Bezárás

Keresés

Bezárás

Szemétből luxust - Interjú a TildArt Eco Luxury tervezőjével

kérdezett: Vanyovszki Mária

Jánosi Matilda, Londonban élő divattervező, aki újrahasznosított anyagokat kombinál luxus anyagokkal, mindezzel megalkotva sajátos “Eco Luxury” stílusát.
 
Matilda Erdélyben született és nőtt fel, olyan környezeteben, ahol az újrahasznosítás egyfajta életmód. 2009-ben Budapestre költözött azzal a céllal, hogy elindítsa saját tervezői márkáját. Itt alapította meg a TildArt márkát.

A márka ma ismert irányvonalát ugyanakkor pár évvel később, Londonban alakította ki. A jelenleg már TildArt Eco Luxury néven működő brand visszatérő meghívottja a Vancouverben szervezett Eco Fashion Week-nek is. Idén már második alkalommal mutatta be itt kollekcióját nagy sikerrel. Ennek apropóján beszélgettünk Matildával.
 
Jánosi Matilda a vancouver-i kifutónElőször is szeretnék gratulálni! Nem csupán a külföldi jelenléthez és a sikeres szerepléshez, hanem ehhez az igazán egyedi koncepcióhoz, ami a márkádat jellemzi.
Ha jól tudom, a 2009-es budapesti indulásnál még nem ez volt a koncepció. Akkori stílusodat hogyan határoznád meg?
Köszönöm szépen a gratulációt!
Az egész nagyon érdekesen indult; Budapesten volt szerencsém számos divatbemutatón és partin részt venni és a ruháimat, amikben megjelentem, mindig én készítettem, újrahasznosítható anyagokból – mint például régi filmszalagokból, bakelit lemezekből – vagy más selejtezésre ítélt anyagdarabokból.
 
Az egyik ilyen eseményen odajött hozzám Vaspál Melinda, a Fashion Time magazin főszerkesztője, és arról érdeklődött, hogy melyik divattervező kreációját viselem. Nagy meglepetésemre elmondta, hogy figyel már egy ideje és lenyűgözik a ruhák, amiket viselek. Képzelheted, mennyire jólesett! Amikor közöltem vele, hogy saját magam tervezem és készítem a rucikat, felajánlott egy interjú lehetőséget a magazinjában.
Alig volt pár napom, hogy befotózzam a ruháimat, de rendkívül izgalmas időszak volt és egyben egy új életszakasz kezdődött el számomra: a TILDART!

 
Szinte adta magát a “TildArt” név, ami rendkívül egyszerűen a becenevemből, Matilda - Tilda, eredeztethető. Amúgy az angolok imádják, mert egyszerű, de nagyszerű.
 
Életem első saját kollekciója természetesen újrahasznosított anyagokból készült; a barátaim lakásából, udvaráról gyűjtögettem össze mindent, amiről úgy gondoltam, működhet. Például régi bakelit lemezeket, filmszalagokat vagy éppen a nagyi kopott sötétítőfüggönyét. Egy idő után rendszeressé vált, hogy az ismerősök, barátok mielőtt bármit is kidobtak volna, felhívtak, hátha érdekel a számukra feleslegessé vált holmi.
Legjobban a tavasszal szokásos budai lomtalanításokat imádtam. Számomra más “szemete” igazi mennyország volt. Teljesen felvillanyozott a kutatás-keresés, hiszen elképesztő kincsekre lehet bukkanni ilyenkor.

Ekkortájt alakult ki igazából, hogy a TildArt “öko-divat” márka lesz. Vicces amúgy, de az elején nem is nagyon fordítottam nagy hangsúlyt a ruhaköltemények részleteinek kidolgozására; volt hogy sima ragasztószalaggal illesztettem egymáshoz az egyes darabokat, mivel nem volt időm a bíbelődésre, hiszen minden bemutatási lehetőségre igent mondtam. Javarészt ezek a “gyors” kreációk még csak mini divatbemutatók vagy tánc-show-k és fotózások díszletei voltak.

