A Chanel story, ahogy még nem hallottad – Avagy a Wertheimer család szerepe a divatban

 

Sorozatunk első cikkében mutattuk be azokat a történéseket, amik a luxusdivat tulajdonosi körét kb. két családra redukálták le. Napjainkban az Arnault család tulajdonolta LVMH és a Pinault érdekeltéségi körét átfogó Kering osztják meg egymás között a legtöbb globális high fashion és luxusmárkát.

 

A Wertheimerek sikertörténete egészen a huszadik század elejére nyúlik vissza. Ennek azért is van különösen nagy jelentősége, mert két világháborún keresztül meg tudták tartani, sőt növelték pozícióikat és érdekeltségeiket.

Ernest Wertheimer 1870-ben Elzászból érkezett Párizsba, ahol részesedést szerzett a Bourjois színházi sminkgyártó cégben. A színpadi termékek terén újító Bourjois fejlesztette ki az első száraz sminket, amely előrelépést jelentett az addig használt zsíros arcfestékhez képest.

Ez az az időszak, amikor a némafilmek erős hatást gyakoroltak a kozmetikai iparra. Számos ma is használt termék és márka köszönheti a létrejöttét azoknak az innovációknak, amik a színészek hangsúlyos sminkjével kapcsolhatóak össze.

 

Ernest Wertheimernek két fia volt: Pierre és Paul. 1917-ben ők vették át a Bourjois vállalat irányítását.  

1920-ra a Bourjois Franciaország legnagyobb és legsikeresebb kozmetikai és illatszergyártó vállalatává vált.
A Bourjois nem korlátozódott az európai kontinensre, nemzetközi vállalkozásként fejlődött, és Amerikában is rendelkezett piaci részesedéssel. A New York állambeli Rochesterben található üzemükben gyártották és forgalmazták a Helena Rubinstein arckrémcsaládot.

 

A márka maga is beleállt a nők egyenjogúsági törekvéseibe, talán ez is segítette a későbbi közös hangot Coco Chanel-lel.

 

 

 

 

E történésekkel párhuzamosan egy ambiciózus, fiatal hölgy, Coco Chanel is építgette a vállalkozását.

1910-ben, 27 évesen nyitotta meg első üzletét a párizsi Rue Cambon 21-ben, ahol kalapokat árult. A kezdetben "Chanel Modes" néven működő üzletet európai színésznők kapták fel, akik csodálták a tulajdonosnő egyszerű, elegáns stílusát.

 

1913-ban a Chanel második butikjának helyszínéül a normandiai Deauville-t választotta, ahol a kínálatot kibővítette egy sportruházat kollekcióval. Az öltözékekhez egy olyan anyagot használt, amelyet addig férfi alsóneműk gyártásához alkalmaztak. Ez a megközelítés forradalmasította a divatot és a nők testükhöz való viszonyát. Hatalmas sikert aratott, Chanel nevét országosan ismertté tette.

 

1915-ben nyitja meg az első Chanel Couture butikot Biarritzban.

 

1918-ban nyílik a híres Chanel-üzlet a Rue Cambon 31-ben, ami mind a mai napig a márka központja.

 

Nem sokkal ez után, 1921-ben adta ki az ikonikus Chanel N°5 illatot, amit Ernest Beaux orosz parfümőr készített a ház számára. A parfüm neve onnan ered, hogy ez volt az ötödik illat, amit Coco Chanelnek bemutattak, és mert babonásan hitt abban, hogy a szám szerencsét hoz.

 

A ház első illata azonnal sikert aratott, évtizedekig uralkodott, és olyan híres rajongókat szerzett, mint Marilyn Monroe, de ez már nem csak Coco Chanel érdeme.

 

1924-ben Coco Chanel megállapodást kötött Wertheimerékkel, és létrehozta a "Societe des Parfums Chanel" nevű céget.

Chanel úgy vélte, elérkezett az idő, hogy a Chanel N°5 illatának értékesítését szélesebb vásárlói körre terjessze ki. Bevezetése óta ugyanis csak exkluzív ajánlatként volt kapható a butik elit ügyfélköre számára.

 

 

A Wertheimerek ekkorra már bizonyították szakértelmüket. Messze földön híres kereskedelmi sikerekkel működtek a kozmetikai piacon nemcsak Franciaországban, de nemzetközi szinten és az Egyesült Államokban is.
Az amerikai piac hatalmas lehetőségeit átlátva Coco Chanel úgy érezte, érdemes a velük való üzleti szövetségre építeni a bővülést.

Théophile Bader, a párizsi Galeries Lafayette áruház alapítója nagy szerepet játszott az üzleti kapcsolat kialakításában. 1922-ben a Longchamp lóversenyeken ő mutatta be Pierre Wertheimert Chanelnek.

 

 

Bader érdekelt volt abban, hogy a Galeries Lafayette-ben megnyíljon a Chanel N°5 árusítása, így az ő áruháza legyen az első hely, ahol a nagyközönség számára is elérhetővé válik az illat.

A cég hetven százalékos részesedésének fejében a Wertheimerek beleegyeztek, hogy teljes mértékben finanszírozzák a Chanel N°5 gyártását, marketingjét és nemzetközi forgalmazását.

Théophile Bader húsz százalékos részesedést kapott. Coco Chanel részesedése pedig a tíz százalék lett.

Később elégedetlen volt a megállapodással, és több mint húsz évig dolgozott azon, hogy megszerezze a "Parfums Chanel" teljes irányítását. 1935-ben pert is indított a Wertheimerek ellen, ami sikertelennek bizonyult.

A második világháború hozott számára egy újabb lehetőséget pozícióinak visszaszerzésére. A "Parfums Chanel" állítólag ekkoriban a Chanel legjövedelmezőbb ága volt.

