2024. szeptember 09.
Gózon Eszter
Amikor valaki elmegy egy stílustanácsadóhoz, sokszor csak arra vágyik, hogy mondja el neki, hogy mitől, hogyan lehetne csinos; milyen szabásokat, ruhákat kell felvennie ahhoz, hogy "jól nézzen ki". A probléma ezzel a kéréssel mindig az szokott lenni, hogy az emberek nagy része még sosem gondolkozott el azon, pontosan hogyan is néz ki számukra valaki, aki igazán csinos. Vagy ha igen, akkor azt gondolják, hogy mások is biztos pont ugyanezt gondolják csinosnak.
Az évszázadok során például megfigyelték, hogy azokon a tájakon, ahol korlátozottabbak az ételhez jutás lehetőségei, a nagyobb testzsírszázalékkal élő hölgyek számítottak, és számítanak mind a mai napig vonzóbbnak, míg a gazdagabb vidékeken pont fordítva, a karcsúbb testalkatok számítanak csinosabbnak.
Amikor - szintén egy kutatás során - mindkét nemnek meg kellett rajzolnia az ideális női/férfi testet, a nők által rajzolt képekre rendre keskenyebb csipő és nagyobb mellek kerültek, mint azokra, amelyeket a férfiak készítettek. Ezeken mind szélesebb volt a csípő, és jóllehet nagy, de nem olyan nagy mellek, mint amiket női résztvevők rajzoltak.
Lassan megdőlni látszik a sok-sok éve fennálló, keskeny derekú, szélesebb csípőjű homokóra testalkat egyeduralma is, hiszen egyre többen vannak, akik számára a szélesebb vállú, keskenyebb csípőjű testek azok, amelyek igazán szépnek számítanak.
Látható tehát, hogy nemcsak a művészetben, filozófiában, de a testalkati ideálok szintjén is elértünk a posztmodern korba, amikor az egymásnak ellentmondó ízlések, megközelítések egymással párhuzamosan vannak jelen, és amikor nincs egyetlen egy olyan, mindenki által ideálisnak tartott testalkat, amihez igazodni lehetne.
Cikksorozatunk következő részében azt vesszük sorra, hogy melyek azok a testalkati tulajdonságok, amelyeknek megítélésében a legnagyobb különbségek vannak Magyarországon.