Magyarországon körülbelül 25 divateseményem volt egy 4 éves periódus leforgása alatt, melyek nagy része leginkább divatbemutatók, fotózások és stylist munka volt. Mikor Budapesten éltem, mindig volt valamilyen főállásom – amiből finanszíroztam az életemet – mint például virágkötő vagy könyvelő voltam, de vállaltam bébiszitterkedést és szabás-varrást is. Sokáig úgy tekintettem a divattervezésre, mint egyfajta szenvedélyes hobbi.

Miért döntöttél úgy, hogy Budapestről továbbmész Londonba?
A negyedik év vége felé úgy éreztem, valami hiányzik, nem tudom beteljesíteni, ami a szívem legmélyén van és elhatároztam, hogy megpróbálkozom Londonnal. Úgy láttam, hogy – lévén a divat egyik fellegvára és óriási központi város – több lehetőség rejlik ott, valamint szerettem volna megtanulni angolul és több utazásra is vágytam. 2012 januárjában – egy rendkívül hosszú, de annál vidámabb 28 órás buszút után – nagyjából 10 angol királyi fonttal a zsebemben (és persze mérhetetlen akaraterővel és rengeteg álomképpel) megérkeztem Londonba. De hogy még inkább nehezítsem az életemet, egy szót sem beszéltem angolul.

Rendkívül merész hozzáállás. Mihez tudtál így kezdeni?
Elég gyorsan felfogtam, hogy két lehetőségem van hirtelen – vagy elmegyek takarítani, vagy egy barátnőmmel, Doboli Máriával, aki akkoriban riksataxisként dolgozott, kezdek neki a londoni életemnek.
42 kilósan értetlenkedve magyaráztam Máriának, hogy egyszerűen képtelenség ilyen “adottságokkal” elfuvarozni 3 jól megtermett angol személyt akár csak a következő sarokig is. De ő azt mondta nekem: “- Minden fejben dől el, Tilda! Ha elhiszed, hogy meg tudod csinálni, akkor meg is fogod!” Azt hiszem, ez a mondat azóta is ott cseng a fülemben és rendkívül sokat köszönhetek neki.
 
Két hosszú évig gürcöltem riksásként. Amikor belekezdtem, fogalmam sem volt nemhogy az utcanevekről, de még a városrészekről sem. Van jópár mókás történetem arról, hogy is sikerült eltévednem milliószor a drága utasaimmal a nagyváros sűrűjében. De mindent összevetve – habár fizikailag és mentálisan is embert próbáló időszak volt ez – sokat tanultam magamról és az életről is ezalatt az idő alatt. Számos érdekes embert sikerült megismernem, egészen más kultúrákat, hozzáállást és őszintén szólva mindig sok támogatást kaptam – még az utasaimtól is.
Főként akkor, mikor 2013-ban meghívást kaptam a kanadai Eco Fashion Week rendezvényre Vancouverbe és a repülőjegyre valót próbáltam összetekerni. Bárkinek is meséltem a terveimről, hogy a nagy álmom elérése érdekében pedálozok, az első saját nagyszabású divatbemutatómért, mindenhonnan jókívánságokat és támogatást kaptam. Ez elég nagy löketet adott nekem.

Hogyan alakult ki a márka új irányvonala? Honnan jött az ötlet?
Amikor hivatalosan is elindítottam a saját divatcégemet 2014-ben (a tényleges időpontja a cégalapításnak és a weboldal elindításának), elhatároztam, hogy megpróbálok egy olyan termékkollekcióra fókuszálni és azt kialakítani, amely közelebb áll a “luxus” kategóriához. Innen is ered az általam kreált szójáték “öko-luxus” kategória, amely az enyészetre ítélt anyagokat hasznosítja újra és ötvözi a luxusanyagokkal. Így ad nekik új, környezettudatosan elegáns életet. Hogy egy példát említsek: a legutóbbi kollekciómhoz elkezdtem bicikligumi-belsőket kombinálni minőségi anyagokkal. Itt említeném meg, hogy minden egyes felhasznált “alkatrészem” az Egyesült Királyságban került előállításra, és minden TildArt termék 100% kézműves termék, ami a kelet londoni műhelyemben készül.

