„Te nem is vagy divatos! Úgy nézel ki, mint egy Krúdy hősnő.” - kezdte a randit a srác, amikor először meglátott és a divatújságírói hátterem ismerve valami egész másra számított. Megkérdeztem, mit jelent számára a divatos, és nagyjából a plázákban kapható, aktuális darabok viseletére gondolt, amik – ugye - kéthetente változnak. Rajtam ehhez képest valóban többéves darabok vegyültek, sajátos stílusban összerakva.
„Rendkívül fontos, ki mit visel, a belsővel meg nem kell törődni!” - jegyezte meg gúnyosan egy másik ismerős a legutóbbi divathét idején. Számára a külsővel való foglalkozás egyértelműen annak a jele, hogy a divatban hivatásként vagy szenvedélyként jelen lévők nem törődhetnek a belső értékeikkel.
És ez csak kettő a számtalan tévhitből, amit a divattal, öltözködéssel, stílusos megjelenéssel kapcsolatosan az emberek előszeretettel hangoztatnak.
Szerény tapasztalatom szerint ez a fajta ítélkezés Magyarországon különösen hangsúlyos. Bármelyik irányba lépünk át a határon, és bármilyen messze is megyünk, az öltözködés szeretete, a külső megjelenés igényessége sehol ennyi bántást nem kap, mint ebben az országban.
Mi a baj a divattal? Mi történt a magyar öltözködési kultúrában? Mi köze ennek a szóhasználathoz?
Ahogy az írás elején idézett megjegyzésből is kitűnik, maga a szóhasználat teljesen különböző jelentéseket hordoz az emberek számára. Másképp értem, használom én, másképp a szomszéd, a vasutas, a vezérigazgató, és akárki.
A magyar nyelvben ehhez jött még egy olyan pejoratív mellékíz, aminek nemcsak a szóhasználat alakulásához, de a történelmi tényekhez, társadalmi változásokhoz is köze van.
Nézzük először a fogalmat!
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint:
1. Az élet külső formáit, a társas érintkezést, de különösen a viseletet, az öltözködés módját irányító, koronként változó szokások összessége: divatban van, divatba jön, kimegy a divatból, valami divatját múlja.
2. Felkapott szokás gyakorlat.
3. Valakinek, valaminek az időhöz kötött közkedveltsége, felkapott volta: pl. a krimi divatja.
Kettővel alatta van a »divatbáb« kifejtése, ami háromszor akkora részt kapott. Első értelmezése: „Kirívóan csak a divatos öltözködésnek élő személy, különösen nő”. A nyelvünk tele van ehhez hasonló kifejezésekkel, mint divatmajom, divatbolond stb.
A nyelvhasználat alakulása jól tükrözi az öltözködési igényesség társadalmi megítélésének változását.
Várhegyi Éva néni, a Hollán Ernő utcai kalapszalon tulajdonosa, aki több mint hatvan éve van a szakmában, sokat mesél arról, amikor még a munkásember is kalapot, kesztyűt és elegáns öltözéket öltött magára, és műszak után így jött flangálni a belvárosba.
A nagypolgári réteg legendásan választékosan öltözködött, méretre készült ruháik a nemzetközi trendekkel kéz a kézben jártak.
A kommunizmus egyenvilága nagy pusztítást végzett a különböző társadalmi rétegek szétzilálásában, az emberek megosztásában, a bizalom és az önbizalom aláásásában, ami magával rántotta az öltözködési igényességgel kapcsolatos megítélést is. A kitűnés a lázadás egyik formája, deviancia és büntetendő dolog lett.
A konfekcióáru elterjedésével egyre szórványosabban maradtak fenn a szabóműhelyek és a kisvállalkozó varrónők, akik méretre készítettek. Szerencsés vagyok, mert én még úgy nőttem fel, hogy édesanyám a munkásosztály tagjaként is rendszeresen készíttetett magának öltözékeket, ruhát, kabátot, amiket nem mellesleg ma is bátran viselünk. Hol ő, hol én. Kisgyerekkoromtól egészen huszonéves koromig nekem is az volt a fő beszerezési forrásom, hogy jártuk a méteráru boltokat, és az így választott anyagokból varrattam ruhát, szoknyát, nadrágot, kosztümöt stb. Csodabogárnak is számítottunk mindketten, így a társadalomba való beilleszkedésünk egyik fontos eleme lett, hogy a szokásos, konfekció, fast fashion és egyéb ruhákkal bővítsük a gardróbunk.
Az utóbbi 30-40 év átalakulásában hatalmas szerepe volt a fast fashionnek, ami könnyen megszerezhető és épp ezért lazán eldobható fogyasztási cikké silányította az öltözködés értékét.
Az utóbbi pár évben a szerencsére egyre nagyobb tendenciával hódító, fenntartható törekvések felerősítik a divatnak, az öltözködésnek a belső fejlődéssel való kapcsolatát.
Minél nagyobb önismerettel nyúl valaki a saját öltözködéséhez, annál stílusosabbá válik a külső megjelenése, miközben a választásai a fenntarthatóság elveit is tükrözik.
Úgy gondolom, sok ilyen könyvnek, írásnak, illetve egyéb módokon megfogalmazott bátorításnak és kiállásnak kell születnie ahhoz, hogy az öltözködés igényességét az őt megillető, magasztos helyre visszahelyezzük.
A divat fogalma helyett én addig is, ahol lehet az öltözködési kultúra és a stílus kifejezéseket fogom használni.
És te? Te mit gondolsz a divatról?
_______
Nyitókép: Godisable Jacob