A náci megszállás a zsidó tulajdonban lévő összes vagyon és üzleti vállalkozás elkobzását hozta magával. A Wertheimerek zsidók voltak, így 1941 májusában Coco Chanel „árja" pozícióját kihasználva kérvényezte a német hatóságoknál a kizárólagos tulajdonjog lefoglalását.

Chanel nem tudott arról, hogy a Wertheimerek, előre látva a közeledő, zsidók elleni, náci intézkedéseket, lépéseket tettek érdekeik védelmében.

Mielőtt 1940-ben Franciaországból New Yorkba menekültek, a "Parfums Chanel" irányítását törvényesen egy keresztény, francia üzletemberre és iparosra, Félix Amiot-ra ruházták át.

A háború végén Amiot visszaadta a "Parfums Chanel"-t a Wertheimereknek.

 

A fivérek által befektetett tőke, a gazdasági kapcsolatok, a nemzetközi tendenciák és piac ismerete nagyban hozzájárultak a Chanel növekedéséhez nemcsak a kozmetikai részleg, hanem a Chanel haute couture ruhák és az egyéb kiegészítők üzletágainak fejlesztésében is.

A Chanel mind a mai napig a Wertheimer család magántulajdonában áll. Mivel nem vitték tőzsdére, így az olyan nagy cápák, mint Arnault vagy Pinault sem tudtak a közelébe férkőzni.

 

 

Jelenleg Pierre Wertheimer unokái, Alain és Gerard a vállalat irányító tulajdonosai. Mindkét francia üzletember New Yorkban él. Alain a Chanel elnöke és többségi tulajdonosa testvérével, Gérarddal, aki az óraüzletágat vezeti. Alain számos nem Chanel márka felvásárlását irányította, köztük az Eres fehérnemű és strandruházatot, a Tanner Krolle nyergek és bőráruk, valamint a Holland & Holland brit fegyvergyártó cégét.

 

A Wertheimer testvérek érdekeltségébe tartoznak továbbá szőlőbirtokok Franciaroszágban (Château Rauzan-Ségla Margaux, a Château Canon Saint-Émilion), valamint a kaliforniai Napa-völgyben.

Nagyapjuktól kapott örökségükre alapozva, aki maga is versenyzett és sikeres istállót működtetett, mindketten lelkes lovasok, és jegyzett telivér lóversenyistállókat visznek. Lovaik nyertek már futamokat a francia Derby-n és a Breeders' Cup Turf-on az Egyesült Államokban is.

Vagyonukat családi irodájuk, a Mousse Partners kezeli. Portfóliójuk értékét 96 milliárd dollárra becsülik.

Magáncég lévén a Chanel pontos számai nem ismertek.

Egy 2018-as pletyka után, amikor a Chanel felvásárlásáról röppentek fel a hírek, a nagy múltú francia divatház megnyitotta könyvelését, hogy bizonyítsa, rendelkezik a megfelelő méretekkel és hajlandósággal ahhoz, hogy elhárítson minden közeledést.

"Rájöttünk, hogy itt az ideje, feltenni a tényeket az asztalra, és megmutatni, pontosan kik is vagyunk: egy 10 milliárd dolláros vállalat, nagyon erős pénzügyi adatokkal, valamint minden eszközzel és munícióval, hogy függetlenek maradjunk" - nyilatkozta Philippe Blondiaux, a Chanel pénzügyi igazgatója egy telefoninterjúban.

Az akkori számok azt mutatták, hogy a Chanel a bevételek alapján a világ legnagyobb luxusmárkáinak egyike,  megelőzve olyan riválisokat, mint a Gucci, és fej-fej mellett haladva a Louis Vuittonnal.

A siker nagyban tulajdonítható Karl Lagerfeldnek, aki az 1971-ben elhunyt Coco Chanel után az első igazi kreatív vezető volt a házban.

A majdnem halott márkának tekinthető Chanelt nemcsak új életre keltette, de akkora brandegyéniséget adott neki, amivel kiemelkedett a többi divatház közül.

 

Karl Lagerfeld by Helmut Newton, 1983
The Helmut Newton Estate / Maconochie Photography
 

Lagerfeld mindamellett, hogy felejthetetlen kollekciókat tervezett, a teljes arculat alakításában aktívan részt vett, fotózott, videózott, és mindeközben saját magát is építette mint brandet. Neki köszönhető a CC logó újraértelmezése, a brand modernizálása és a divatház elmúlt évtizedeinek nagy sikere.

 

Anna Wintourral is imádták egymást. A Condé Nast nagyasszonya személyes, jó barátja és talán múzsája is volt Lagerfeldnek. Mindenesetre Anna Wintour gyakran viselt Chanelt. A Vogue pozíciókat is garantálta kettejük legendásan jó kapcsolata.

 

 

 

A Wertheimer család híres arról, hogy diszkrét módon kezeli üzleti ügyeit, és visszahúzódik a nyilvánosság elől. Így az is tökéletesen megfelelt nekik, hogy Lagerfelddel azonosították a márkát, ő volt a Chanel nyilvános arca, aki az egésszel járó felhajtást ráadásul nagyon élvezte.

 

Egyes közhiedelmekkel ellentétben Lagerfeld jogi státusza nem volt tulajdonosi szintű. A divatház alkalmazottjaként ugyanakkor szinte az utolsó óráig dolgozott. 2019 februárjában, 85 éves korában halt meg. Több mint 35 évig volt a Chanel kreatív igazgatója.

Hiánya mind a mai napig érezhető, és még mindig várjuk, hogy a Wertheimerek milyen nagy dobással tudják ezt betölteni

___
Források itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.
___________