentősek, hanem társadalmilag is. A szürrealista mozgalom radikális gondolkodását bevonta a divatba, ezzel megkérdőjelezve a konvencionális női ruházkodás, a test és az identitás fogalmát.
Szalonja, különösen a Place Vendôme-i üzlet sok művész számára a kreatív találkozás lehetőségét adta. Ezzel Schiaparelli hidat épített a divat és a képzőművészet világa között, nem mint passzív befogadó, hanem mint aktív résztvevő és katalizátor.
Örökség és inspiráció napjainkban
Schiaparelli öröksége ma is élénken hat a divat világára. A divatház modern újraindulása ezt a kreatív szellemiséget igyekszik visszahozni, melyben az alkotás eredménye nem csupán egy öltözék, hanem művészeti aktus is.
Elsa Schiaparelli sokat tett azért, hogy a magasan jegyzett alkotóművészetek világát párbeszédbe hozza a divattal. A Dalíval, Cocteau-val, Giacomettivel és más avantgárd alkotókkal való kollaborációiban a divat valóban szürrealista művészetté vált. Ő volt az egyik első divattervező, aki nem félt a művészet mint kreatív forrás integrálásától, és ebből a bátorságból született néhány legikonikusabb darabja.
___
