Bezárás

Keresés

Bezárás

Magyarországon még mindig szégyellünk kimenni az utcára, ha valami különlegeset viselünk?

Vanyovszki Mária

„Te nem is vagy divatos! Úgy nézel ki, mint egy Krúdy hősnő.” - kezdte a randit a srác, amikor először meglátott és a divatújságírói hátterem ismerve valami egész másra számított. Megkérdeztem, mit jelent számára a divatos, és nagyjából a plázákban kapható, aktuális darabok viseletére gondolt, amik – ugye - kéthetente változnak. Rajtam ehhez képest valóban többéves darabok vegyültek, sajátos stílusban összerakva.
 
„Rendkívül fontos, ki mit visel, a belsővel meg nem kell törődni!” - jegyezte meg gúnyosan egy másik ismerős a legutóbbi divathét idején. Számára a külsővel való foglalkozás egyértelműen annak a jele, hogy a divatban hivatásként vagy szenvedélyként jelen lévők nem törődhetnek a belső értékeikkel.
 
És ez csak kettő a számtalan tévhitből, amit a divattal, öltözködéssel, stílusos megjelenéssel kapcsolatosan az emberek előszeretettel hangoztatnak.
 
Szerény tapasztalatom szerint ez a fajta ítélkezés Magyarországon különösen hangsúlyos. Bármelyik irányba lépünk át a határon, és bármilyen messze is megyünk, az öltözködés szeretete, a külső megjelenés igényessége sehol ennyi bántást nem kap, mint ebben az országban.
 

Mi a baj a divattal? Mi történt a magyar öltözködési kultúrában? Mi köze ennek a szóhasználathoz?

 
Ahogy az írás elején idézett megjegyzésből is kitűnik, maga a szóhasználat teljesen különböző jelentéseket hordoz az emberek számára. Másképp értem, használom én, másképp a szomszéd, a vasutas, a vezérigazgató, és akárki.
 
A magyar nyelvben ehhez jött még egy olyan pejoratív mellékíz, aminek nemcsak a szóhasználat alakulásához, de a történelmi tényekhez, társadalmi változásokhoz is köze van.
 
Nézzük először a fogalmat!
 
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint:
1. Az élet külső formáit, a társas érintkezést, de különösen a viseletet, az öltözködés módját irányító, koronként változó szokások összessége: divatban van, divatba jön, kimegy a divatból, valami divatját múlja.
2. Felkapott szokás gyakorlat.
3. Valakinek, valaminek az időhöz kötött közkedveltsége, felkapott volta: pl. a krimi divatja.
 
Kettővel alatta van a »divatbáb« kifejtése, ami háromszor akkora részt kapott. Első értelmezése: „Kirívóan csak a divatos öltözködésnek élő személy, különösen nő”. A nyelvünk tele van ehhez hasonló kifejezésekkel, mint divatmajom, divatbolond stb.
 
A nyelvhasználat alakulása jól tükrözi az öltözködési igényesség társadalmi megítélésének változását.
 
Várhegyi Éva néni, a Hollán Ernő utcai kalapszalon tulajdonosa, aki több mint hatvan éve van a szakmában, sokat mesél arról, amikor még a munkásember is kalapot, kesztyűt és elegáns öltözéket öltött magára, és műszak után így jött flangálni a belvárosba.
 
A nagypolgári réteg legendásan választékosan öltözködött, méretre készült ruháik a nemzetközi trendekkel kéz a kézben jártak.
 
A kommunizmus egyenvilága nagy pusztítást végzett a különböző társadalmi rétegek szétzilálásában, az emberek megosztásában, a bizalom és az önbizalom aláásásában, ami magával rántotta az öltözködési igényességgel kapcsolatos megítélést is. A kitűnés a lázadás egyik formája, deviancia és büntetendő dolog lett.

A konfekcióáru elterjedésével egyre szórványosabban maradtak fenn a szabóműhelyek és a kisvállalkozó varrónők, akik méretre készítettek. Szerencsés vagyok, mert én még úgy nőttem fel, hogy édesanyám a munkásosztály tagjaként is rendszeresen készíttetett magának öltözékeket, ruhát, kabátot, amiket nem mellesleg ma is bátran viselünk. Hol ő, hol én. Kisgyerekkoromtól egészen huszonéves koromig nekem is az volt a fő beszerezési forrásom, hogy jártuk a méteráru boltokat, és az így választott anyagokból varrattam ruhát, szoknyát, nadrágot, kosztümöt stb. Csodabogárnak is számítottunk mindketten, így a társadalomba való beilleszkedésünk egyik fontos eleme lett, hogy a szokásos, konfekció, fast fashion és egyéb ruhákkal bővítsük a gardróbunk.
 
Az utóbbi 30-40 év átalakulásában hatalmas szerepe volt a fast fashionnek, ami könnyen megszerezhető és épp ezért lazán eldobható fogyasztási cikké silányította az öltözködés értékét.
 
Az utóbbi pár évben a szerencsére egyre nagyobb tendenciával hódító, fenntartható törekvések felerősítik a divatnak, az öltözködésnek a belső fejlődéssel való kapcsolatát.
 
Minél nagyobb önismerettel nyúl valaki a saját öltözködéséhez, annál stílusosabbá válik a külső megjelenése, miközben a választásai a fenntarthatóság elveit is tükrözik.
 
A témához kapcsolódóan szeretettel ajánlom Mengyán Eszter könyvét: HELLÓ SLOW FASHION! Környezettudatos ruhatár lépésről lépésre. Szakemberekkel folytatott beszélgetéseivel és személyes történetének megosztásával segíti sokak számára a visszatérést ahhoz, hogy egy belső fejlődésen keresztül találják meg a stílusukat és vele a külső igényesség újra definiált lehetőségeit.
 
Úgy gondolom, sok ilyen könyvnek, írásnak, illetve egyéb módokon megfogalmazott bátorításnak és kiállásnak kell születnie ahhoz, hogy az öltözködés igényességét az őt megillető, magasztos helyre visszahelyezzük.
 
A divat fogalma helyett én addig is, ahol lehet az öltözködési kultúra és a stílus kifejezéseket fogom használni.
 
És te? Te mit gondolsz a divatról?
_______
Nyitókép: Godisable Jacob



Hasonló hírek