A koncepció – de még inkább egy álom – hogy összművészeti és tematikus alapú divateseményeket hozzanak létre, Zábráczki Dórának és Tamás Ildikónak a fejéből pattant ki jónéhány hónappal ezelőtt. A Razabra márka alapítója képzőművész lányával, Onódi Rékával együtt indította el a Budapest – Fashion Art Meets havi rendszerességű sorozatát, amelyben kiállításmegnyitók és divatbemutatók fonódtak össze az Aulich utcai szalon káprázatos tereiben.
Tamás Ildikó az ELTE falai között és a divathetekhez kapcsolódva is tervezett és rendezett már olyan tematikus fókuszú eseményeket, amelyek a tudományos ismeretterjesztés, a művészet és a divat szerves egységében valósultak meg. A két álom aztán hamar összetalálkozott és az elképzeléseket összefésülve megszületett egy közös rendezvénysorozat. Időről időre fantasztikus magyar dizájnerek, művészek és szakértők csatlakoztak a kezdeményezéshez és lettek részesei, szereplői a szó szerint önkéntességen alapuló, de annál több lelkesedéssel megvalósuló performanszoknak, amelyek megannyi izgalmas elemből álltak mindig össze – a koncerttől az irodalmi esten, kiállításmegnyitón és informatív kerekasztal-beszélgetéseken át a rendhagyó koreográfiájú divatbemutatókig, amelyekben minden összetevő a kiemelt témához illeszkedik. A tematika is nagyon változatosan alakult, a tűzben születő ékszerektől az illatkultúráig, amikor szó szerint illatok lengték körül a teret és a vonuló modelleket, illatokat idéző versek hangzottak el művészi előadásban, és a kifutó zenéi sem voltak esetlegesek, minden egy organikus előadássá szerveződött.
Immár, közel egy év után az évadzáró eseményre is sor került, FOLKVERZUM címmel. A szervezők a kortárs divatnak és dizájnnak egy olyan regiszterét választották ki, ami végtelenül izgalmas, sajátos színfoltot képvisel a divatszcénában, mégis kevesebb szó esik róla, mint más műfajokról. Ez pedig a népművészet kortárs dizájnba öntve, értőn, kreativitással, kellő tisztelettel a gyökerek felé, távol maradva a giccstől és a korszerűtlenségtől egyaránt. Olyan témákat jártak körül, mint:
Van-e helye a népművészetnek a 21. századi városi kultúrában? A múzeumokon és fesztiválokon túl is része lehet a mindennapjainknak? Hogyan találkozik egymással hagyomány és innováció, örökség és kortárs alkotás? Hogyan lehet továbbgondolni azt a kulturális örökséget, amelyet elődeinktől kaptunk?
Seregély Mirtill mézesbábos alkotásai
Holland Marcsi gyűjtéséből származó matyó viselet
Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Budapest Fashion Art Meets – Folkverzum, amely július 29-én a Razabra Showroomban olyan alkotókat és kutatókat vonultatott fel, akik munkájukban nap mint nap a múlt és a jelen között építenek hidat.
A rendezvény különlegessége éppen abban rejlett, hogy nem egyetlen művészeti ág köré szerveződött. A Razabra, Kriston Gitka és a CreaBead Design márkákat egyesítő divatbemutatók, a kerekasztal-beszélgetések, Simonffy Mihaela moldvai népdalai, Seregély Mirtill mézesbábos alkotásai valamint a Fehérné Van Luijk Mariëlle által kiállított eredeti viseletdarabok és kézműves tárgyak egymást kiegészítve rajzolták ki azt a gondolati ívet, amely szerint a hagyományhoz nemcsak retrospektív módon viszonyulhatunk, hanem folyamatos párbeszédben lehetünk vele.
Az est moderált beszélgetései során hamar világossá vált, hogy a résztvevők számára a népművészet a kreativitás tárháza kortárs értelemben. Kriston Gitka divattervező és Fabra-Füstös Fanni, a CreaBead Design alapítója arról meséltek, miként lehet a magyar motívumkincset úgy újraértelmezni, hogy az természetes módon illeszkedjen a mai öltözködéshez. Gitka kézzel hímzett lenruhái és Fanni gyöngyből épített, matyó ornamentikát idéző ékszerei nem másolatok, hanem kortárs alkotások, amelyek tisztelettel fordulnak a hagyomány felé. A népművészet számukra „élő vizuális nyelv”, amelyből új kompozíciók születhetnek.