A kollekciók tervezésekor mi inspirál?
Minden egyes kollekció tervezésekor maga az anyag az, ami inspirál. Egyfajta szenvedélyem, hogy új életet leheljek minden kidobásra ítélt anyagba, hogy visszatérhessen a lét körforgásába.
A legutóbbi kollekcióm – melyet a 2016-os Vancouver Öko Divathéten mutattam be – a VeloLux nevet viselte. A kollekció darabjaihoz egytől-egyig használt bicikligumi-belsőket kombináltam luxusminőségű anyagokkal, úgymint természetes latex vagy gyapjú, és Swarovski kristályokkal díszítettem.
A vonzalmam a gumibelsőkkel kapcsolatban meg 2012-ben kezdődött, amikor is a “Bug Bugs” riksabázison dolgoztam. Egy alkalommal – dolgom végeztével – megláttam egy szemeteskonténert teli használt bicikligumi-belsőkkel, és első látásra beleszerettem az anyagba. Gondoltam, atyaég, ezek a gumibelső-gumik nemrégiben még London utcáit koptatták, telis-tele fantasztikusnál fantasztikusabb történetekkel.
Az Öko Divathét Vancouverben egy fantasztikusan szervezett esemény, ezért is mentem vissza idén. Szeretem a profizmusukat, hogy mindent kézben tartanak és rendkívül nyitottak – egy impozáns, 150 fõs csapat dolgozik együtt. Szeretettel ajánlom az europai öko-divattervezőknek!
A következő kollekcióm, amin a napokban kezdek el dolgozni, nagyon izgalmas anyagból készül, ami mögött angol történelem van. Imádom az olyan anyagokat, amiknek van történelme!

Hogyan történik nálad a munka folyamata? Az újrahasznosított anyag mennyire határozza meg a formát? Mennyire érzed ennek kötöttségét?
Elég időigényes egy-egy TildArt darab elkészítése, de számomra megér minden ráfordított percet. Például a bicikligumi újrahasznosítási folyamata a következő:
Begyűjtés:
Körbebicajozok a kelet-londoni kerületekben, bemegyek a biciklis üzletekbe és összegyűjtöm a kidobásra szánt bicikligumit. A leggyakoribb partnereim: About the Bikes Limited, Hub Velo. London Fields Cycles Limited, The Hackney Peddler uzletek.
Tisztítás: természetesen egy környezetkímélő technikával dolgozok
Méretre vágás: Lézervágó gépet használok hozzá
Kézzel készítem el a termékeket és adok hozzá színes gyapjút, majd kristályokkal díszítem.
A TildArt ruhák és kiegészítők elkészítése általában pár naptól egészen néhány hét leforgásáig is eltarthat – mivel kézzel készülnek.
 
   

A ruháid stílusát az első pillanatól kezdve nagyon közel érzem magamhoz, de kíváncsi vagyok, te milyennek látod azt a nő típust, akinek a ruháidat szánod.
Nagyon örülök, hogy tetszik a divatom.
Vevőim meghatározó részét tipikusan azok a nők teszik ki, aki szeretik a luxus divatmárkákat; szeretik, ha egy ruha/kiegészítő szexi, egyedi és minőségi kézimunkával van elkészítve – mindeközben környezettudatos vásárlók.
Leginkább az amerikaiak és kanadaiak a fő vásárlóim, mivel ők nagyon nyitottak az új ötletekre, az öko- és luxusmárkákra. Nagyon sok VEGAN vásárlóm is van, akiknek kedvence a VeloLux kollekcióm, mivel a bicikligumi használata által bőrhatásúak a ruhadarabok/ kiegészítők. Van egy pár ázsiai vásárlóm, de ők egyenesen tőlem, a tervezőtől szeretnek vásárolni.

