Nyár végén kezdtünk időpontot egyeztetni a találkozóra. Előbb a Sziget Fesztivál, majd a divathetek késleltették a beszélgetést, hogy aztán annál több élményt beszélhessünk át.
Galambos Boglárka divattervező, a GBA Sytle márka tulajdonosa ugyanis elsősorban előadók és fesztiválozók számára készíti egyedi, vagány, szexi öltözékeit.
Vele beszélgettünk a párizsi élmények után…
Hogy mentél ki a párizsi divathétre, és milyen élmény volt?
Jegyet már nem lehetett szerezni, csak nagyon magas áron. Ezért úgy döntöttem, a szervezőket keresem meg. Több száz cég dolgozik ezeken az eseményéken, soknak elküldtem az önéletrajzom, és végül az egyik visszaírt. A feltörekvő tervezők prezentációit szervezték, és én nekik dolgozhattam a backstage-ben: pakolás, ruhagőzölés, modellek öltöztetése.
A saját márkámnak is csinálom ezeket a dolgokat, és úgy gondoltam, a párizsi divathéten ugyanezt csinálni nemcsak menő, de sokat is tanulhatok, kapcsolatokat építhetek, beleláthatok egy nemzetközi esemény működésébe.
Ez egy jó felkészülés addig is, amíg tervezőként megérkezek oda.
Mi lepett meg legjobban a kinti szervezésben?
Az egyik, hogy iszonyatos precizitás van benne. A másik pedig, hogy akármennyire is nemzetközi divatesemény, a Párizsi Fashion Weeken a francia nyelvtudás elengedhetetlen. Azt éreztem, itt labdába sem rúghatok, ha nem beszélem a nyelvet. Előtte pár napig Duolingoztam, mert angolul, németül és arabul tudok, de a franciát is fel fogom venni a palettára.
Nyáron a Szigeten is kint voltál. Ott mik voltak az üzleti tapasztalataid?
Ez volt a második évem a Szigeten egy pop up store-ral. Itthon kicsi az a réteg, akik fesztiválra külön öltözékkel készülnek, így a Sziget Fesztivál mindig nagy előrelépés marketing szempontból. Nagy befektetés is, - bérelem a helyet, a Szigetnek fizetünk százalékot, jegyeket veszek az alkalmazottaknak, kialakíttatom a pavilont -, de megéri, mivel így többekhez eljutok akár külföldi, akár hazai vásárlóról legyen szó.
Galambos Boglárka - GBA Style
Érezni a tudatosságod, az elköteleződést. Mi az első gyerekkori élményed, ami a divathoz kötött?
Anyukám egyik legjobb barátnőjének volt egy ruhaüzlete és egy varrodája. Tőle rengeteg anyagmaradékot kaptam, hogy a babáimnak készítsek belőle ruhákat. Kb. nulla tudással, rendes varrótűk nélkül addig eszkábáltam ezeket a darabokat, míg magamnak és anyának is készítettem belőle öltözékeket.
Ez a fenntarthatóság csúcsa! És te ezzel kezdted?!
Igen, bár ezek még nagyon kezdetleges ruhák voltak, de a fenntarthatóság mind a mai napig szempontom.
Milyen kislány voltál? Mi fogott meg a ruhák mellett?
A festés a másik szenvedélyem. Első osztálytól jártam külön rajzszakkörre és versenyekre. Az élményeimet, legyen akár negatív, akár pozitív, mind a mai napig képekben szeretem megörökíteni. A nyüzsgő időszakok után igényem van a nyugalomra, a visszavonulásra, hogy miközben a színekkel játszom, rendezzem a gondolataimat.
A természetet is nagyon szerettem. Vidéken nőttem fel, és ezért nagyon hálás vagyok a szüleimnek.
A festészetben is a természet inspirál, és az, hogy szeretnék érte tenni, ha már ekkora csoda az élet.
Az állatok mentése is meghatározó, jelenleg hat befogadott kutyám van.
Természetszeretet, állatok támogatása, művészet iránti érzékenység. Hogyan jött, hogy a divattervezés irányába indulj el?
Édesapám híres zenész (Galambos Lajos - a szerk.), a testvéreim is több hangszeren játszanak, abszolút hallással. Egy ilyen családban azt éreztem, zenében nem tudok újat, kiemelkedőt mutatni. Persze én is zongorázom, de a festésben tapasztaltam meg először, hogy különleges vagyok valamiben. Még jobban a magaménak éreztem, amikor első helyeket értem el a rajzversenyeken, és egymás után jöttek a külső visszaigazolások. A festészet mindvégig megmaradt az egyetem mellett is.
Egyetem alatt a divattervezés képzést érted?
