"Minden évben lelki gyötrődés volt a fürdőruhavásárlás" - Ismerd meg az Ittybitty történetét!

Az Ittybitty márka ötlete az egyetemi évek alatt kezdett formát ölteni Kiss Eszter fejében. Akkor még csak egy gondolat volt, egy finom kis csíra arról, milyen lenne az a fürdőruha, amely végre nem elrejti a kis mellű nők testét, hanem ünnepli azt. Az első prototípus 2021 nyarán született meg, és máris egy közösség várt rá. Az Instagramon ugyanis már összekapcsolódtak azok, akiket érdekelt, hogyan öltözködjenek ehhez az alkathoz, amiről ritkán esik szó a mainstream divatban. Így az Ittybitty tulajdonképpen már azelőtt létezett, hogy kézzelfogható termékké vált volna:

érzésként, hiányként és közösségként.

Eszter a márkaindításhoz komoly hátteret hozott magával, hiszen főállásban marketinggel és social media menedzsmenttel foglalkozik. Ha valaki először találkozik vele, általában ezzel kezdi a bemutatkozást. Aztán érdekességként teszi hozzá, hogy van egy saját márkája is, amely szorosan összefügg mindazzal, amit nap mint nap csinál. 

– lassan, szeretettel, tudatosan.

Mire utal a névválasztás, Ittybitty?
Alapvetően kis mellű nőknek tervezek fürdőruhákat. Nem kizárólag, de kifejezetten erre a testalkat típusra előnyös darabokat, méghozzá úgy, hogy nem szivaccsal és merevítővel adok formát a daraboknak, hanem a szabásvonalakkal. Az Ittybitty, azaz icipici erre utal, így reményeim szerint könnyebben rátalál az, aki épp ezzel az igénnyel keres bikinit magának. 

A saját igényed alapján született a fürdőruha ötlete. Milyen egyéb igények érkeztek azóta a vásárlóktól, amiket be tudtál építeni? Hogyan elégítette, elégíti ki azóta a te saját igényed? 
Igen, saját tapasztalatokból indultam ki, kezdve azzal, hogy

egyszerűen minden évben egy lelki gyötrődés volt a fürdőruhavásárlás és többször sírtam különböző próbafülkékben nyaranta.

Megvoltak a fejemben azok a fazonok, amiket szerettem volna látni a boltok polcain, de sehol sem találtam meg őket, így elhatároztam, hogy akkor csinálok saját darabokat. 

Azóta párhuzamosan követem a vásárlók igényeit és a saját elképzeléseimet, ugyanis volt például három kedvenc fazon, amikre folyamatosan érkeztek a további színekre való kérések, így ezekből a kezdeti neutrális színek mellé készült pár élénkebb is. Idén először pedig mintás darabok is készültek, méghozzá Róka Flóra festőművész aquarell festményeivel. Ami még nagyon érdekes volt, hogy a festett mintás darabok mellé készültek matchy-matchy férfi fürdőnadrágok is, amik az idei év slágerei voltak!

Úgyhogy néha - ha van is az embernek egy ideális célcsoportja -, végül lehet, hogy a legkeresettebb termék éppen ezen kívül esik. és alkalmazkodni kell valamelyest a piaci körülményekhez.

Több magyar designerrel dolgoztál már együtt social media managerként. Ezek a tapasztalatok és a kapcsolati háló hogyan segítik a márkád építését?
A hazai kreatív szakma megismerésében mindenképp segítségemre voltak ezek a tapasztalatok, de érdekes módon, akikkel együtt dolgozom, legtöbbször nem ezekből a körökből kerültek a kapcsolati hálómba. Ladjánszki Máté fotográfussal például egy közös baráton keresztül ismertük meg egymást, a varrodát, ahol a fürdőruhák készülnek, pedig a fodrászom ajánlotta. 

Hogyan indultál el a gyártás irányába? Anyagbeszerzés, varroda, ezek mind kihívások lehetnek az elején. Hogyan ugrottad meg ezeket?
A Mod’Arton végeztem divatmenedzser szakon, és nagyon sok hasznos előadásunk, terepszemlénk volt ezzel kapcsolatban. Az anyagismeret első évben az egyik kedvenc tárgyam volt, viszont nagyon sok innovatív anyagról csak azután szereztem tudomást, hogy elkezdtem kutatni a témában. Elsődleges szempont volt, hogy természetes vagy újrahasznosított, illetve újrahasznosítható anyagok között nézelődjek, és ezt valószínűleg az egyetemen jól belénk nevelt szemléletmód kellően megalapozta.