A népművészet ma is ható erejét Simonffy Mihaela éneke tette zsigeri módon átélhetővé. A moldvai népviseletben színpadra lépő előadó nemcsak dalokat hozott magával, hanem egy egész kulturális közeget. Előadásai bensőséges csendet teremtettek a teremben, emlékeztetve arra, hogy a népzene nem pusztán koncertanyag, hanem közösségi emlékezet. Kulturális antropológiai kutatásai és zenei pályája ugyanannak az elköteleződésnek a részei: megőrizni és továbbadni azt a tudást, amelyet gyermekkorában természetes módon kapott örökül.
A második kerekasztal-beszélgetés újabb nézőpontokat nyitott. Mariëlle van Luijk – akit sokan Holland Marcsi néven ismernek – lenyűgöző népviselet-gyűjteményének történetéről beszélt. Nem csupán ruhákat ment meg, hanem az öltözködéshez kapcsolódó szabályokat, szokásokat és tudást is dokumentálja, hogy azok ne vesszenek el a következő generációk számára. Mellette Seregély Mirtill mézesbábos mutatta be, hogyan lehet többszáz éves faragott mézeskalácsformákat újra életre kelteni, a régi recepteket újra divatba hozni, és nem utolsó sorban, hogy az ornamentika mennyire fontos része a használati tárgyaknak, legyen szó ruháról vagy gasztronómiai termékekről. Mindketten ugyanazt az üzenetet képviselték: az örökség megőrzése nem konzerválást jelent, hanem továbbélést.
A két divatbemutató látványosan kapcsolta össze az est gondolatait. A kifutón megjelenő Kriston Gitka ruhákon a hagyományos hímzések, motívumok és természetes anyagok nemcsak díszítőelemként, hanem a kortárs tervezői gondolkodás részeként jelentek meg.
A CreaBead Design ékszerekben a hímzések más ékszerként önállósult formáit csodálhattuk, a Razabra bőrtáskákon pedig domborművekké nemesült népi motívumokat. Az eseményhez önkéntes alapon csatlakozott modellek viseletei azt üzenték: a népi inspiráció nem alkalmi jelmez, hanem a mindennapi öltözködésben is érvényes esztétikai nyelv lehet.
A Razabra Showroom tere különösen alkalmasnak bizonyult ehhez a találkozáshoz. A kiállított eredeti népviseletdarabok, a kézműves ékszerek, az illatozó mézes kalácsok, a beszélgetések közvetlensége és a zenei betétek együtt valódi szalonhangulatot teremtettek, ahol az érdeklődők nem csupán nézői, hanem résztvevői is lehettek a párbeszédnek.
A Folkverzum végül nem kész válaszokat adott arra a kérdésre, mit kezdhetünk ma a népművészettel. Inkább azt mutatta meg, hogy a hagyomány akkor marad élő, ha új alkotásokban, új történetekben és új közösségi élményekben talál magának helyet. A múlt nem a jelen ellenpontjaként jelent meg ezen az estén, hanem annak egyik legfontosabb inspirációs forrásaként. Ez volt a Folkverzum legfontosabb üzenete – és talán ezért hagyta úgy el a közönség a Razabra Showroomot, hogy nem csupán egy divateseményen, hanem egy valódi kulturális találkozáson vett részt.
Zábráczki Dóra, Simonffy Mihaela és Tamás Ildikó
____
Fotók: Adorjáni Zoltán
Az esemény – miként a korábbiak is a sorozatban –, önkéntességi alapon valósult meg, köszönet minden résztvevőnek:
A rendezvénysorozat megálmodói és házigazdái: Zábráczki Dóra és Tamás Ildikó. Szervezők: Tamás Ildikó, Zábraczki Dóra és Jamriskó Tamás. Kerekasztal beszélgetés: Fehérné Van Luijk Mariëlle (népviselet gyűjtő és szakértő), Füstös-Fabra Fanni (designer, CreaBead Design), Kriston Gitka (designer), Seregély Mirtill (mézeskalács készítő), Simonffy Mihaela (népdalénekes) és Tamás Ildikó (moderátor, néprajzkutató). Modellek: Barlay Anna, Deák Katalin, Hevesi Hanna, Kós Lilien, Lukács Maja, Radovics Hedvig, Rajtó Fanni, Troszt Jázmin, Zelenka Réka, Flow Models Hungary (Bokor Éva). Fodrász: Makai Lilla. Videó és hangosítás: Szilágyi Zoltán.