Nem. Először egy angol nyelvű üzleti képzésre mentem. Egyik testvérem pénzügyet tanult, a másik jogot, én az üzleti diplomácia irányába indultam el, ami a szüleimnek is tetszett. Mellette ugyanakkor azt éreztem, ez nekem nem elég. Nagy szerencsém volt a Covid-dal, amikor az üzleti iskola tanítása átállt online-re, így mellette el tudtam kezdeni a divattervezést a
Mod’art-on. Francia szabászatot tanultunk, és mivel csak tízen voltunk a csoportban, bejártunk varrni. Fülemben az AirPods, és azon hallgattam az üzleti képzés óráit, miközben varrtam. Amikor meg kellett szólalnom angolul, kimentem a mosdóba. Így tudtam egyszerre a kettőt csinálni.
Kemény vagy!
Hullafáradt voltam mindig, mire hazaértem, de megérte, mert ráéreztem, hogy enélkül nem akarok élni. A festéshez kapcsolódó alkotói szenvedélyem a ruhával válik teljessé.
Az öltözékeimmel sokkal jobban át tudom adni az embereknek, amit érzek, és amit szeretnék közvetíteni.
Egy festmény kevésbé jut el az emberekhez, ezért kezdtem kabátokra festeni, hogy populárisabb módon nyilvánulhasson meg rajtam keresztül az alkotás.
Jól tudom, hogy Londonban is tanultál?
Igen, bár az csak egy rövidebb kurzus volt. A londoni Central St. Martins a világ egyik top egyeteme, ha divatról van szó. Én a Branding and Identity képzést végeztem náluk, ami főleg az önmenedzselésről szólt, hogyan adhatjuk át a saját személyiségünk egy márkán keresztül. Most még talán kevésbé adok teret az ott tanultaknak, de hamarosan erre is sor kerül.
Mióta működik a márkád?
2023 tavaszán született meg a GBA Style. Előtte már volt egy-egy zenekar, akik felkértek az említett festett kabátos stylingra, de mint cég most vagyok másfél éves.
Galambos Boglárka - GBA Style
És hova pozícionálod a márkád? Kinek szánod? Ki a Buyer Persona?
Extrémitásukból adódóan már a festett kabátjaimat is előadók viselték színpadokon, tévéműsorokban. Amit most látsz a GBA Style-ban, a fesztivál ruhák szintén eseményekre alkalmasak. A mindennapokban kevés ember öltözködik így.
De én pont azt az egy napot szeretném mindenki életében megtalálni, amikor teljesen önazonosan és nagyon extrán a legjobbnak érezheti magát.
Vagány, szexi, színes, feltűnő. Mindenki őt nézi. A ruha tükrözi az élményt, az életérzést. Amikor utólag ránéz, emlékezzen, hogy
“Úristen, mennyire jó volt ebben bulizni!”
Egy előadó számára a ruha is járuljon hozzá a magabiztossághoz, amivel érzi, övé a színpad, most mindent megtehet, és nincs lehetetlen.
Milyen érdekes, hogy pár gondolattal ezelőtt azt mondtad, a nagy tehetségű zenész családban te a zenében nem tudtál extrát mutatni… Lám tudsz! Hisz te öltözteted fel az előadókat úgy, hogy még extrásabb élmény legyen nekik és a nézőiknek is. Te így alkottál extrát a zenében!
De érdekes! Valóban… Erre így még nem gondoltam.
Természetesen apukám gardróbjával kezdtem, aki nagyon büszkén viseli a festett darabjaimat azóta is.
Melyik az a nemzetközi példa, ami inspirál?
A high-fashion brandek között a Dolce&Gabbana-nak és a Guccinak szeretem a kézzel festett darabjait és motívumait. Életpályában pedig Olivier Rousteing nagy példa, aki rendkívül fiatalon lett a Balmain kreatív igazgatója.
És ki az a világsztár, akit legszívesebben öltöztetnél?
Bárkit, akinél azt látom, hogy megvan a kapcsolata a ruhával, az a darab hozzáad valamit az életéhez, önazonos benne, és különleges, maradandó emlék marad számára. Nincsenek kedvenc előadóim, mindent képes vagyok hallgatni a hangulatomtól függően.
Mennyire egyediek a GBA Style öltözékek? És hogy történik egy megrendelési folyamat?
Mindenből limitált mennyiség készül, a festett kabátokra pedig van egy platform, ahol az egyéni megrendeléseket lehet leadni. De tulajdonképpen bármilyen egyedi megrendelésre nyitott vagyok. A megkeresés alapján átbeszéljük az igényeket, elkészítem a rajzot, és ha tetszik a megrendelőnek, akkor indul a gyártás.