Budapesten jártál mostanában? Itthonról vannak-e megkeresések? Vagy esetleg otthonról, Romániából?
Utoljára 2014-ben voltam Budapesten, egy saját divatbemutatóm okán – a Sütõ Enikõ Divat Iskolával dolgoztam együtt.
Én mindig nyitott vagyok magyarországi és erdélyi divatesemények meghívására, mert mindig szívesen utazok haza.
Volt egy kiállításom Erdélyben 2012-ben, és minden évben hazamegyek fotózásokra Erdély legjobb fotósával, Erdély Bálint Előddel és csapatával. Imádok velük dolgozni, rendkívül profik, ami nagyon inspiráló.
Voltam párszor bemutatni Ócsán, kis fejlődő öko-városka Budapest mellett, mivel minden évben szerveznek Öko Heteket, és tartottunk ott TildArtos gyermek-eseményeket, ahol a gyerekeket tanítottuk újrahasznosított anyagokból játékokat készíteni. Azt nagy szeretettel csináltam, mivel imádok gyerekekkel foglalkozni és szerintem a legfontosabb dolog, hogy őket tanítsuk ezekre. Hiszen akkor felnőtt korukra már természetessé válik ez a fajta környezettudatos hozzáállás.

Számos támogatóm van Magyarországon, akiknek köszönettel tartozom:
Paul Mitchell Öko Hajtermékek, L’Oréal Professional,: Bakóczi Renáta es Murányi László Mester Hajfodrászok, Hungaria Pezsgő, Tamás Pincészet, Sütő Enikő Modell Iskola, Szanitter Dávid színész…
 
 

A Vancouver-ben bemutatott kollekcióban hangsúlyos szerepet kaptak a fejdíszek és egyéb különleges kiegészítők. Hogyan határoznád meg a márka irányvonalát? Mik a jövőbeni tervek, álmok?
Természetesen! Imádom az őrült hajdíszeket és ez eléggé meghatározza a stílusomat.
Amikor elindítottam a saját márkámat, elkezdtem fókuszálni olyan divatdarabok kreálására, amelyek egyediek, de egyben kényelmesek is.
Miután a kifutón bemutattuk, meg is lehet vásárolni a webáruházról: tildart.com 
Nagy álmom a jövőre vonatkozóan, hogy minél több fiatalnak átadhassam az újrahasznosítás és környezettudatos gondolkodás fontosságát, ezáltal egy egész más hozzáállású generációt létrehozni – az életük részévé tenni ezt a felelősségteljes létet.
Természetesen személyes célom, hogy minél több országba eljuttassam az öko-luxus divatomat és természetessé váljon ez a divatirányzat a nagyvilágban.

Mindig is divattal akartál foglalkozni? Tervező akartál lenni? Úgy érzed, azon az úton haladsz már, amiről esetleg kislányként álmodtál?
Igen, 10 éves voltam amikor már tudtam, hogy divattervező szeretnék lenni. Abban az időben ruhákat készítettem a babáimnak és nagyon sok kézi technikát megtanultam nagymamámtól – kötés, varrás, horgolás. Ezeket hasznosítom a mai napig a divatomban. Fantasztikus érzés tudni, hogy a legjobb úton haladok!

Rendkívül inspiráló a történeted! Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik még álmodozni is alig mernek arról, hogy a tervezőként éljék a mindennapjaikat?
Nagyon szépen köszönöm!
Fontosnak érzem, hogy mindig emlékeztessem magam arra, hogy csak egy részét jártam be az utazásomnak. Még nagyon hosszú út áll előttem, pontosan tudom – de talán ez villanyoz fel leginkább!
Az én tanácsom a fiataloknak (de ugyanez az idősebbekre is vonatkozik):
Ne félj nagyot álmodni, mert ha tudsz álmodni, az az élet legcsodálatosabb ajándéka!
Nagyon sok pozitív energiát tud adni es izgalmassá tudja tenni a hétköznapjainkat.
Ha van valami lehetőséged, ne hezitálj, ragadd meg és élj vele!
 
De úgy gondolom a legfontosabb dolog hogy bízz magadban, dolgozz keményen, legyél erős, légy pozitív és SOHA NE ADD FEL!
 
Nagyon nagy köszönettel tartozom barátnőmnek, Becsei Timeának, aki a TildArt PR szakértője és kampányigazgatója!
 
A bemutatóról készült videó megtekinhető itt.
 
_____________
A bemutatón készült fotókat Peter Jensen készítette.
A főkép montázs ED NG Photography képeiből készült
 
További képek a bemutatóról:
 


 



Hírlevél feliratkozás
A hírlevélküldéssel kapcsolatos adatkezelési tájékoztatót elolvastam és tudomásul veszem

Hasonló hírek