Miért volt számodra fontos, hogy a fürdőruhákat fenntartható, újrahasznosított anyagból készítsd? 
Egy korábbi kerekasztalbeszélgetésen a fenntarthatóság témában volt alkalmam megszólalni, és akkor is elmondtam, hogy nem szeretnék álszent lenni és tervezőként, márkatulajdonosként papolni a fenntarthatóságról, hiszen szerintem már önmagában egy termék előállítása nem fenntartható. Az viszont fontos, hogy minimalizáljuk a hulladékot, és amit lehet, vissza tudjunk forgatni akár ebbe a modern fogyasztói körforgásba. Én bevallom, szeretek vásárolni és szeretem a szép új ruhákat. Azonban mindig szempont a természetes anyaghasználat és hogy olyan dolgokat vegyek csak meg, amire tényleg szükségem van. Illetve gyakran csereberélünk ruhákat barátnőkkel, a testvéreimmel, hogy meglegyen ez az újdonságérzés nyújtotta dopamin. 

Az, hogy miért fontos nekem személy szerint a fenntarthatóság, nagyon összetett és külön podcast epizódot tudnék rá pazarolni, de röviden talán annyi, hogy szeretném, ha a gyerekeim, unokáim is megtapasztalhatnák a természetet és a világ csodáit úgy, ahogy nekem az megadatott. Szeretném, hogy Indonéziában megmaradjanak a gyönyörű esőerdők, és ne csak olajpálma ültetvényekkel találkozzanak itt, vagy hogy Magyarországnál maradjunk, szeretnék még Dobogókőn szánkózni a jövendőbeli gyermekeimmel.

Mit éreztél, amikor először kézbe vetted azt az anyagot, amiből később a kollekcióid születtek?
Ez egy kedves történet, Indonéziában voltam pont, amikor egy ott élő német hölggyel fotóztunk egy divatanyagot, és vele kezdtem el beszélgetni a fenntartható anyagokról, amikor ajánlott egy kiváló olasz gyártót. ECONYL szálból készül minden fürdőruha azóta is, ez egy óceáni- és ipari hulladékból kinyert, újrahasznosított szál. Ami pedig külön szuper benne, hogy a szabászati hulladékot is vissza tudom küldeni a gyártónak, amiből újabb szálat tudnak generálni. Gyakorlatilag teljesen zero waste. Amikor mégis marad hasznos szabászati hulladék, abból a bikinikhez passzoló fejpánt, illetve horgolt táskák is készülnek.

Mit tapasztalsz: mi az, ami ma leginkább visszatartja az embereket a tudatos vásárlástól?
Itthon mindenképp a magasabb árakat mondanám. A magasabb ár kapcsán sokan nem látják át, hogy egy jobb minőségű darab hosszabb távon olcsóbb is lehet. Rövid távon viszont az alacsonyabb belépési ár győz, még akkor is, ha hosszú távon rosszabb az ár-érték arány. A legfontosabb iparfejlesztési lépés lesz a fenntartható anyagok olcsóbb előállítása, hogy fel tudják majd venni a versenyt a műszálas textilekkel. Illetve sokan nem tudják, melyik márka valóban fenntartható, és melyik él a “greenwashinggal”, és ahelyett hogy utánajárnának, inkább maradnak a megszokott, bevált márkáknál.

Minden ruhadarabról pontos elképzelésem van, divatrajzzal és konkrét tervekkel érkezem a varrodába. Ez egyébként a saját gardróbomat is jellemzi, szívesebben varratok ruhát, ami pont olyan, ahogy elképzeltem, minthogy vegyek valamit, ami hasonló, de nem tökéletesen az, ami a fejemben volt. Előre félek, milyen stócot fogok adni az esküvői ruhám készítésekor a varrónőnek.

Melyik darab áll hozzád a legközelebb, és miért? Van olyan, amihez különleges történet kötődik?
Nem feltétlenül tudnék egy darabot kiemelni, de a Palain nevezetű egyrészes nagy kedvencem, mert iszonyú kényelmes lett, mégis az egyik legcsinosabb mind közül. Kollekciónkként vannak inkább érdekes történetek:

az első kollekció darabjainak nevei például mind-mind egy-egy olyan férfi nevének anagrammái, akik hatással voltak az énképemre.

A weboldaladon említed, hogy az Ittybitty több, mint egy márka. Te hogyan látod: milyen nők alkotják ezt a közösséget, és miért pont ők kapcsolódnak hozzád?
Csodálatos nők! Annyi pozitív energiát kapok mindenkitől a márka kapcsán, amit sosem gondoltam volna.

Kialakult egy kisebb közösség, akik értékelik a művészetet, fontos nekik a környezet, tudatosak – nemcsak a vásárlásban, de az élet minden területén – és emelett szeretnék jól érezni magukat a bőrükben.