Mekkora teammel dolgozol?
Két varrodával dolgozom együtt, az egyikkel csak én, a másikkal dolgoznak mások is. Mind a kettő vidéken van, és mind a kettő teljesen máshol. Nagyon-nagyon jó csapat. A nulladik perctől megvan köztünk az összhang, félmondatokból megértjük egymást, a rajzaimból azonnal tudják, mit szeretnék. Az első darabot én kísérletezem ki, amit aztán ők tökéletesítenek, és tudnak belőle sorozatot gyártani.
Méretsorral is szoktatok dolgozni?
Igen. Általában nálam nagyon sok oversize kabát és ruha van, megkötős megoldásokkal, de tudunk méreteket is készíteni.
Az elejétől arra törekszem, hogy ne termeljünk felesleget és hulladékot.
És hogy látod, mik a magyar piac nehézségei?
Ez a fesztivál fashion, amit én csinálok, itthon még gyerekcipőben jár. Van egy generáció, aki erre fókuszál, érti, és szereti, de még így is kevés az, aki meg is engedheti magának. A GBA Style darabjai kézzel készülnek újrahasznosított anyagból, de próbálok úgy árazni, hogy mindenkinek jó legyen. Minőségben lényegesen jobb az, amit mi csinálunk, mint egy fast fashion brand. Az anyagot Olaszországból rendelem, egy olyan gyárból, ahol magas szinten végzik ezt az anyag újrahasznosítást.
Magyarországon a nehézségek közé tartozik az is, hogy az újrahasznosítást itthon nem úgy becsüljük meg, mint külföldön. A Szigeten, a külföldi vendégek kifejezetten erre fókuszáltak. Amikor egy vevő megismerte az anyag és a készítés fenntartható hátterét, azért vette meg. Itthon ez nem plusz.
Kevés az olyan esemény is, ahova az én extrém darabjaimat viselni lehet. Ha mégis, a merészség is hiányzik, ami nem csoda, hisz gyakori a rosszindulat. Sokszor megkaptam, hogy ilyen dekoltált ruhát csak az viselhet, akinek meg van csináltatva a melle. Nem. Én is hordom, a barátaim is viselik. Mindig lehet találni valami fogást a másikon, miért merészelt felvenni ilyen vagy olyan öltözéket. Ez külföldön szerintem sokkal kevésbé releváns. Senki sem tökéletes, és ezek a ruhák sem tökéletes alakra készülnek.
Hogyan alakul a külföldi vásárlói köröd?
Amikor a Ritz-Carlton üres üzletében megcsináltuk a pop-up store-t, több nemzetközi esemény is volt Budapesten. Rengeteg külföldi mozgott a városban amúgy is, de ekkor kifejezetten sok volt a divat iránt érdeklődő. Nagyon sokan jöttek az üzletbe, személyesen beszélgettem velük, bejelöltük egymást Instagramon, és nem mellesleg rengeteg dolgot vásároltak. Elsődleges szempontjaik, hogy limitált szériás darab, és hogy újrahasznosított. Érdekelte őket a technika, az anyag, a ruha története, és az ár volt az utolsó szempont. A webshop fejlesztésében is fókuszálok a külföldi értékesítésre.
Divattervezőként milyen előnyei és hátrányai vannak annak, hogy ismert ember az édesapád?
Az utóbbi időben a bulvár sokkal inkább foglalkozott velem az exem kapcsán, mivel ő is ismert személy. Nehéz ez, sokan ítélkeznek, és ez a munkámra is kihat. Nem a tevékenységeim alapján véleményeznek, hanem már alapból utálják a márkát, anélkül hogy ismernék, mi van mögötte.
De olyan is lehet, aki meg pont ezért követi és szereti.
Bevallom, nehéz ebben élni. Sokáig gondolkoztam abban, hogy külföldön kéne elkezdenem, pont azért, hogy ne így induljak.
Kettősség van bennem mind a mai napig, mert ez hoz egy hírnevet, de rengeteg a negatív hatása is. Üzenetek, kommentek. Rosszindulatú feltételezések, hogyan jutottam ki Párizsba, vagy nyitottam meg a pop-up boltot a Deák Ferenc utcában… Hogy amikor önerőből, nagy munkával szakmai sikereket érek el, elveszik tőlem azzal a pletykával, hogy ennek vagy annak köszönhetem…
A szakítás után láttam én is, mennyi rosszindulatú feltételezés jelent meg. Miközben - újságíróként - elég lett volna egy üzlettársad megkérdezni a sok közül, akikkel a boltot nyitottátok, hisz többen álltatok össze és fizettétek ki a bérlet költségeit.
