Egy téves menekülés lehet ebből a helyzetből az, amikor valaki tagadja, hogy számára a külső fontos lenne.

AMIKOR MEG AKARUNK FELELNI VALAMINEK ÉS BE AKARUNK ILLESZKEDNI VALAKIK KÖZÉ...

„Ahol élek, eléggé különcnek tartanak, mert nem olyan a frizurám sem, mint itt a hasonló korúaknak: azaz a rövid, ősz, belőtt, daeuros frizura. Őszülök én is, és az eredeti sötétbarna színemre visszafestem; és hosszú is, hogy lazán fel tudjam tűzni vagy hátul össze tudjam fogni. Ez sokaknak nem tetszik, mondják is… Most pedig, hogy csak szoknyában járok végképp nem értik a helyzetet. A többség szűk farmerben, leggingsben, dzsekiben jár hajadonfővel, vagy bojtos sapkában.”

 „Pár napja vettem egy mély paradicsom-vörös kordbársony, kissé elasztános maxi, részekből szabott szoknyát. Felül szép passzentos, alul sem túl bő, 130 cm. Nagyon jól érzem magam benne. Ma pl. fekete rövid műszőr bundával vettem fel, fekete lapos sarkú, hosszú szárú csizmával, bordós, vállon keresztben átdobós kis táskával, fekete féloldalt felhajtott, puha kalappal és fekete-pirosas mintás nagy sállal a nyakam körül. Szerintem nagyon szuper volt! Az utcán másodpercekkel hosszabb ideig néztek mint máskor. Volt aki mereven bámulta a szoknyámat. Már mosolyogtam a helyzeten. Ezt észrevették és ismeretlen férfiak (fiatalok is) elkezdtek bólintgatni, köszöngetni, ha rájuk néztem.” - folytatja a levél írója.

„Az a tapasztalatom, hogy szoknyában könnyebb megbocsátónak lenni, elengedni a sértéseket, könnyebb kedvesnek és mosolygósnak lenni. Könnyebb megérinteni, megsimogatni valakit. Az élet nehézségeit könnyebb elviselni, mert azáltal, hogy gyenge vagyok, tudok igazán erős lenni... Most úgy érzem, minden szoknya "varázsszoknya", és nekünk ezt szabad használni és örülni ennek a varázslatnak. Azt vettem észre, hogy egy szoknya sokkal nőiesebbé tud tenni mint egy tűsarkú cipő.

 

Hálás vagyok Istennek, hogy nőnek teremtett.”

„A postán, a sorban állás közben egy 3-4 év körüli kislány jött oda mellém. Kis pörgős szoknya lógott ki a dzseki alól. Megmutatta, milyen bő a szoknyája és milyen jól tud benne pörögni. Megkérdezte, hogy: "Neked is kell cicanadrágot felvenni a szoknya alá, hogy ne fázz meg?" Mondtam neki, hogy persze, persze kell.... (Mi nők rögtön tudtunk kommunikálni, mert volt kapcsolódási pont) A kislány édesanyja mesélte, hogy annyira szereti a szoknyát a kislány, hogy legszívesebben abban is aludna...” - meséli ugyanaz az olvasó.

 

„Habár sok szoknyám van, de azokra mindig úgy tekintettem, hogy valamilyen alkalomra viselem, vagy legalább munkában… A terhességem nagy részében is itthon voltam, mivel szigorúan feküdnöm kellett. December óta nagyjából ugyanazokat a ruhákat hordtam, és most (a kihívás apropóján – szerk.) annyira jól esett egészen másféle, különlegesebb ruhákban lennem. Már azért a jó érzésért megérte belevágni ebbe a kihívásba, amit az okozott, hogy belenéztem a tükörbe.

Élveztem, hogy szoknyában mentem játszótérre, a boltba, a havi státuszra, illetve vonatozni a kisfiammal. Tetszett ez a ,,miért is ne?"-érzés, és igazából sehonnan sem lógtam ki.

A férjem pedig? Minden nap, amikor hazajött ebédelni, elégedetten mosolygott, hogy ma is milyen csinos vagyok. Az viszont egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy már két hete csak szoknyában lát :) Örültem ennek, mert ez is azt támasztotta alá, hogy egyáltalán nem idegen a szoknya a hétköznapokra, és úgy általában hozzám…

 

Ez a 14 nap segített abban, hogy ne csak jeles alkalmakra tegyem félre a szoknyákat, ruhákat, hanem akár az itthoni mindennapjaim része is legyen.

Az én célom a saját nőiességemhez való visszatalálás is volt, ehhez úgy érzem, közelebb értem.

Persze, ez nem lineáris dolog, de a bátrabb ruhaviselésem egy eszköz lehet a kezemben. Szeretnék is élni vele!”

„Már majdnem 10 éve csak szoknyában járok, nincs is igazi nadrágom. Ezt is az élet hozta magával: egyszer valahogy nyár közepe felé vettem észre, hogy már hónapok óta szoknyát hordok. Aztán így maradtam, télen-nyáron. Nagyon jó egyébként, én azelőtt nagyon felfázós voltam, derékmelegítők garmadáját próbáltam a farmerjaimhoz. Mióta csak szoknyákat viselek, a derekam, a medencém védve van, sose fázok fel, semmilyen évszakban.” - meséli oldalán a Kétfecske néven ismert, újrahasznosító márka alapítója.

 

Írd tovább te is a szoknyás nők történetét!