Kik a modelljeid? Hogyan választod ki őket?
Legtöbbször nem klasszikus divatmodellekkel dolgozom, és általában Instagramon írok a lányoknak, akiket úgy érzek, hogy passzolnak a brandhez. Mivel scouterként is dolgoztam, jó szemem van a különleges karakterek megtalálásához. Emellett fontos a kémia, hogy olyan csapat jöjjön össze, akik lazán és jó hangulatban tudnak együttműködni. Szerencsére Máté, a fotós is egy iszonyú szerethető figura, minden fotózás után lényegében kialakul egy új baráti társaság is.

Mit ad számodra, hogy social media menedzserként dolgozol, miközben építed a saját márkádat? Hogyan hat ez a kettő egymásra a mindennapokban?
Nagyon inspiráló sokszor az a közeg, amiben a mindennapjaimat töltöm a márkám szempontjából is. Csupa olyan kreatív fiatallal dolgozom, akik megihletnek. A Sorsi freddi kollekció darabjait pont egy kollégámon és a férjén fotóztuk be, mert annyira passzolt nekem a karatere ehhez a témához. Olyan szempontból, hogy kreatívan gondolkozzak, mindenképp összefügg a munkám és a vállalkozásom, de sok ponton üzleti oldalon is tanulhatok a főállásom kihívásaiból.

Mi a legnagyobb kihívás abban, hogy egy teljes állás mellett építs egy designer vállalkozást?
Egyértelműen az idő. Bárcsak több órából állna egy nap és könnyebben tudnám optimalizálni a főállásom a vállalkozásommal. Viszont mivel eddig divatszférában dolgoztam, egy éve pedig kreatív ügynökségnél dolgozom, megvan a balansz a divatvilág és az ügynökségi világ között, amit pedig nagyon élvezek. Korábban nem feltételül nézték jó szemmel, hogy egy divatmárkánál dolgozom, holott nekem is van egy divatmárkám.

Mi az, ami nagy tanulság volt? És mi az, amiből nem engedsz?
A varrónő keresgélés egy tanulságos – és sok tanulópénzt maga után vonzó – folyamat volt. Jó varrónőt találni baromi nehéz. Így abból a minőségből, amit ők tudnak nyújtani, illetve az ECONYL anyagminősége, nem engedek.

Milyen irányba álmodod tovább az Ittybitty-t?
Én szeretnék első körben hazai terepen maradni és itt kapcsolódni azokkal a nőkkel, akiknek fontosak a márka által képviselt értékek. Szeretném, ha minél szélesebb körben terjedne az üzenet, hogy ruhavásárláskor nincs fontosabb annál, mint hogy felszabadultnak érezhesd magad.

Elképzelted már, milyen lenne a márkád nemzetközi terepen? Mi az, ami motiválna, és mi az, ami óvatosságra int?
Nem igazán gondolkoztam még nemzetközi szinten, egyelőre szerintem ez a magyar textilipar – illetve annak hiánya – állapota miatt nem reális cél. De ha merek nagyot álmodni, akkor a legfőbb motivációm az lenne, hogy megszabadítsam nőtársaimat a keserves fürdőruhavadásszattól, és egy kézenfekvő megoldást nyújtsak számukra, hogy ne járjanak úgy, mint én, és legfeljebb örömükben sírjanak bikini próbálás közben.

Hogyan változott az önmagadhoz és a testedhez való viszonyod mióta megteremtetted ezt a női energiákra épülő márkát?
Kétségtelenül pozitív irányba változott. Mint mindenkinek, nekem is vannak hullámvölgyek az énképemben, olyankor egy erős kapaszkodó, hogy mit kommunikálok és mi mellett állok ki, aminek nem szeretnék ellentmondani akkor sem, ha épp nem vagyok megelégedve magammal vagy nem érzem magam jól a bőrömben. 

Mit mondanál annak a nőnek, aki hasonló álmot dédelget, de még nem mert belevágni?
Kezdje kicsiben és építkezzen apránként. Aki fél, hogy nagyot esik, annak érdemes fokról fokra lépkedni fel a létrán, amíg biztonságban nem érzi magát.

És végül mi volt a legszebb, legmeglepőbb vagy legmeghatóbb visszajelzés, amit valaha kaptál az Ittybitty kapcsán?
Tavaly a fashion weeken, - ahova egyébként fotózni mentem -, megismertek, mint az Ittybitty tervezőjét. Ez volt egy olyan pillanat, amit még a naplómba is felírtam, pedig összvissz egy oldal van bele írva, mert szeretem a szép noteszokat, és mindig elhatározom, hogy írok naplót, aztán mindig feledésbe merül a történet. Ez legalább le van benne jegyezve.

____

Képek: Marosi Viktor és Ladjánszki Máté