Igen, és talán egy művészléleknek még nehezebb ezeket feldolgozni. Két-három hétig felkelni nem bírtam.
Tényleg nem kívánom senkinek ezeket a kommenteket, meg ezt a töménytelen rosszindulatot, amit lehet kapni.
Sajnálom, és tényleg nagyon erős vagy, hogy ezt ilyen jól tudod kezelni. Amikor még nem ismertük egymást, csak láttalak bemutatók után, akkor is lehetett érezni a pozitív kisugárzásod.
Ennek örülök. Amúgy ezt szokták mondani rólam. És nagyon örülök neki, mert én is szeretek olyan emberekkel lenni, akiknek pozitív, optimista és nyitott kisugárzásuk van.
Egyébként kevesen tudják, akik nincsenek a szakmában, hogy a divatban ott a lélek. Aki nem ért hozzá, a divatot egy felszínes valaminek találja, miközben a művészemberek révén, mint te is, lelki és mentális mélységek vannak benne.
Valóban, én is jól érzem magam ezekben a közegekben. Akár a backstage-ben, amikor épp ruhákat gőzölök, vagy pakolok, teljesen mindegy. Vagy amikor egy teljes műsort stylingolhattam a tévében, irányíthattam a háttérben a dolgokat, azt is nagyon élveztem.
Fotózásokon is, vagy koncerteken, amikor egy teljes csapatot látok a ruháimban, az nekem a legjobb érzés.
Ha most kapnál egy befektetőt, egy nagy finanszírozási lehetőséget, hogy nyithatsz egy boltot bárhol a világon, akkor hol nyitnád meg?
Hm. Ez egy megfontolandó kérdés, nem is tudom. Talán New Yorkot mondanám, az egy nagy álom. Többször jártam ott, néztem munkahelyet, iskolát. Tetszik az öltözködés lazasága, de Los Angeles is nagyon menő lenne, rengeteg stúdióval és előadóval. Közben meg Párizs a nagy szerelmem, ha a tradicionális divatkultúrát nézzük.
Nekem még Ibiza jutott eszembe. Ott nagyon látom a ruháidat.
Az is jó ötlet. A befektetéssel együtt is maradnék ugyanakkor a pop-up stratégiánál, ahogy eddig csináltam. A fesztiválokra fókuszálva használnám ki a szezonokat akár Amerikában, akár Európában, beütemezve, hogy minél több helyen ott legyek. A fesztiválszezonon kívül így is vannak hónapok, amikor csak vegetál a brand. Az online értékesítésben hiszek, és abban, hogy egy-egy hetet megcélzunk élőben, megmutatjuk magunk, majd átirányítjuk online-ra a forgalmat.
Bölcsen építkezel. Logikusan, racionálisan haladsz.
Köszönöm! Külföldön ez egy bevett dolog, hogy fiatal tervezők bepályáznak városközpontokba, a legimpozánsabb környezetbe, az üres üzlethelyiségekre, mint ahogy mi mentünk a Ritz-Calton-ba nyáron. Így van idejük a feltörekvő tervezőknek bemutatkozni, amikor több turista, vagy épp fesztiválszezon van. A Deák Ferenc utcai boltot sem akartam tovább fenntartani. Most mit kezdenék a fesztivál ruhákkal? Így viszont az ott szerzett bevételt máris forgathatom vissza egy újabb pop-up-ba, mint volt utána a Sziget.
És melyik nemzetközi fashion weeken mutatnád be először a márkád?
Budapesten természetesen, ami remélem hamarosan meg is valósul a következő divathéten.
És hol látod magad tíz-tizenöt év múlva, amikor 35 éves leszel?
35 éves koromra nagyon szeretném külföldi videoklipekben is viszontlátni a ruháimat. És nagyon szeretnék egy európai divatfővárosban egy üzletet.
Az már nem pop-up lenne, hanem állandó?
Az már egy állandó üzlet lenne, de a pop-up szokásomat akkor is megtartanám az új események és helyszínek kipróbálására.
Ennek az állandó üzletnek ugyanakkor az lenne a különlegessége, hogy helyben lenne a kreatív rész, a varroda, ahol wbrkshopokat is tarthatnánk. A Szigeten kiraktam egy több méteres vásznat, amire bárki festhetett, és nagyon jó hatása volt. Ez a workshop, amit elképzelek, ehhez hasonló támogató, közösségi térként is működne.
Például elkészítek alapkabátokat, amit aztán mindenki maga fest be. Persze segítünk,
és lenne egy kreatív tér, egy lehetőség az önkifejezésre, ami csapatépítőként is jól működhet.
______
Az interjút készítette: Vanyovszki Mária, coach.
